A turbina gate – így zsarolja Putyin a gázzal Európát
Külföldi karbantartás, műszaki problémák, most meg a hiányzó papírok – június óta ezekre az okokra hivatkozva csökkenti a Gazprom nyugat-európai gázszállításait. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy mindez csak ürügy – a gázcsap fokozatos elzárása valójában válasz az uniós szankciókra. Ugyanakkor hosszútávon visszafelé sülhet el a fegyver Moszkva számára, az EU és Németország pedig már gőzerővel dolgozik alternatívákon.
„A turbina bármikor bevethető. Semmi akadálya annak, hogy továbbszállítsák Oroszországba azonkívül, hogy az orosz fogadó félnek nyilatkoznia kell arról, hogy szüksége van a turbinára, és beszerzi a szükséges papírokat a vámmal kapcsolatban. Minden más engedély rendelkezésre áll” – jelentette ki szerdán Olaf Scholz a Siemens Energy gyárában a németországi Mülheimben, a 73-as számú gázturbina „bemutatóján”.
Nincs akadály, de...
Hozzátette: „Nincs tehát olyan ok, ami miatt a szállítás nem történhet meg. (…) És így már semmi akadálya nincs a gáz szállításának a vezetéken keresztül.”
Az a tény, hogy a megjavított erőgép „tiszteletére” külön sajtótájékoztatót szerveztek, amelyen a német kancellár mondott beszédet, jelzi, hogy nem akármilyen turbináról van szó – ettől a szerkezettől függ Németország és fél Európa gázellátása.
Vagyis dehogy ettől – de erről majd később.
A Gazprom ennek a turbinának a karbantartására hivatkozva kezdte el június közepén mintegy 60 százalékkal csökkenteni az Északi Áramlaton keresztül Európába érkező gáz mennyiségét. „Ez a szankciók következménye, semmi szándékos nincs benne,” mondta akkor Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője arra utalva, hogy a Kanadában karbantartott turbinát az Oroszország elleni uniós szankciók miatt nem kapják vissza.
Július végén az oroszok tovább mérsékelték (megfelezték) a szállított mennyiséget – ezt az említett turbina hiányával, valamint további karbantartásokkal indokolták –, így azon már csak a teljes kapacitás 20 százalékának megfelelő gázmennyiség érkezik Németországba.
Időközben a német kormány minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a(z állítólagos) probléma elháruljon, és az észak-amerikai ország kormánya engedélyezze az erőgép visszaszállítását.
Annalena Baerbock német külügyminiszter a kanadai kormánnyal folytatott tárgyalások során még azt is bevetette érvként, hogy amennyiben nem kapják vissza a turbinát, akkor nem fognak több gázt kapni, és emiatt felkelések törhetnek ki.
A nagy brusztolás látszólag sikerre vezetett: a kanadai kormány engedélyezte a szállítást, így Scholz szerdán büszkén mutathatta meg az immár üzemkész turbinát, jelezve, hogy Berlin minden tőle telhetőt megtett a gázszállítások normalizálása érdekében.
Azok a fránya papírok
Aki azonban azt hitte, hogy ezzel véget is ér a történet, és helyreállnak a szállítások, nagyot tévedett.
Az oroszok most azt mondják, hogy a turbinának "nincs meg minden papírja" – ezt az érvet maga az orosz elnök, Vlagyimir Putyin hozta fel a volt német kancellárral, Gerhard Schröderrel folytatott moszkvai megbeszélésén a közelmúltban Dmitrij Peszkov szerint.
Most a műszaki állapotot és a szankciók alóli mentességet bizonyító papírokat hiányolják.
A Gazprom pedig azt közölte, hogy lehetetlen leszállítani a turbinát az Oroszország ellen bevezetett kanadai, uniós és brit szankciók, valamint a Siemens „szerződéses kötelezettségeinek megszegése” miatt.
A gázipari óriáscég szerint ráadásul egy másik turbina is tönkrement, és több más meghibásodás is történt, így a portovajai kompresszorállomáson már csak egy turbina működőképes – normál esetben egyébként hat turbinát használnak a szükséges nyomás fenntartására. (Az oroszországi Vybord városánál, a Finn-öbölben található kompresszorállomás "pumpálja" a gázt a Balti-tenger alatti vezetéken át Németországba.)
