Több tényező is nehezítette az olasz maffiózók életét az elmúlt időszakban, hiszen a hatóságok egyre kifinomultabb módszerekkel igyekeznek lekapcsolni őket, aminek köszönhetően időről-időre jelentős számú bűnözőt fognak el és állítanak bíróság elé. Január végén indult például minden idők egyik legnagyobb maffiapere, amely során 300-nál is több vádlott áll a bíróság előtt. Az elmúlt időszakban a szicíliai maffiánál is rettegettebb calabriai 'Ndragheta-tagok elleni monstre perben a hatóságok számára először nyílik alkalom, hogy a vérségi alapon szerveződő és eddig megközelíthetetlenek tűnő klánok egyikét felmorzsolják.
A szicíliai Cosa Nostrát, a fent említett 'Ndraghetát vagy éppen a nápolyi Camorrát a rendőrségi és ügyészségi vizsgálatok mellett - a törvényes vállalkozásokhoz hasonlóan - a koronavírus-járvány is komoly kihívások elé állította. A bevezetett korlátozások, a határok lezárása vagy éppen az emberek szokásainak változása mind-mind nehezítette a működésüket. Ugyanakkor a szervezett bűnözés elleni szervezet (Direzione Investigativa Antimafia) vezetője, Maurizio Vallone a Bloombergnek nyilatkozva azt állította, a bűnszervezetek már ugrásra készen várják a következő nagy üzletet, amelyet a járvány egy éve alatt megalapoztak.
Befektetési lehetőségként tekintett a helyzetre a maffia
A 2020 februárjában Olaszországban terjedni kezdő járvány sok vállalatot hozott nehéz likviditási helyzetbe. A megroppant cégek egy részébe pedig a maffia elkezdett beszivárogni, előkészítve a helyzetet arra, hogy ha beköszöntenek a jobb idők, akkor majd ezeken a befektetéseken magas hozamokat realizálnak. Ez pedig immár a küszöbön áll, hiszen az Európai Unió által életre hívott helyreállítási alapból óriási összegekre számíthat Olaszország. A pénz egy részét pedig infrastrukturális és egészségügyi projektekbe fektetik, ahol a Calabria déli régiójában található N'drangheta és a szicíliai Cosa Nostra is számos fedővállalkozással rendelkezik.
A közelmúltban megbukott miniszterelnök, Giuseppe Conte például autósztrádákat ígér Calábriába és Szicíliába. Más kérdés, hogy távozásával ismét kérdőjelek merülnek fel az évtizedek óta mindig meghiúsuló tervek kapcsán. Korábban is rendre azért hasaltak el ezek az elképzelések, mert a helyi bűnszervezetek kezében vannak az ottani építőipari vállalkozások. Ugyanakkor a maffiózók nem csak ilyen cégekben bírnak tulajdonnal, hanem felvásároltak számos olyan vállalkozást is, amelyek az informatika területén mozognak (például az államigazgatás számára is fontos digitalizálással foglalkoznak) vagy éppen az egészségügyben érdekeltek. Ezek pedig a hagyományos építőipar mellett mind olyan területek, amelyek jó eséllyel részesülni fognak az uniós pénzesőből.
A fent említett főnyomozó, Maurizio Vallone szerint a maffia megpróbálja az újjáépítésre szánt pénzekre rátenni a kezét, ugyanakkor a különböző állami szervek közös felelőssége, hogy ennek ellenére egyetlen euróhoz se jussanak.
Nagy kérdés persze, hogy miközben a járvány újabb hulláma söpör végig Európán, Olaszország pedig a második világháború óta a legsúlyosabb gazdasági visszaesést élte meg 2020-ban, mire jutnak a maffia elleni harcban.
Az új, Mario Draghi vezette kormányon ugyanis óriási nyomás van, hogy egészségügyi és gazdasági téren is látványos eredményeket szállítson. Így mielőbb indítsa be a gazdasági növekedést, és járuljon hozzá az állam (az uniós százmilliárdokkal is) a munkahelyek teremtéséhez. Az unió által biztosított közel 210 milliárd euró pedig akkora összeg, amelyből óhatatlanul is le tud csípni a maffia.
