Hozzászoktunk, hogy ha van profit, azt elvehetik - interjú Koren Miklóssal

- A közgazdászok egy része nagyon pesszimista, sok kritika éri a gazdaságpolitikát, egyes szektorokon túl nagy a teher, sok a megszorítást, stb. Mégis van növekedés, legalább is a friss adatok szerint. Mi az igazság?

- A gazdaságpolitika következményei nem biztos, hogy most látszódnak, a hosszú távú növekedés szenvedheti meg a ma intézkedéseit. A növekedés ugyanis mindig  tőkefelhalmozásból ered, még ha ez valami fajta tudás jellegű tőke is. A legújabb versenyképességi jelentésben is előkerült a kiszámíthatóság hiánya, mint fő negatívum. Adóösztönzés, jog- és tulajdonosbiztonság valamint beruházás szempontjából is eléggé hátul vagyunk a rangsorban.

Nem mondanám, hogy különösebben jól teljesítünk, a 0,1 százalékos bővülést (év/év alapon) én még nem tekintem növekedésnek. Ugyanakkor meglepő, hogy a feldolgozó szektorban dolgozó nagy cégeket a kormány intézkedései nem igazán érintették. A bank- és telekom szektor, valamint a kiskereskedelem teljesen más történet. Úgy tűnik, a külföldi termelő vállalat a jó vállalat.

- Ez mennyire helyes szétválasztása a cégeknek a XXI. században? Van értelme termelő és nem termelő vállalatokról beszélni?

- Ez meglehetősen mesterséges szétválasztás, hiszen minden vállalatban vannak olyan tevékenységek, melyek nem kapcsolódnak szorosan a termék előállításához (kutatás, marketing), ezt általában és éppen ezért ki is szokták szervezni. Nagyon leegyszerűsítő azt mondani, hogy a szolgáltató vállalat nem csinál semmit, csak a fogyasztókat "szipolyozza ki". Az olyan iparágak, mint a telekom, vagy az energiaszolgáltatók végrehajtanak egy egyszeri, nagy infrastrukturális beruházást, majd ennek az infrastruktúrának a fenntartására rengeteget költenek és ruháznak be. A leggazdagabb országok a szolgáltató szektorra helyezik a hangsúlyt (az USA gazdaságának 80 százalékát ez adja), amúgy a magyar gazdaságban is a szolgáltatás képezi a legnagyobb súlyt.

- A magyar gazdaságpolitika viszont meglehetősen szolgáltatásellenes, vegyük csak a különadókat...

- Nem látom, hogy ennek a szolgáltatásellenesség lenne az alapvető oka. Közgazdaságilag is fontos különbség ezen szektorok között az az alapvetés, hogy a meglévő tőkét könnyű megadóztatni. A nagy infrastruktúrák felépültek, hova vinnék őket az adó elől? A tankkönyvi példák szerint egyszer egy ilyet meglépni "jó ötlet", a megadóztatás ráadásul nem jár plusz költséggel, de ilyet hosszú távon nem szabad csinálni, mert az magával vonzza a beruházások elmaradását.

"A kifejezés - versenyképesség - félrevezető"

- A hosszú táv mit jelent pontosan?

- A kérdés az, hogy az egyszeri megadóztatást bírják-e a cégek, de azt hiszem mi ezen már rég túl vagyunk. Minden magyarországi gazdasági szereplő látja, hogy akármit is ígér a kormányzat, hogy ezek az adók csak egyszeri tételek, valójában beleépült a várakozásokba, hogy ha a vállalatnak profitja van, akkor azt el fogják tőle venni.

- A versenyképesség már szóba került, Ön is kutatja ezt a területet, mit lát a legnagyobb problémának?

- A kifejezés - versenyképesség - félrevezető. Azt sugallja, hogy valaki nyer, vagy hogy valaki veszít, és hogy arra kell összpontosítanunk, hogy megelőzzük Szlovákiát vagy Bulgáriát, miközben az alapvető kérdés az, hogy miből lesz hosszú távú növekedés. Ez két tényezőből jöhet létre: vagy tőkét halmozunk fel, vagy a meglévő tőkénket termelékenyebben, fejlettebb technológiával hasznosítjuk. Még mélyebbre menve az a kérdés: hogy mik azok a feltételek, amik ezt elősegíthetik? A versenyképességi jelentés ezekre is rákérdez.
Fontosnak tartom annak a tudomásul vételét, hogy beruházás nélkül nincs növekedés - itt hiába keressük a magyar csodát. Több száz év gazdasági adatai támasztják alá, hogy növekedés beruházás nélkül egyszerűen nincsen. Ez az alap. Ha olyan intézményi környezetet teremtünk, ahol a beruházók elbátortalanodnak, annak nagyon rossz következményei lesznek.

