Az orosz-ukrán háború a II. világháború utáni legsúlyosabb katonai válság Európában, jelentette ki Káncz Csaba, laptársunk, a Privátbankár.hu munkatársa csütörtökön lapcsoportunk Klasszis Klubjában, ahol olvasóink kérdéseire is válaszolt. (A teljes beszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg.)
Nem most kezdődött
A nemzetközi politikai szakértő szerint a mostani történések megértéséhez vissza kell menni 2008-ig. Akkor egyrészt megrendült a nemzetközi pénzügyi rendszer, amit az államadósságok felduzzasztásával lepleztek. Emiatt a Nyugat adósságszintje ma már körülbelül kétszerese az akkorinak.
Másrészt a 2008-as bukaresti NATO-csúcson az észak-atlanti szövetség csatlakozási perspektívát kínált Ukrajnának és Grúziának.
Ez „leolvasztotta a biztosítékokat” Moszkvában: az orosz-grúz háború már 2008 nyarán kitört, Ukrajna esetében a NATO-csatlakozás kérdése pedig „azóta is izzik”, tette hozzá.
Emlékeztetett arra is, hogy Angela Merkel volt német kancellár a közelmúltban a Die Zeitben kijelentette: a minszki megállapodások fedést biztosítottak Ukrajna fegyverkezésére. Ez pedig feldühítette a Kremlt.
Nincs esély tűzszünetre
Káncz Csaba úgy véli, hogy Ukrajna és Oroszország is úton van a bukott állammá válás felé.
Moszkva stratégiai hibát követett el az ukrajnai bevonulással, az orosz hadsereg megrendült, és egyre inkább a Wagner-csoporthoz hasonló zsoldoscsapatok veszik át a főszerepet. Ukrajnából pedig 14 millió ember menekült el, az energia-infrastruktúrát érő orosz bombázások miatt pedig újabb menekülthullámra számíthatunk.
Kijev továbbra is rá van utalva az Egyesült Államok katonai és pénzügyi támogatására. A frontok beálltak, érdemi béketárgyalásra jelenleg nincs esély, a konfliktus elhúzódhat, tette hozzá.
Káncz Csaba szerint repedések keletkeztek Moszkva és Peking, ugyanakkor Európa és Washington viszonyában is. Európában növekszik a feszültség: megélhetési válság van, és a nagy cégek részéről is egyre nagyobb a nyomás, hogy „Amerika csináljon valamit a magas energiaárak ügyében”.
Európának az sem tetszik, hogy Washington munkahelyeket akar visszahozni a kontinensről, és a színfalak mögött kereskedelmi konfliktus is kibontakozik.
Arra a kérdésre, hogy mi kellene a tűzszünethez ukrán és orosz oldalon, elmondta: az ukrán lakosság többsége jelenleg az elvesztett területek teljes visszafoglalását, Moszkva viszont a jelenlegi status quo elismerését szeretné.
A Krímet, mint koronaékszert történelmi és katonai stratégiai okok miatt soha nem adja át Oroszország. Szerinte a Krím megtartása akár legitim orosz igény is lehet.
Háborús héják
Hozzátette: józan nyugati számítás szerint nem lenne érdek a konfliktus folytatása, mert a Nyugatnak egyre nagyobb összegbe kerül Ukrajna újjáépítése.
Az Egyesült Államokban a republikánus párt populista oldala „ezt már nem hajlandó aláírni”, az amerikai külügyi vezetésben viszont ott vannak a „háborús héják”, például Victoria Nuland, aki „vörös posztó” a Kreml szemében.
A fegyverszállítások tehát továbbra is folytatódnak – ezek olyan amerikai támogatások, amelyeket Ukrajna nem fog tudni visszafizetni, vélekedik a szakértő.
Szerinte az amerikai és az orosz társadalom mintegy fele már tárgyalásokat szeretne, a megélhetési válság miatt is. Ugyanakkor fontos lobbicsoportok (például a fegyverlobbi) a háború elhúzódása mellett állnak.
Azzal kapcsolatban, hogy van-e esély Vlagyimir Putyin orosz elnök elmozdítására a hatalomból, Káncz Csaba azt válaszolta: nem elképzelhetetlen, hiszen hatalomváltásra hasonló helyzetben már több példa is volt az orosz történelemben.
Ha a fronton rosszul alakulnak a dolgok, stabilnak tűnő rezsimek is megrendülhetnek.
Szerinte ezt a „kiöregedett despota”, Putyin is tudja, aki emiatt adott esetben akár nukleáris fegyvert is bevethet. Az orosz nukleáris doktrína erre lehetőséget ad, "ha rosszul áll a front egy hagyományos erőkkel vívott nagyobb konfliktusban", tette hozzá.