Már csak azért is, mert a bűnszervezetek ezúttal is kihasználták az állam gyengeségét és tehetetlenségét. A járvány miatt nehéz helyzetbe került vállalatok számára ugyanis kevés támogatás állt rendelkezésre, de a központilag életre hívott hitelkonstrukciók rendszere túl összetett és korlátozott volt ahhoz, hogy hatékony legyen – állítja Maurizio Vallone. Ennek eredményeként azok a vállalatok, amelyek hitelképessége megingott, nem kaptak állami mentőövet. A maffia pedig a „vákuumot kihasználva” a kétségbeesett kis és közepes vállalatok „segítségére sietett”. A 9 százalékkal zuhanó olasz gazdaság nagyon sok vállalatot lökött a bűnszervezetek markába, amelyek csendestársként beszálltak a cégekbe.
Hogy milyen nagyságrendről lehet szó, azt jól illusztrálja, hogy a felügyeletnek is szemet szúró gyanús pénzügyi műveletek tavaly 7 százalékkal nőttek, és ezek száma elérte a 113 ezret.
A maffia ellenes hivatal éppen a fentiek miatt kezdeményezte a belügyminisztériumnál a szabályok módosítását. Azt szeretnék elérni, hogy az összes projekt esetében azok megkezdése előtt felmérhessék a pályázat nyertesét. Azt is szeretnék továbbá elérni, hogy a maffiaellenes nyomozók a későbbiekben is figyelemmel kísérhessék a pénzátutalásokat, valamint az alvállalkozókat és a beszállítókat a projekt időtartama alatt.
Először a helyreállítási alapból származó pénzekre kellene ezeket a szabályokat kiterjeszteni a nyomozóhatóságok szerint, majd később minden állami projektre alkalmazni kellene. A szigorúbb szabályok bevezetését az Európai Bizottság is támogatná. Ez ellen szól persze az, hogy az egyébként is komoly bürokráciával terhelt országban mindez tovább lassítaná a döntéshozatalt és az üzleti folyamatokat. A bürokrácia miatt egyébként a régi tagországok közül Olaszország használja ki az egyik legrosszabb arányban a strukturális alapokból elérhető forrásokat, hiszen az előző költségvetési ciklusban csupán azok egyharmadát hívták le. Pedig a gazdaság állapota indokolttá tenne sokkal több fejlesztést. Érdekesség, hogy eközben ezen a területen az EU15-ök közül a leghatékonyabbnak Finnország bizonyult, amely egyébként is jóval fejlettebb gazdasággal bír, mint a dél-európai államok.
Nem ez az egyetlen ellentmondás, amely miatt az olasz vállalkozások vezetői fel vannak háborodva. A 13 ezer vállalkozás érdekeit képviselő Confcommercio nevű szervezet szerint nevetséges és képmutató az állam magatartása. Az állami támogatások nem vagy csak nagyon nehezen érhetők el, a likviditási válságba került vállalkozások számára nem biztosítanak hatékonyan forrásokat, miközben az adófegyelmet erősítik.
Ilyen helyzetben nem meglepő, hogy a bajba került vállalkozók a bűnszervezetekhez fordulnak, hiszen a dél-olasz régiókban gyakorlatilag csak ők nyújtottak kézzelfogható segítséget.
Ugyanakkor a bajba jutott vállalkozók számára ez is csapda, hiszen később a bűnözők vissza fognak élni a helyzetükkel. Az állam számára is sokkal előnyösebb lenne, ha a maffia nem tudna terjeszkedni, de ehhez partnernek kellene lennie. A vállalkozói érdekképviseletek úgy látják, hogy ha az állam meg akarja védeni a legális gazdaságot, akkor hozzáférhetőbbé kell tennie a hiteleket, és fel kell függesztenie az adókat. Ezzel nem csak a vállalkozókat, de végső soron az ország gazdaságát is segítenék.
Közben az EU-nak egy ideig stabil pénzügyi támogatást kell nyújtania. 
