A nagy migránspara IV.: új ország a célkeresztben

Menedékkérők a cadizi kikötőben 2018. október 27-én.EPA/A. CARRASCO RAGEL

Miután a balkáni (görög) és az olasz útvonal is nagyrészt bezárult, egy harmadik mediterrán állam, Spanyolország vált az embercsempészek fő célpontjává.

65 ezren jöttek tavaly

Tavaly már ezen a dél-európai országon keresztül lépett be az EU-ba a legtöbb bevándorló és menekült, az idei első négy hónapban pedig Görögország mellett szintén ide érkeztek a legtöbben.

A spanyol útvonal előtérbe kerülése azért is érdekes, mert 2016-ig csak relatív kevés, évi 10-15 ezer migráns érte el Spanyolországot Észak-Afrikából illegálisan.

Míg a szárazföldön érkezők száma évek óta 6-7 ezer körül mozog - ők az észak-afrikai spanyol enklávékon, a hat méter magas, dupla drótkerítéssel védett Melillán és Ceután keresztül jutnak be az országba -, addig a tengeren érkezőké megugrott: 2016-ban 8 ezren, 2017-ben 22 ezren, 2018-ban pedig csaknem 60 ezren jöttek csónakokon és "hajókon".

Ezzel párhuzamosan egyre több tragédia történik út közben: míg korábban évi száz alatt maradt az áldozatok száma, addig az elmúlt két évben összesen több mint ezren veszítették életüket ezen az útvonalon.

Összességében azonban a Spanyolországra nehezedő nyomás még mindig jóval kisebb annál, mint ami a válság csúcsán Görögországot és Olaszországot érte.

Tanger az új kiindulópont

A Spiegel szerint az embercsempészek a marokkói kikötőváros, Tanger közeléből indítják "hajóikat", amelyek a Gibraltári-szoroson keresztül jutnak el az Ibériai-félszigetre. De előfordult az is, hogy az Olaszországban nem fogadott mentőhajók kötöttek ki Dél-Spanyolországban.

A Tangerből induló út hat óráig tart, és 500-2000 euróba kerül.

Forrás: Google Maps

Hasonló árakról számoltak be azok a migránsok, akiket a Nemzetközi Migrációs Intézet (IOM) kérdezett meg. A felmérésbe bevontak mintegy 40 százaléka 900 euró körüli összeget fizetett a Spanyolországba jutásért, négy százalékuk pedig jóval többet, 4500 eurót adott a csempészeknek. A megkérdezettek nyolc százaléka ugyanakkor saját bevallása szerint nem fizetett semmit.

Élen Fekete-Afrika

A spanyolországi bevándorlók és menekültek nagyrészt már máshonnan érkeznek, mint azok, akik a balkáni útvonalon próbálkoznak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint az idei első két hónapban regisztráltak több mint fele Fekete-Afrikából (Guinea, Mali, Elefántcsontpart, Szenegál), mintegy hatoduk Marokkóból származik, és mindössze öt százalékuk szíriai. Görögországban viszont nagyrészt afgánok, valamint irakiak és szíriaiak próbálkoznak.

Az IOM szerint a legtöbben (41 százalék) gazdasági okok miatt keltek útra, 32 százalékuk személyes okokból elszenvedett erőszakkal (például családon belüli erőszak) indokolta az elvándorlást, és 15 százalék állította, hogy háború vagy fegyveres konfliktus miatt hagyta el hazáját.

A megkérdezettek mintegy fele számolt be arról, hogy az út során is erőszakos cselekmény (fizikai bántalmazás, emberrablás, munkára kényszerítés) elszenvedője volt; a legtöbb erőszak Marokkóban érte őket.

Marokkó félrenéz?

De miért tudnak most az eddiginél jóval nagyobb számban eljutni migránsok Spanyolországba? Az EU-s határvédelmi ügynökség, a Frontex ezt korábban három tényezővel indokolta: a spanyol útvonal relatív rövid és olcsó, az embercsempészek technikája fejlődik (jobb és gyorsabb csónakokat használnak a korábbiaknál), az ideiglenes marokkói és algériai menekülttáborokat pedig felszámolták.