- Szóval a növekedéshez tőkefelhalmozás kell. Az EU-tól soha ennyi pénzt nem kaptunk, tavaly ötször annyi pénz érkezett Brüsszeltől, mint amennyit befizettünk a közös kasszába. Hogy lehet, hogy ennek a jeleit nem látni?

- Az, hogy ez a pénz beáramlik ide, nem jelenti azt, hogy a növekedésben le is fog csapódni. Ha jól tudjuk elkölteni beruházásra, akkor lehet hatása a GDP-re, de ez az európai uniós talált pénz akár probléma is lehet, mert elkényelmesednek a gazdaság szereplői. Hasonló folyamaton mennek át azok az országok, melyek természeti kincsben gazdagok, vagy ahol hirtelen nagy lelőhelyet, bányát találnak. Ha felmegy az olaj ára, a kormányzat koffere máris tele van pénzzel - az a kérdés, hogy ezt a "könnyen
jött" összeget mire is költik?
A norvég és a chilei gazdaság nagyon erősen nyersanyag-alapú, az ebből származó bevételek viszont ez a két ország nagyon önmegtartóztató módon, prudensen kezeli, hogy nehogy az történjen, hogy amikor éppen jól megy, elköltik, és így nem lesz ennek a pénznek növekedési hatása. Maga a beérkező pénz nem feltétlenül jelent tehát növekedést, simán elkölthetjük úgy is, hogy semmi hatása nem lesz.

- Mire érdemes költeni ezt a "talált pénzt"?

"Egy magyar munkás feleolyan termelékeny, mint egy európai"

- Az általam ismert empirikus kutatások alátámasztják azt a korábban vitatott tételt, hogy az infrastruktúra fejlesztése képes hozzátenni a gazdaság bővüléséhez. Ha utak és vasút épül, a városok fejlődnek, csökken a munkába járás ideje és költsége, de ugyanígy, egy gát felépítése az ésszerűbb vízgazdálkodás miatt meghaladhatja a bekerülési költségeket. Ezek olyan mértékű beruházások, amelyeket egymagunk biztosan nem tudnánk finanszírozni, ebben szükségünk van az Európai Unióra.

- A magyar cégek versenyképességével mi a helyzet?

- Mi egy kicsit más ligában játszunk, mint például a német cégek. Hét országban 15 ezer cég bevonásával végeztünk egy kutatást, ennek alapján nekem az a benyomásom, hogy a magyar cégek zárkózottabbak, kevésbé veszünk részt nemzetközi tranzakcióban, kevésbé vagyunk innovatívak.

- De hát mi egy tehetséges és kreatív nemzet vagyunk! Mi találtuk fel a golyóstollat és az egy főre jutó Nobel-díjas száma is a legmagasabb nálunk!

- Nyilván sok ország azt képzeli magáról, hogy sok mindent ő talált fel, rendben, a golyóstollat speciel tényleg mi. A Nobel-díjasok száma pedig valóban kiemelkedő, de gondolatébresztő, hogy nagy részük nem itthon dolgozott vagy dolgozik. Az innováció nemcsak az alapkutatást takarja, hanem azt is, hogyan építjük be ezek eredményét az üzleti folyamatokba és a termelésbe.

A legtöbb magyar vállalatnál mintha lenne egyfajta ellenállás az újdonságokkal szemben. Sok kutatás szól erről, hogy vajon bizonyos menedzsment technikákkal javítható-e egy cég termelékenysége, és úgy tűnik, hogy igen. Ehhez persze az is kell, hogy ne gondoljuk azt, hogy mi annyira különlegesek vagyunk, hogy nem lehet nekünk semmi újat tanítani.

- Miért mondja, hogy más ligában játszunk? Az internet korszakban ennek van értelme? Akkor csinálok céget Argentínában vagy Kínában, amikor akarok, a távolságok lassan eltűnnek, az információhoz bármikor hozzáférek.

- Vannak már nagy nemzetközi magyar cégek. Ami ezekben a történetekben közös, az a gondolati nyitottság, hogy megnézem, hogy mások mit, hogyan csinálnak. Nem úgy állnak hozzá, hogy "van egy speciális magyar út, amin mi végig megyünk és senki ne szóljon hozzánk, mert úgyis mindent jobban tudunk". A magyar cégvezetők nagy része ettől függetlenül nem tudja, hogy hogyan is kell Kínában céget alapítani.

- Nem tudják vagy nem akarják tudni?

- Az biztos, hogy a technológiai korlátok nagyon lecsökkentek, valóban nagyon könnyű olyan tudást megszerezni, ami ehhez szükséges. Az az érdekes, hogy ez a hihetetlen technológiai fejlődés nem csapódik le nagyobb interakciókban az országok között, ez a külkereskedelemre is igaz. A konténeres- és a légiszállítás is olcsóbb lett, technikailag is egyszerűbb lett egymással kereskedni, ez a volumenben látszik is valamennyire, ehhez képest az országok még mindig nagyon zárkózottak, nem kereskedik például mindenki mindenkivel. Szerintem ennek az egyik oka, hogy valójában nem országok, hanem emberek kereskednek egymással, ez valójában a fejekben dől el.

