Világszerte az egyik vezető közbeszéd-témává nőtte ki magát a globális felmelegedés és a klímavédelem kérdése, nem véletlen, hogy a pénzügyi területen is nyomot hagy a kérdés. A napokban a Magyar Nemzeti Bank jelentette be, hogy a jövőben a devizatartalékba úgynevezett „zöld címkével ellátott” kötvények kerülhetnek be – egyelőre inkább csak szimbolikusnak tekinthető mértékben.
A zöld kötvények valójában ugyanolyan értékpapírok, mint az egyszerű vállalati kötvények, azzal a különbséggel, hogy az így bevont források pántlikázott pénzek, azaz csak és kizárólag valamilyen zöld célra költhetők el – magyarázta Gáspár András. Ilyen cél lehet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az energiahatékonyság javítása vagy éppen valamilyen vízkezelési megoldás bevezetése is. Zöld kötvény kibocsájtója lehet egy állam, egy régió, vagy éppen egy vállalat, ez a kötvény működése szempontjából irreleváns. Maga a konstrukció úgy tíz éve létezik, de az egész zöldkötvény piac most kezd igazán felpörögni – közben viszont az egyértelmű törvényi, szabályozási háttér még igencsak hiányos.
Miért foglalkozik zöld kötvénnyel a jegybank?
A Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladatán – az árstabilitás elérésén és fenntartásán – túl egyébként is előszeretettel folytat más, a társadalmi felelősségvállalás körébe tartozó programokat is, ezek közt bőven lehet helye egy zöldkötvény-portfóliónak is – mondta Gáspár András. Ugyanakkor az egész környezetvédelmi kérdéskörnek létezik pénzügyi stabilitási aspektusa is: a klímaváltozás számos új helyzetet indukál a vállalatok körében. Előfordulhat például, hogy egy cég tevékenysége a klímaváltozás miatt lehetetlenül el, vagy az eredményesség olyannyira romlik, hogy a hitelek törlesztésére nem képes a cég – ha ez tömegesen fordul elő, az kockázatot rejt a pénzügyi rendszerre nézve is. A környezeti hatások mérséklésére, a klímahelyzet javítására irányuló beruházások finanszírozási oldalát lehet megtámogatni zöld kötvények kibocsájtásával is. Az MNB jól vette észre annak a jelentőségét, hogy erre a piacra belépjen.
Magyar zöld kötvényt egyelőre nem találni
Globálisan idén mintegy 200 milliárd dollárnyi ilyen típusú értékpapír kerül a piacra az előrejelzések szerint. Magyarországon egyelőre nincs ilyen papír; a hazai vállalati kötvénypiac egyébként is eléggé rosszul áll, az MNB hamarosan induló Növekedési Kötvényprogramja alkalmas lehet ennek felpörgetésére.
Ami az elérhető zöld befektetéseket illeti: Magyarországon a tőzsdei cégek között az alternatív forrásból (is) energiát előállító vállalkozások jöhetnek jelenleg szóba ezen a téren, mint az Alteo, vagy a Pannergy. Ezek azonban egyelőre nincsenek a nagyobb forgalmú részvények között. Az Alteo vezetője egyébként nemrég egy interjúban jelezte is: megfontolják a zöld kötvény kibocsátását is. Amíg ez nem történik meg, addig az MNB is csak külföldi eszközök között tud válogatni. (Egyébként az itthon elérhető, kis számban jelen lévő „zöld” befektetési alapok is jellemzően globális részvény alapok, külföldi kitettséggel.)
Zöld kötvényt egyébként nem csak olyan cég bocsáthat ki, amely egyébként valamilyen környezet- vagy klímavédelemhez kapcsolódó tevékenységet folytat – a vállalatok körében az egyik legnagyobb zöldkötvény-kibocsájtó az Apple. Az ilyen jellegű forrásbevonásnál azonban fontos kritérium, hogy a pénzt kizárólag valamilyen környezetvédelmi célra fordíthatják, általános vállalatfinanszírozási célra nem.
Mitől lesz egy beruházás zöld?
A zöld kötvények egyik buktatója egyébként éppen az, hogy nehéz lehet definiálni és mérni egy beruházás klíma- vagy környezetbarát jellegét illetve annak mértékét. A megfelelő szabályozás kialakításán már több szakértői team is dolgozik világszerte. Az egyik megközelítés három kategóriába sorolja a célok alapján a projekteket illetve a kötvényeket: a sötétzöld fokozat az egyértelműen az üvegházhatású gázok kibocsátását eredményező beruházásoknak jár, a közepes fokozatba az ebbe az irányba mutató kisebb lépéseket eredményező beruházások tartoznak, míg a világoszöld beruházások ugyan környezetbarát megoldások, de nem eredményezik önmagukban az üvegház-hatású gázok kibocsájtásának mérséklését. Ez utóbbi kategóriába tartozik például, ha zöld kötvények kibocsátásából szerzett források segítségével egy nagyon szennyező szénerőművet egy sokkal kevésbé szennyező, de még mindig fosszilis energiahordozókkal működő erőművel váltanak ki. Zöld és zöld beruházás között is óriási lehet tehát a különbség, így az egységes „zöld kötvény” elnevezés mögé nem könnyű valódi tartalmat adni.
Szintén nehéz szabályozási kérdés az is, hogy mi történik, ha a zöld cél, amelyre hivatkozva kibocsátották a papírt, nem valósul meg. Miközben ugyanis egy „sima” kötvénycsődre (amikor a kibocsájtó lejáratkor nem tud fizetni) pontosan megvan a menetrend és szabályozás, nem tudni, mi legyen, ha a kötvényeseket rendben és időben kifizetik ugyan, de a vállalt zöld cél nem valósul meg. Ez különösen abban az esetben érdekes kérdés, ha a kötvény kibocsátója valamilyen kedvezményt kapott (például a tőkekövetelményekből) a beruházás zöld jellege miatt, vagy a kötvényt megvásárló befektető adókedvezményhez jutott a zöld besorolás miatt.
És persze rendezni kell a zöld besorolást visszaélésszerűen használók kérdését is – erre már egy külön angol kifejezés is született, a greenwashing. Ezt azok a cégek követik el, amelyek a környezetvédelmet csak egyfajta PR-akcióként használják anélkül, hogy érdemben tennének is a klíma védelméért.
A teljes beszélgetést itt hallgathatják meg:
Történelmi csúcson van a Kincstári Egységes Számla egyenlege, de minden fillérnek megvan a helye. 