Putyin azonban eljátszotta Berlin bizalmát azzal, hogy megtámadta Ukrajnát. Németország azóta 180 fokos fordulatot hirdetett meg Oroszország-politikájában (erről itt írtunk: "Arcátlanul hazudtak" – sokkolta Berlint Putyin háborúja), és már nem hisz Moszkvának.
„A turbina itt van. Le lehet szállítani. Csak valakinek azt kell mondania: akarom, és nagyon hamar ott lesz”, emelte ki Scholz.
Putyin "csodafegyvere"
A német kancellár szerdán megjegyezte azt is, hogy más orosz gázvezetékek is rendelkezésre állnak – a Fehéroroszországon keresztül Lengyelországba vezető Jamal, valamint az Ukrajnán és Szlovákián keresztül vezető Transgas –, tehát "a Gazprom európai vevőivel szemben fennálló szállítói kötelezettsége bármikor és korlátok nélkül teljesíthető.”
Július elején még egyértelműbben fogalmazott: ”Oroszország fegyverként veti be az energiát.”
Christian Bruch, a Siemens Energy főnöke a mülheimi eseményen pedig kiemelte, hogy nem ezen az egy turbinán múlik minden. Portovájában ugyanis hat turbina van, ebből öt szükséges a 100 százalékos működéshez. Jelenleg azonban csak egy turbina üzemel, ezért csökkent a szállított mennyiség a teljes kapacitás 20 százalékára. „Ezt technikai szempontból nem tudjuk megérteni”, tette hozzá.
Mindezek alapján aligha fér kétség ahhoz, hogy Moszkva politikai nyomásgyakorlásra használja a gázszállításokat – csúnyábban fogalmazva: zsarolja Brüsszelt a nehéznek ígérkező tél előtt. A mennyiség csökkentésével pedig felveri az árakat, és így növeli saját bevételeit.
„(A Gazprom) számára az a fontos, hogy az exportvolumen manipulálásával hatást gyakoroljon az Európai Bizottság döntéseire, amelyek Oroszországot és mindenekelőtt az orosz gazdaságot érintik” – jelentette ki nemrég Oleg Vjugin volt pénzügyminiszter-helyettes, az orosz pénzügyi világ egyik legismertebb személye a Die Weltnek adott interjúban. Azt ugyanakkor nem hiszi, hogy Moszkva teljesen leállítja majd a gázszállításokat.
Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója pedig júniusban – miközben technikai okokra hivatkozott a csökkentésnél – azt mondta:
„A mi termékünk, a mi szabályaink. Nem játszunk olyan szabályok szerint, amiket nem mi hoztunk.”
Lesz másik
A gázcsapok elzárásával azonban Moszkva hosszútávon magát lövi lábon. Emiatt ugyanis a Gazpromtól el fognak fordulni a vevők, és ez veszteséget okoz az orosz gazdaságnak, figyelmeztetett Vjugin. Mint mondta, a költségvetés 40 százalékban már most is az olaj- és gázexporttól függ.
Ráadásul az EU és ezen belül Németország már gőzerővel dolgozik alternatív megoldásokon – azon, hogy csökkentett szállításokkal is kihúzzák a telet, és hosszú távon megszabaduljanak az orosz függőségtől. Mégha ez várhatóan sokba is fog kerülni.
A német gáztárolók töltöttsége már magasabb az ilyenkor szokásosnál – hivatalos adatok szerint mintegy 70 százalék. Észak-Németországban felgyorsították az LNG-terminálok építését, amelyek segítségével jövő év elejétől fokozatosan pótolhatják a kieső orosz mennyiséget. Csökkentik a gáz szerepét az áramtermelésben – ennek érdekében kitolhatják a három, még üzemelő atomerőmű élettartamát –, és persze spórolnak, ahol tudnak.
Német szakértők szerint az európai üzletet akkor sem tudja majd visszaépíteni a Gazprom, ha véget ér a háború és feloldják a szankciókat. A bizalom ugyanis ezen a területen is elveszett.
Az energiaválságról és a hazánkat érintő hatásokról is beszélt a közelmúltban lapcsoportunk Klasszis Klubjában Holoda Attila energetikai szakértő. A beszélgetést itt tekinthetik meg:
