2022 egy jelentős geopolitikai földrengés éve volt. Az európai békerendszert két lábbal felrúgó orosz invázió, és a Tajvan körül meredeken emelkedő kockázatok együttesen olyan globális veszély érzetét keltették, amelyre a Hidegháború vége óta nem volt példa. A háború megrendítette az európai határok stabilitásával kapcsolatos meggyőződést.
A kibontakozó globális rendetlenség
A globális kormányzás intézményei és folyamatai tovább gyengültek, az ENSZ ismét bebizonyította, hogy nem képes békét teremteni. A multilaterális rendszer hiteles működéséhez szükséges konszenzus hiányzik az egyre törékenyebb globális környezetben. Az általunk évtizedeken keresztül megismert globalizáció haldoklik.
A kihívások átfedik egymást és interaktívak, nem lehet őket elszigetelten kezelni. A több tartományra kiterjedő háborúk és a szürkezónás konfliktusok új normalitássá váltak, így súlyosbítva a biztonság-bizonytalanság dilemmákat. Egy megfigyelő ezt találóan „polikrízisnek” minősítette - valóban, jóval bonyolultabb, küzdelmesebb és kiszámíthatatlanabb nemzetközi geopolitikai környezettel szembesülünk, mint korábban.
Ahogy nő a verseny és a feszültség a nagyhatalmak között, azok az energiát, az élelmiszert, a migrációt és a dezinformációt egyre inkább fegyverként használják fel. Látjuk az EU főképviselője, Josep Borrell által „zavaros multipolaritásnak” nevezett jelenség megjelenését is, amelyben a második vonalbeli hatalmak, mint India, Törökország, Szaúd-Arábia és Brazília a nemzeti érdekeik védelméért, és befolyásuk növeléséért minden eszközt bevetve harcolnak.
Erőteljes államok egyre intenzívebb versengésének lehetünk tanúi az indo-csendes-óceáni térségben, Eurázsiában, az Északi-sarkvidéken, a világűrben, a kibertérben és a kognitív térben.
Az USA-Kína stratégiai konfrontáció
A washingtoni konszenzus mára az, hogy Kína évtizedeket töltött a nyugati technológiai know-how bázis kifosztásával. Az amerikai politikai osztály egyhangúan beszél, amikor Pekinghez fordul, és kijelenti: "Elég volt!"
2011-ben az amerikaiak mindössze 36 százaléka ítélte meg kedvezőtlenül Kínát, 51 százalékuk pedig kedvezően. 2022-re elképesztő, 82 százalékra ugrott volt kedvezőtlen véleménnyel rendelkezők aránya – ezt a szintet csak Svédországban, Japánban és Ausztráliában haladták meg.
Washington és Peking összetűzése, amely Trump idején indult, visszafordíthatatlan, rendszerszerű és egzisztenciális mindkét fél számára – ezért mélyebb és hosszabb távú, mint az USA és Oroszország konfrontációja.
Peking eközben igyekszik kihasználni a Globális Dél szkepticizmusát a Nyugattal szemben, és folyamatosan mélyíti el kapcsolatait a térség országaival.
Az ukrajnai hadjárat
A konfliktus elmélyítette a szakadékot egyrészt az USA vezette Nyugat, másrészt az orosz-kínai stratégiai tengely között, így hatással van az erőviszonyokra Eurázsiában és az indo-csendes-óceáni térségben.
Oroszország Ukrajna elleni agressziója nem csupán az irredenta nacionalizmus megnyilvánulása, hanem Moszkva azon törekvését is megtestesíti, hogy a Hidegháború utáni európai biztonsági architektúrát úgy alakítsa át, hogy jobban tükrözze érdekeit – különösen a nyugati határokon lévő befolyási övezet visszaszerzésével. Az európai biztonság közvetlen fenyegetése mellett Putyin hadjárata 1962 óta a legmagasabb szintre emelte a nukleáris konfrontációtól való félelmet.
Nem elhanyagolható az esélye, hogy Oroszország egy óriási eurázsiai Iránná válik: egy radikális elittel, meglehetősen elszigetelten, kisebb és technológiailag elmaradottabb gazdasággal a Nyugattal szembeni ellenségeskedésének köszönhetően – amely még mindig túl nagy és túl fontos ahhoz, hogy irrelevánsnak tekintsék.
A háború azt mutatja, hogy az EU-nak új rövid-, közép- és hosszútávú stratégiákra van szüksége Moszkva kezelésére egy teljesen megváltozott biztonsági valóságban, hogy erősítse cselekvési képességét a közös szomszédságban. Erre már csak azért is szükség van, mert kontinensünk „stratégiai autonómia” kialakítására irányuló ambíciója megdőlt az amerikai nyomás és a belső európai megosztottság hatására.
Adósságválság a láthatáron
A globális gazdasági és pénzügyi rendszer egyre törékenyebb. A magas és széles körben elterjedt infláció visszatérése, amelyet az ukrajnai háború (élelmiszer- és energiaellátás, valamint árcsúcsok) és a világjárvány (az ellátási lánc zavarai) ösztönzött, véget vetett a könnyű hitelezés és az alacsony kamatlábak korszakának.
Ez különösen veszélyes a Globális Dél országaira nézve (nem utolsósorban az USA-dollár erősödése miatt, ami növeli adósságterheiket), de a várható stagfláció 2023-ban az Egyesült Államokra, Európára és Kínára is jellemző lesz. Kína aggódva figyeli a pénzügyek fegyverként való bevetését Oroszország ellen, és keresi a módját, hogy elszigetelje gazdaságát az esetleges későbbi nyugati szankcióktól.
Az éghajlatváltozás egyre inkább a globális biztonságpolitikai figyelem látókörébe kerül. A klímaválság növekvő gazdasági és társadalmi kihatásai kölcsönhatásba lépnek az élelmezésbiztonsággal, felerősítve az ukrajnai háború okozta zavarokat.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Hetekbe telhet, mire az izraeliek hazatérnek. 
Hosszabb távon is velünk maradhat a magasabb infláció – Klasszis Podcast