A Kreml Ukrajnán túli esetleges ambícióival kapcsolatban utalt Kazahsztánra és arra, hogy az orosz vezetésben komoly frusztrációt kelt az orosz kisebbség helyzete a Baltikumban. A lett fővárosban, Rigában például többségben van az orosz etnikumú lakosság.
Az ukrán behatolás azt mutatja, hogy „a cár” akár katonai eszközöket is bevet a kérdés „rendezésére”.
Úgy véli, hogy az ukrajnai beavatkozással az oroszok generációkra elvágták magukat, és generációkon keresztül fog tovább élni az oroszok iránti gyűlölet és bizalmatlanság.
Felesleges NATO-álmok
Arra a felvetésre, hogy a balti államok NATO-tagállamok, és így esetleg bevonódhat a konfliktusba a NATO is, emlékeztetett:
az észak-atlanti szövetség a hírszerzéssel és a fejlett fegyverek szállításával már olyan szinten bevonult Ukrajnába, hogy Oroszország bármikor kijelentheti: vége a „proxy komédiának,” a NATO „a mi ellenfelünk”.
Jelenleg ugyanakkor Moszkva inkább defenzívába vonul, fűzte hozzá.
Kérdésre válaszolva beszélt arról is, hogy a Moszkva-Peking tengely „hitelességi válságban van”, a Kreml ezért egyre latorabb államokkal, Iránnal és Észak-Koreával fejleszti a kapcsolatokat.
Arra a felvetésre, hogy van-e ráció a Putyin-féle narratívában az Ukrajna elleni háború szükségességével kapcsolatban, azt mondta: a Nyugat részéről súlyos hiba volt kijelenteni, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása lehetséges.
Szerinte fel kellett volna ismerni azt a geopolitikai tényt, hogy pufferállamról van szó. Nem szabadott volna választásra kényszeríteni Ukrajnát, és „teljesen felesleges NATO-álmokat kergettetni a szerencsétlen ukrán vezetéssel és a még szerencsétlenebb lakossággal”, tette hozzá.
A magyar szál
Káncz Csaba végezetül a konfliktussal kapcsolatos magyar politikáról úgy vélekedett: bár az „orosz cárt” számos megaláztatás érte katonailag és politikailag, „a magyar rezsim” stabilan a Moszkva-Belgrád biztonságpolitikai tengelyen mozog.
Szerinte az 5. Orbán-kormányban olyan emberek emelkednek fel, akiknek orosz offshore üzleteik vannak.
Példaként említette Lantos Csabát, az új energiaügyi minisztert, aki a svájci Zug kantonban közös offshore-bizniszt üzemeltet az oroszokkal 2009 óta a MET Zrt. formájában, az új védelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf dunakeszi vagongyártója pedig korábban „szaftos” üzleteket kötött az oroszokkal, a vagonokat pedig közösen adták el Egyiptomba. (Lantos Csaba november 30-i hatállyal 13 év után távozott a MET éléről, Szalay-Bobrovniczky Kristóf pedig kiszállt cégéből kinevezése után – a szerk.)
Emlékeztetett arra is, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tavaly év végén kitüntette.
A magyar ellenzék ugyanakkor – véli Káncz Csaba – képtelen volt kezelni és semlegesíteni a kormány „mi békepártiak vagyunk” propagandáját.
Hozzátette: Magyarország az információs hadviselésben kiszolgálja az orosz érdekeket, ennek az egyik koordinátora Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője.
Nyugaton egyre inkább úgy vélik, hogy a magyar kormány „Moszkva kinyújtott keze.”
Arra a felvetésre, hogy mi lenne a magyar nemzeti érdek ebben a konfliktusban, kifejtette: Magyarország egy euróatlanti szövetségi rendszer, az EU és a NATO tagja, amit megszavazott a magyar nép.
Ha Magyarország a Kreml „utolsó csatlósa” lesz, az tragikus lehet az országra nézve, tette hozzá.
Káncz Csaba szerint óriási károkat okoz, hogy „a hazai kormányzat szalonképtelenné vált a modern világban.”
Ezzel szemben például Törökország és India képes úgy lavírozni, hogy nagyjából szalonképes maradjon.
Az ukrajnai magyar kisebbség jövőjével kapcsolatos kérdésre azt mondta: Ukrajnában most hozzák meg a kisebbségvédelmi törvényeket.
Az a veszély a szakértő szerint jelen pillanatban nem fenyeget, hogy Magyarország akár csak részlegesen is hadszíntér legyen. Ugyanakkor úgy véli, hogy az ukrán elit „átlátja a magyar rezsim játszmáját”.
Ha vége lesz a háborúnak, és ”felszabadulnak a vegyértékek” Ukrajnában, „csúnya meglepetés” lehet Budapest irányába.
Ez – mint fogalmazott – akták nyilvánosságra hozását, súlyos politikai-diplomáciai lépéseket, „szürkezónás destabilizációt” jelenthet.
Ennyi jött össze a több országgal közös gyűjtésen.
