Júniusban Mahmúd Abbász palesztin elnök és Hszi Csin-ping elnök Pekingben találkozott. Az ezt követően kiadott nyilatkozatban Kína ígéretet tett arra, hogy "továbbra is támogatja a béketárgyalások helyes irányát, és hozzájárul kínai bölcsességgel és erővel a palesztin kérdés megoldásához". Az akkori külügyminiszter, Csin Gang felajánlotta, hogy hozzájárul a "kínai bölcsességhez". A béketárgyalások azonban elakadtak - és most még inkább elérhetetlennek tűnnek.
Izrael a hibás
A Hamász október 7-i támadását követő első órákban a kínai hatóságok álláspontját az ENSz Biztonsági Tanácsának kínai képviselője, és aztán október 13-án Vang Ji külügyminiszter fejtette ki. Kína nem ítélte el a támadás elkövetőit, és nem nevezte meg kifejezetten az agresszort, ugyanúgy, mint Oroszország Ukrajna elleni támadása után.
A Hamászt sem nevezte meg az izraeli civilek elleni mészárlás elkövetőjeként. A kínai hatóságok aggodalmukat fejezték ki a civilek elleni "minden támadás", a humanitárius helyzet romlása és a nemzetközi jog megsértése miatt, anélkül, hogy megnevezték volna a tetteseket. A konfliktusért Izrael politikáját teszik felelőssé, beleértve azt is, hogy nem sikerült államot létrehozni a palesztinok számára, akiknek nemzetként való sorsát Kína veszélyeztetettnek tartja. Ezzel összefüggésben Kína azt javasolta, hogy az izraeli-palesztin tárgyalások újraindítását többek között egy közel-keleti kínai különmegbízott tervezett látogatása segítheti elő.
Moszkvával összhangban
Október 15-n Kína megszavazta az ENSz Biztonsági Tanácsának egy Moszkva által kidolgozott határozati javaslatát. A határozat szövege, amely nem került elfogadásra, humanitárius tűzszünetre szólított fel a Gázai övezetben, miközben a Hamászról nem tett említést.
A szíriai polgárháború idején tanúsított magatartására emlékeztetve Kína összehangolta álláspontját Oroszországéval, de nem vállalt diplomáciai vezető szerepet. Közben a harmadik Övezet és Út Fórum alkalmából Pekingbe látogató Putyin elnök az Egyesült Államokat hibáztatta a közel-keleti feszültségek fokozásáért azzal, hogy hadihajókat küldött a térségbe. Hszi elnök azonban tartózkodott a hasonló nyilvános megjegyzésektől.
Az elmúlt években a kínai vezetés rendszeresen minden alkalmat megragadott arra, hogy az Egyesült Államokat elfogult, hegemón hatalomnak állítsa be, amelynek politikája káoszhoz vezetett a Közel-Keleten. De ezúttal nem.
Kína játszmája
Kína meg van győződve arról, hogy a Hamász Izrael elleni támadása után kialakult helyzet azt jelenti, hogy az arab államokkal és Iránnal való kapcsolatokat meg kell erősíteni. Tekintettel az USA katonai és politikai szerepvállalására Izrael oldalán, Kína véleménye szerint nemcsak a palesztinoknak (és így a Hamásznak is), hanem a velük szemben álló államoknak, köztük Iránnak vagy Szíriának is politikai támogatást kell
nyújtani. Ez magában foglalja politikai támogatásukat egy esetleges regionális konfliktushelyzetben. Bassár el-Aszad szíriai elnököt szeptemberben díszszemlével fogadták Pekingben, ahol mindkét fél bejelentette a kapcsolatok stratégiai partnerséggé emelését. Iránt a kínai hatóságok évek óta támogatják, mind az energiahordozók vásárlásával (az ENSz-szankciók megsértésének elkerülése mellett), mind a fegyvereladások révén. Kína az Szaúd-Arábia Izraellel tervezett, a Hamász-támadás miatt egyelőre elhalasztott megállapodását is ellensúlyozni akarja.
Miközben Washington szorosan kapcsolódik Izrael elkerülhetetlen túlkapásaihoz egy városi és érzelmileg erősen terhelt konfliktusban, Kína nem foglal állást, és nem vállalja a költségeket. Amint arról a The New York Times beszámol: "Sok arab szerint az amerikai kormány nemcsak közömbös az izraeli megszállás alatt élő palesztinok gyötrelmeivel szemben, hanem bűnrészes is (...) „Az arab világban óriási a düh, még azok részéről is, akik nem támogatják a Hamászt” - mondja Nabil Fahmy, Egyiptom volt külügyminisztere (...) A düh olyan erős, hogy a „Halál Amerikára” refrén újból visszhangra talált a régióban, többek között egy múlt pénteki tüntetésen Bahreinben, az egyik közeli amerikai szövetséges országban".
Az olajadu
Kína olajimportjának felét a Közel-Keletről szerzi be. Márpedig az olajpiacok feszültek és a geopolitikai feszültségek miatt az olajárak hordónként 90 dollár fölé emelkedtek. Izrael várható szárazföldi inváziója valószínűleg még magasabbra fogja hajtani az árakat - a konfliktus kiszélesedése pedig még magasabbra kényszerítené őket.
A jelentések szerint Kína hónapokkal ezelőtt nagymértékben növelte nyersolajkészleteit, ami talán némileg enyhítheti az ellátási és árkockázatot, bár nem sokáig. Kína közel-keleti szerepvállalásának elmélyülése növelheti befolyását a régióban, de nem csökkenti lényegesen energiabiztonsági sebezhetőségét. Az olajon túl, ahogy Kína közel-keleti befolyása nőnek, úgy nőtt a regionális konfliktusokból eredő
kockázatoknak való kitettsége is.
Óvatos tangó Washingtonnal
Washington és Peking intenzív rivalizálásban áll egymással a kereskedelem, a technológia és Tajvan státusza terén. És bár egyre több bizonyíték van arra, hogy az amerikai-kínai versengés áttevődött a Közel-Keletre, a két országnak közös érdeke egy szélesebb körű regionális háború elkerülése. Miközben Szaúd-Arábiában tartózkodott, Antony Blinken amerikai külügyminiszter egyórás telefonbeszélgetést folytatott Vang külügyminiszterrel, amelynek során felszólította Kínát, hogy befolyását felhasználva akadályozza meg, hogy "más felek" belépjenek a konfliktusba.
A miniszterelnök jabvasolta. 