- Magyarország mennyire zárkózik be, miközben az export az egyik húzóágazatunk?

- Konkrét számokkal ezt nehéz lenne megmérni, kereskedelmi korlátozás alig van, hiszen EU-tagok vagyunk. Hangulatban azonban mindenképp érzékelhető egy ilyen bezárkózás, főleg a multiellenesség miatt, hiszen a külföldi cégek magyar érdekeltségeivel szemben sok diszkriminatív döntés született.

- Miközben azt mondjuk, hogy a külföldiek ne vigyenek innen ki pénzt, a gazdaságunk egyik fontos szegmense pont abból él, hogy mégiscsak idejöjjenek, és itt gyártják le, amit otthon aztán majd eladnak.

- Létezik az exportnak és az importnak egy - szerintem - mesterséges szembeállítása, ami érthető, ha azt nézzük, hogy az egyik viszi, a másik hozza a pénzt. De ebből nem feltétlenül vezethető le oksági kapcsolat, hogy melyikből lesz növekedés. Saját kutatási eredményeim azt mutatják, hogy az importnak közvetlen hatása is lehet a növekedésre, azáltal, hogy külföldi, fejlett technológiához férünk így hozzá.

- Tehát kapunk valamit a pénzünkért.

- Igen, és a növekedés szempontjából így többet kapunk érte, mintha belföldön költenénk ezt a pénzt el.

- Elég meglepő eredmény! Ezt hogyan lehet megmérni?

- Ezek egy friss kutatás első eredményei. Importáló és nem importáló vállalatokat hasonlítottunk össze, és az derült ki, hogy az importőrök termelékenysége megnő, például miután behoznak egy új gépet az országba.

- A beszélgetésünk előtt egy nappal közölte a részletes GDP-adatokat a KSH, e szerint éves alapon a nettó export csökkent. Jönnek a rosszabb idők?

- Ez nem feltétlenül rossz hír, hiszen jelentheti az import felfutását is, vagyis lehet a konjunktúra egyik tünete is, hogy elkezdtek a cégek növekedni és egyre többet importálni. Akár hangulati indikátorként is használható lenne ez a mutató.

- Beszéltünk a GDP-ről, az exportról, ezen felül lát valami biztatót a magyar gazdaság jövőjét illetően?

- Valami vonzó lehet bennünk. A multiellenesség kapcsán az egyik sokat hangoztatott érv az, hogy amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan távoznak is. Márpedig ezek a cégek itt vannak és újabb beruházásokat is hoznak (gondoljunk csak a Mercedesre), ha eddig nem álltak odébb, az csak jelent valamit.

"A növekedés nem csak úgy magától jön"

- Ön szerint a magyar cégeknek van valami olyan erőssége, amibe érdemes lenne belekapaszkodni, ami kijelölhet egyfajta fejlődési irányt?

- Most nincs ilyen "magic bullet", én legalább is nem látok.

- Az Ön egyik kutatási területe a hosszú távú növekedés. Mikor jön majd el a Kánaán? Mintha mindig azt várnánk, a növekedéstől, hogy az jöjjön, nem dolgozni kell érte, hanem majd jön, magától.

- Nem is megfelelő ez a szó, talán kicsit passzív. A rövid távú kilátásokban a keresleti ingadozások erősen meglátszódnak, érdemes megnézni, hogy például az európai és a magyar ipar teljesítménye mennyire hasonlóan teljesít. A hosszú távú növekedés viszont már a kínálaton múlik: hogyan tudunk egyre többet vagy jobb minőségűt termelni. És ehhez, ahogy már említettem, vagy több tőke, vagy nagyobb hatékonyság, jobb termelékenység szükséges. Ezek nem jönnek maguktól. Egy átlagos európai munkáshoz képest egy magyar munkás feleolyan termelékeny.

- Ennek mi az oka?

-  Ez részben technológiai okokra vezethető vissza, részben munkaszervezési, menedzsment problémákra vezethető vissza. Az mindenképp látszik, hogy a jövedelmi különbségek egyik elsődleges oka a termelékenységbeli különbségekből ered.

- Pénzkérdés, hogy ezen javítsunk?

- A termelékenység annyit takar, hogy többet, jobbat vagy gyorsabban állítsunk elő a meglévő erőforrásainkból. Ez valamifajta tudást igényel. A tudásról pedig hajlandóak vagyunk feltételezni, hogy ingyen van. Ennek is megvan a piaci ára, és gondoljunk arra, mennyi idő, míg valamit jól elsajátítunk, az sincs ingyen. Ez is egy beruházás. A kiszámítható gazdasági környezet pedig ösztönzi, hogy beruházzunk a tudásba.