Az EU után a NATO is megrendül? Nekünk is van miért félnünk

MTI Fotó: Kovács Attila

A brüsszeli merényletek olajat öntöttek az amerikai republikánus elnökjelöltek vitájára. Trump és Cruz radikálisnál radikálisabb kijelentésekkel próbálják egymást muszlim-ellenességben túlharsogni. Trump megismételte javaslatát, hogy a muszlimokat nem szabad beengedni az Egyesült Államok területére.

Egyben újonnan megererősítette, hogy terroristák kihallgatása esetén engedélyezné a legválogatottabb kínzási módszereket. Sőt egyetértett Cruz-zal, hogy az USA területén lévő muszlim lakóközösségeket rendőrségi járőrözés alá kell vonni. Mindennek tetejébe pedig nem zárta a nukleáris erő alkalmazását az Iszlám Állam ellen.

Nyílt NATO-ellenesség

Ami viszont számunkra húsbavágó, az Trump egyre nyíltabb NATO-ellenessége. Pár nappal ezelőtti interjújában egyenesen felesleges intézménynek nevezte, amelyet sok-sok évvel ezelőtt alapítottak. Szerinte a dolgok a világban megváltoztak és Amerika túl sokat fizet Európa biztonságáért. Ezt a figyelmeztetést a komolyan kell vennünk, mert az amerikai Republikánusok kemény magjában hónapok óta erősödik a meggyőződés, miszerint véget kell vetni egyes NATO-tagállamok potyautas bliccelésének és felül kell vizsgálni a Washington által korábban adott háborús garanciákat.

Káncz Csaba

Európa iránt Trump politikailag is viszonylag kevés érdeklődést mutat. Ukrajnának szerinte európai országoktól kellene segítséget kérnie, az ukrán helyzet - mint egy év eleji konferencián kifejtette - megítélése szerint európai ügy, nem amerikai. Láthatóan nem érdeklik őt a NATO ügyei és a NATO európai biztonsági garanciái sem. Európáról pedig azt állította, hogy konfliktusai nem érik meg, hogy amerikai életeket áldozzanak értük. Ugyanakkor Trump lát együttműködési lehetőséget Oroszországgal és híve Putyin elnöknek is.

Összességében Trump emelte magasba a felhorgadó amerikai nacionalizmus zászlaját, amely népi hevületbe már jó adag „izolacionista”, bezárkózó érzület vegyül a kisemberek részéről. A „Trumpizmus” megértésének egyik kulcsa éppen az, hogy az amerikai plebejus kisember le akarja vetni magáról a birodalom terhét.

Trump és a republikánusok szakmai érvelése azonban sántít. Bár az európaiak valóban kevesebbet költenek védelemre, mint a NATO által elvárt 2 százaléka a GDP-nek, összességében azonban ez az összeg eléri az évi 300 milliárd dollárt. Ez több, mint az oroszok és a kínaiak védelmi költségvetése együttesen és az USA 600 milliárd dolláros költségvetése mögött a második helyen áll a világon.

Jó reggelt Magyarország!

Magyarország esetében a védelmi kiadások csupán a GDP 0,76 százalékát teszik ki az idén, amelyet a kormányzat 2022-ig a nemzeti össztermék 1,39 százalékáig tervez fokozatosan emelni. Az ország hadserege jelenleg alkalmatlannak tűnik alaprendeltetésének betöltésére, a terület fegyveres védelmére. Trump szavai azonban a hazai közélet ingerküszöbét sem érik el, ami nem jó ómen a jövőre nézve.

A Fidesznek 2010-ben sikerült egy olyan kormányprogramot készítenie, amelyben példátlan módon csupán egyetlen mondat (vagy inkább szó) szerepelt a haderőről: „A nemzeti ügyek kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben és a kulturális értékek védelmében érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát, és helyreállítja a közjó primátusát”. Ehhez képest a jelenlegi realitás az, hogy a csapatoknál lévő technika csupán mintegy 30 százaléka fogható hadra, a többi csak részlegesen működőképes. A teljes hazai páncélos erő technikailag tökéletesen elavult, fenntartása költséges és harcértéke a nullához közeli.

Káncz Csaba jegyzete