Azt lehetett sejteni, hogy az egy évvel korábbiakhoz képest durván dráguló üzemanyagárak miatt biztosan jelentősen megugrik az infláció, ahogy a szakemberek azzal is számoltak, hogy a dohánytermékek jövedéki adójának emelése is nagyot dob majd az árindex áprilisi értékén. Ennek megfelelően a Bloomberg által számított elemzői konszenzus 4,8 százalékos inflációt jelzett előre, igaz voltak olyan szakértők, akik a drágulás általános szintjét 5 százalék körüli értékre becsülték. Rossz hír, hogy a KSH által kedden reggel közölt adatok szerint
a fogyasztói árindex még ennél is nagyobb mértékben, 5,1 százalékkal ugrott meg.
Ha termékcsoportonként bontva nézzük meg az inflációs adatot, akkor kiderül, hogy a „két főbűnösnek” valóban az üzemanyagok és a dohánytermékek számítanak. Az egyéb cikkek, üzemanyagok termékcsoportba sorolt cikkek árai ugyanis a statisztikusok szerint átlagosan 14 százalékkal nőttek, amit egyértelműen az autósok bántak, hiszen járműüzemanyagok ára 39,2 százalékkal ugrott meg. A káros szenvedélyt űzők pedig több, mint 20 százalékkal fizethettek többet a cigarettáért. A szeszes italok, dohányáruk kategóriában szereplő termékek ára átlagosan 12,2 százalékkal nőtt.
Ha ezektől a termékektől eltekintünk, a mindennapi élet akkor is drágult. Az inflációs kosárban szereplő élelmiszerek ára ugyanis 2,4 százalékkal emelkedett. Ezen belül az étolajé 22,8, a büféáruké 7,8, a rizsé 7,7, a margariné 7,5, a liszté 7,4, a száraztésztáé 6,8, a cukoré, illetve a gyümölcs- és zöldségleveké pedig egyaránt 4,9 százalékkal lett magasabb. A sertéshús ára 6,9, a párizsi, kolbászé 1,6, a sajté 1,2 százalékkal csökkent. (A Privátbankár árkosár is hasonló folyamatokat jelzett előre.)
Jókor változott a maginfláció
Az inflációs alapmutató elszállása ellenére a szezonális és hatósági áras termékektől szűrt maginfláció jóval kevésbé szállt el. Igaz, így is 3,1 százalékkal emelkedett a maginfláció, ami különösen annak fényében tűnik soknak, hogy egy hete módosították a számítás metódusát. Ahogy az az mfor.hu hétfői írásából kiderül, a mutató számításáért felelős KSH az európai trendeknek megfelelően vette ki ebből a kosárból a dohánytermékeket, azok ára ugyanis nem a piaci folyamatoktól, hanem a hatósági döntésektől, nevezetesen a termékre rakódó különböző adóktól függ.
Persze az MNB számára sem jött rosszul, hogy a most publikált maginflációs adat nem lett kiugró. A jegybank ugyanis az elmúlt időszakban az inflációs célkövetés során a maginflációt tekintette elsődlegesnek, és a kommunikációjuk szerint ennek értékének kellene a 3 százalékhoz közelíteni, vagy legalábbis ahhoz képest +- 1 százalékos sávban lenni. Azáltal, hogy a mutató számítása során immár nem veszik figyelembe a dohánytermékek árváltozását, ennek értéke az MNB által kívánatos szint közelében alakult.
További kockázatok is vannak
A fentiek alapján elvileg a Matolcsy György vezette intézmény nincs lépéskényszerben. Azzal egyébként a jegybank is számolt, hogy a fogyasztóiár-index növekedése a második negyedévben megközelíti az 5 százalékos szintet, amelynek mintegy felét az üzemanyagok áremelkedése és az adóváltozások magyarázzák, ahogy azt az áprilisi adatoknál is láthattuk. Ugyanakkor a jegybank azt prognosztizálja, hogy az átmeneti hatások kifutásával az inflációs alapmutató is visszatér a nyári hónapoktól a jegybanki toleranciasávba.
Csak remélni lehet, hogy ez valóban bekövetkezik, ám figyelembe kell venni, hogy a felfele mutató kockázatok jelentősek. Ahogy a járványhelyzet rendeződik, és a szolgáltatószektor ismét magasabb fokozatba kapcsol, úgy itt ismét munkaerőhiány jelentkezhet, ami óhatatlanul a bérek, majd emiatt az árak emelkedésével is járhat. Ezt most áprilisban még nem tapasztalhattuk, ám az a tény, hogy a „félholt” szolgáltatások is átlagosan 2 százalékkal drágultak, előrevetíti, hogy később ez is hozzájárulhat a magasabb inflációhoz.
A munkaerő várható drágulása mellett számos más termék esetén tapasztalható már most áremelkedés, illetve a növekvő kereslet miatt ez a jövőben is folytatódhat. Így például jelentősen megugrott a világpiacon a nyersvas ára, amely feldolgozva a személygépkocsikban és a tartós fogyasztási cikkekben is fontos elem. Ez egyébként már vélhetőleg áprilisban is éreztette a hatását, a KSH adatai szerint ugyanis a tartós fogyasztási cikkekért 3,4 százalékkal kellett többet fizetni, ezen belül az új személygépkocsik 10,4, a konyhai és egyéb bútorok 5,5 százalékkal kerültek többe.
Hasonló a helyzet a gabonatermékek áremelkedésével, amely miatt a húsárak is nőni fognak. Egyes előrejelzések szerint a magyar vásárlóknak rövid időn belül 20-25 százalékos drágulással kell majd szembesülnie. A húsok és húskészítmények ráadásul az inflációs kosárban is relatív komoly súlyt képviselnek, így egy komolyabb áremelkedés erre is nagyobb hatással lehet.
Mit léphet a jegybank?
Amennyiben pedig az infláció tartósan magas lesz, úgy a jelenleg negatív reálhozamot biztosító magyar államkötvények értékesítése problémákat okozhat. Ha a kötvényaukciókon magasabb hozamot fogadnak csak el a befektetők, az megdrágítja az államadósság finanszírozását és persze felveti ismét azt a kérdést, hogy a magyar kormány miért nem kívánt élni az uniós újjáépítési terv (EU NextGeneration) keretében kvázi nullás kamattal felvehető hitel lehetőségével.
A negatív reálkamatoknak van egy másik vetülete is, ezek miatt ugyanis esetleg ismét nyomás alá kerülhet a forint árfolyama.
A gyenge magyar fizetőeszköz pedig drágítja az importtermékeket, így is ráerősítve a kedvezőtlen inflációs folyamatokra.
Rövid távon mindenesetre az MNB aligha fog szigorítani, a gazdaság dinamizálása most sokkal fontosabb cél. Ugyanakkor az áprilisi infláció mutatók több, mint figyelmeztetőek, hiszen ilyen durva pénzromlásra az Orbán-kormányoknak csak a 2010-es nehéz örökséget követően kellett szembenézni. Az elszálló árak problematikája csak papíron tartozik a jegybank hatáskörébe. Egy választási év előtt, a járvány nehézségei és a gazdasági újraindítás mellett aligha jön jól a kormány számára a választók pénztárcáját megcsapoló magas infláció.
Buktak a bíróságon. 
