Nincs menekvés a negatív államkötvény-hozamok elől. A svájciak megmutatják nekünk a jövőt? Már az 50 éves államkötvények hozamai is mínuszban vannak – írja például a Die Börsenblogger nevű oldal. De a nyugati gazdasági sajtóban egyre szaporodnak a cikkek az állampapír-hozamok feneketlen mélységeiről.
A svájci, német és még sok ország államkötvényeinek hozama a rövidebb futamidőkön már évekkel ezelőtt is le-lecsúszott a negatív tartományba, nem sokkal a Brexit előtt a német tíz éves kötvény is követte a példát. A héten már mínusz 0,2 százalékos Bund-hozam is előfordult tíz évre, eközben a svájci tíz éves hozama –0,4 százalék környékéről –0,65-re esett. Pár hete a harminc éves svájci kötvények hozama is mínuszba csúszott, most az ötven éveseké is.
Ötven év alatt semmi?
Lehetséges lenne, hogy a következő harminc vagy ötven évben Svájcban ne legyen infláció? A történelmi tapasztalatok alapján valószínűtlennek tűnik. Ha pedig csak akár évi egy százalék is lesz a pénzromlás, a befektető a pénzének felét, harmadát elbukja, a futamidőtől függően. Vagy például jelenleg egy öt éves svájci kötvény hozama 0,9 százalék, ez hozzávetőleg azt jelenti, hogy most kifizetnek a kötvényért 104,5 egységet, majd öt év múlva visszakapnak százat.
A jelenségre többféle magyarázat van. Az egyik, hogy az EKB rendszeres havi kötvényvásárlási programja során rengeteg kötvényt felvásárolt már, és ezek ritkává váltak. (Ezért egyébként már a vállalati kötvényeket is veszi a jegybank.) Viszont különböző szervezetek, intézményi befektetők, alapok, biztosítók stb. rákényszerülnek arra, hogy állampapírt vegyenek, például azért, mert ezt követeli meg valamely jogszabály, belső szabályzat, befektetési politika. Vagy például mert derivatív üzletek fedezetéül van rá szükség.
A bankokban nem bíznak?
Egy másik magyarázat, hogy ha egy vállalatnak, intézménynek bankszámlán tartott pénzére csak mínuszos kamatot fizet, azazhogy inkább számol fel a pénzintézet, akkor jobban megéri neki állampapírt vásárolni kevésbé mínuszos hozammal. De ez csak a kisebb mínuszokat magyarázza meg.
Egy további magyarázat, hogy az európai (és japán?) bankokban már nem bíznak a nagyobb befektetők. A kisebbeket kifizetik a betétvédelmi intézmények, a nagyobbakat rendszerint nem. Márpedig az európai bankokkal sok a baj, jó néhányuk árfolyama a 2008-2009-es mélypontok környékén áll. Például a Deutsche Bank nevű gigászé, amelynek árfolyama csak ma közel hat százalékot zuhant. Vannak, akik egyenesen új bankválságról beszélnek.
Devizára játszanak?
További magyarázat, legalábbis a svájci, japán kötvények esetében, de az USA állampapírjainál is az lehet, hogy az adott deviza várható erősödését is belekalkulálják a vevők. A japán jennél az utóbbi hetekben, hónapokban ez nagyon bejött, a dollárnál kevésbé, a svájci franknál még kevésbé, de mindegyik említett ország devizája erősödött valamelyest.
A legjobb magyarázat persze, hogy a felsorolt tényezők talán együtt jelentkeznek.
Dupla lesz a veszteség, ha az infláció is megindul majd. Eddig a jegybankok élénkítő, pénzteremtő, pénznyomtató politikája alig tudott valami kis inflációt előidézni, vagy megtartani. Ebben az olajár esése is benne volt, de az olaj esése legalábbis megállt, az év eleje óta emelkedett is egy kiadósat.
Elinflálnák szívesen
Hiperinfláció, pénzreform, sőt háború szokott következni az ilyen mértékű pénznyomtatás után – írja ma például az egyik kisebb német híroldal. Az inflációt, pontosabban kontrollálhatatlan inflációt időzített bombának tartja, mint már annyian a 2008-2009-es válság óta. Az meg csak nem jött és nem jött. Ami azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fog bekövetkezni.
Az inflációs teóriát erősíti, hogy az államoknak – különösen azoknak, amelyek adóssága kezelhetetlen nagyságú, mint Japán vagy az USA –, a jegybankoknak kapóra jönne. Elinflálhatnák az adósságok legalább egy részét, és az inflációnak rendszerint a gazdasági növekedésre is van pozitív hatása, legalábbis bizonyos keretek között.
...of a lifetime?
„Short of a lifetime”, életem shortja, mondta Bill Gross kötvénypiaci guru tavaly, arra utalva, hogy a német államkötvények milyen drágák, és jó üzlet lenne az esésükre játszani. Eddig ez nem jött be, illetve csak átmenetileg, a hozamok már az akkori szintet is bőven alulmúlják.
Duronelly Péter, az Aegon Alapkezelő szenior elemzője szerint az USA államkötvények hozama (10 éves: 1,39 százalék körül) és a német kötvények hozama (–0,17 körül) közötti nagy különbség nem indokolt. Ezért inkább longolni kéne az amerikai és shortolni a német kötvényt.
Zsiday Viktor, a Citadella Alap kezelője szerint a fejlett piaci kötvények vásárlása értelmetlen, szinte biztos, hogy az ingatlanok vagy a részvények jobb befektetésnek bizonyulnak majd a következő fél-egy évtizedben.
„Vakmajom”, a Concorde Alapkezelő másik menedzsere szerint „évek óta lehet hallani, hogy lejjebb már nem mehetnek a hozamok, de a tények szerint igenis mehetnek”.
Jön a fele részben állami, fele részben önkormányzati BKK. 
