Az elszakadás és az állam kikiáltása

A konfliktus áttekintéséhez, a mostani döntés problematikus mivoltának megértéséhez 20 évet kell visszamenni időben. A többségében albánok lakta Koszovó Jugoszlávián belül Szerbia része volt, de mindig is menekült volna onnan. Jugoszlávia felbomlása után a szeparatizmus fokozódott, és lényegében brutális belső háborúvá alakult. A NATO 1999 elején beavatkozott Szerbia ellen: addig bombázta az országot, amíg az alá nem írt egy szerződést, miszerint kivonul a tartományból.

Igen ám, de ez a szerződés azt tartalmazta, hogy a terület elvileg Szerbia része, a valóságban nemzetközi felügyelet alá kerül, ahol a katonai rendfenntartást a NATO erre a célra létrehozott, Kosovo Force (Kfor) nevű békefenntartó ereje végzi, a polgári közigazgatást lassan átveszik a helyi szervek. 2008-ban azonban az ország egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, miközben ezt a szerződést nem módosították, így Szerbia ezt szerződésszegésként élte meg.

Rendezési szándék

Az új országot az államok nagyobbik része elismerte, de sokan, köztük Oroszország és több EU-tagállam nem. Az új állam elfogadta, hogy a Kfor továbbra is részt vesz a rendfenntartásban a saját rendőri erők mellett, hadsereget azonban nem hoznak létre. Koszovó közben törekedett arra, hogy jó kapcsolatokat ápoljon az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval, mint felszabadítóival, ráadásul komoly gazdasági segítséget is kapott tőlük, hogy gazdaságilag talpra álljon.

Időközben a NATO-, és EU-csatlakozás is napirendre került, ami persze egy csak részben elismert ország esetében problematikus, de bármilyen lépés első feltétele az volt, hogy megpróbálják Szerbiával normalizálni a viszonyt. Erre EU-közvetítéssel az utóbbi években kísérletek is történtek, sőt pár hónapja olyan jól haladtak a tárgyalások, hogy még területcsere is felmerült a két ország között az etnikai határok elérése céljával.

Váratlan fordulat

A tárgyalások azonban váratlanul megszakadtak, a két ország újra ellenségesen kezdett viselkedni egymással, és bér az EU, sőt a NATO is csitítani próbálta a koszovói vezetést, és különösképpen attól óvta, hogy önálló haderőt hozzon létre, amivel Szerbiát felingerelheti, esetleg arra késztetheti, hogy bevonuljon a tisztán szerbek által lakott észak-koszovói területre. Ha ez történne, most már szinte kizárt, hogy a NATO újra katonailag fellépne ellene, ráadásul most már a 20 évvel ezelőttivel szemben egy erős Oroszország is támogathatja.

Koszovó azonban most úgy tűnik, nem törődött az EU-val, elégnek tartja, hogy Trump Amerikája feltételek nélkül mögötte áll, megtörve ezzel a NATO egységét. Az ország amerikai nagykövete tegnap történelminek nevezte a hadsereg létrehozásáról szóló parlamenti döntést és megerősítette Amerika teljes támogatását. A NATO-főtitkár szerint ugyanakkor az önálló koszovói hadsereg felállítása komoly akadályokat gördít Koszovó euro-atlanti integrációjának útjába.

Kardcsörtetés

Szerbia attól fél, hogy az új hadsereg egyik célja a szerbek kiűzése lehet az általuk lakott északi területekről, a szerb miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy meg kell fontolni a katonai beavatkozást, ha Koszovó folytatja a hadsereg felállítását. A szerb elnök pedig három napos szemlére vonul a koszovói határnál állomásázó katonákhoz, a Guardian szavaival élve mintegy kardcsörtetés gyanánt.