Szakértők tavaly arra is figyelmeztettek, hogy Marokkó lazította a határok védelmét, a határőrsége pedig nem tudja (vagy nem feltétlenül akarja) feltartóztatni az embercsempészeket.

"Marokkó a Spanyolországba irányuló migráció fő kiinduló állomása. Belügyei miatt rés keletkezett a határvédelmen, ezért egyre több csempészhajó indulhat útnak, különösen az ország nyugati partvidékéről"

-állapította meg az EU tavaly egy belső jelentésben. A spanyol mentőhajók személyzete a marokkói parti őrség passzivitására panaszkodott, spanyol kormányzati források pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a marokkói kormány az EU gazdasági segítségére vár. Az EU tavaly ősszel mindenesetre 140 millió eurót szavazott meg az észak-afrikai ország határvédelmének támogatására.

A marokkói kormány ugyanakkor azt állítja, hogy tavaly közel 90 ezer, Európába tartó migránst tartóztatott fel, és több mint 200 csempészhálózatot számolt fel.

Spanyol zűrök

Az illegális migráció elleni küzdelmet a spanyol belpolitikai válság is hátráltatta. Az elmúlt négy évben három parlamenti választást tartottak, 2018 tavaszán pedig Mariano Rajoy kormányfő - aki 2011 óta irányította Spanyolországot - belebukott egy korrupciós botrányba.

Emiatt a konzervatív kormányt egy balközép kormány váltotta, amely kezdetben engedékenyebbnek mutatkozott migráció ügyében: fogadott például több, Olaszországból kitiltott mentőhajót.

A választások közeledtével azonban már blokkolta a civil szervezetek egyes hajóit, és átszervezte a spanyol mentőtevékenységet is.

Februári egyezmény

Idén februárban pedig arról egyezett meg az észak-afrikai ország kormányával, hogy a spanyol hajók kérésre segítik a marokkói parti őrség tevékenységét, és ennek során visszavihetik Marokkóba a tengerből kimentett migránsokat, ha a legközelebbi kikötő marokkói. (Korábban automatikusan spanyol kikötőkbe vitték őket.)

Tény, hogy az érkezők száma idén február óta csökken januárhoz képest. Kérdés ugyanakkor, hogy az áprilisi választás nyomán felálló új spanyol kormány is fenntartja-e majd ezt az intézkedést.

Egyszer már sikerült

Spanyolországnak amúgy már van tapasztalata abban, hogyan lehet sikeresen megállítani az illegális bevándorlást. Bő tíz évvel ezelőtt a nyugat-afrikai Mauritániából indultak útnak tömegek, hogy csónakokon öt-hat nap alatt elérjék a Kanári-szigeteket. 2008-ban 108 csónak, több év alatt pedig 31 500 migráns ért célba a Spanyolországhoz tartozó földdarabon.

Forrás: Google Maps

Az exodusnak azonban egy idő után vége szakadt, ami a gazdasági segítségnek, a diplomáciának és a közös rendészeti fellépésnek volt köszönhető.

Az El País szerint Spanyolország 2007 és 2011 között 150 millió eurót nyomott a nyugat-afrikai országba, részben segély, részben gazdasági együttműködések formájában. Ezzel párhuzamosan a spanyol hatóságok szakembereket küldtek Mauritániába, közös rendőri egységeket állítottak fel, és megerősítették az ottani parti őrséget.

A spanyol kormány pedig rávette a mauritániai vezetést, hogy fogadja vissza a kitoloncoltakat, és szigorítsa az embercsempészetért járó büntetést. Sőt, létrehozott egy közös hírszerző hálózatot, amely azonnal jelzi, ha valami történik a térségben.

(Sorozatunk ötödik részében a magyarországi helyzettel foglalkoztunk: A nagy migránspara V.: alig jönnek migránsok Magyarországra.)