Közel ezer milliárdot kellene Orbán Viktornak kockára tennie Ukrajnáért – tovább zajlik a kötélhúzás a brüsszeli terv körül

Magyarország pénteken a várakozásnak megfelelően megvétózta az Európai Bizottság azon tervét, amelynek értelmében közös uniós hitelből fedezték volna Ukrajna következő évekre szóló támogatását. De ez, mint emlékezhetünk, csupán a B-terve lett volna az Ursula von der Leyen vezette bizottságnak. Az A-terv pedig továbbra is az uniós pénzügyi intézményekben befagyasztott orosz vagyonból nyújtott, összesen 210 milliárd eurós kölcsön, amelyet nem Ukrajna fizetne vissza, hanem az Oroszország elleni szankciók feloldásának feltételéül szabott orosz háborús jóvátételből egyenlítenének ki.

Mint korábban megírtuk, ennek az elképzelésnek jelenleg a belga kormány azon aggodalma a legfőbb gátja, hogy amennyiben valami nem Von der Leyenék számításai szerint alakul, akkor az összeg legnagyobb részét kitevő, a belga székhelyű Euroclearnél őrzött 185 milliárd eurót Belgiumon „keresnék” az oroszok. Ezt a bizottság legújabb terve – miután az Európai Központi Bank elutasította, hogy biztosítékot adjon a felhasznált orosz vagyon esetleges visszafizetésére – úgy oldaná meg, hogy a tagállamok a bruttó nemzeti jövedelmük arányában vállalnának részt a szükséges pénzügyi védőhálóból.

A Politico által megszerzett dokumentumok szerint a legnagyobb kockázatot így Németország vállalná, amely a 210 milliárdos összeg 24,4 százalékáért, azaz 51,3 milliárd euróért vállalna kezességet. Franciaország a maga 16,2 százalékos arányával 34 milliárd eurós kitettséget vállalna. Ezzel szemben Belgium, ahol ugyebár a vagyon túlnyomó része található, „csupán” 6,2 százalékot, azaz 13,4 milliárd eurót vállalna a közösből.

Magyarország 1,2 százalékos részesedést, azaz 2,4 milliárd eurós (jelen árfolyamon nagyjából 921 milliárd forintos) kitettséget vállalna a tervezet szerint. A legkevesebb kockázatot a balti államok (Litvánia 934 millió, Lettország 469 millió, Észtország 466 millió euróval) vállalnák, de Szlovénia is ott van a képzeletbeli dobogón a maga 796 millió eurós kitettségével. Az Ukrajna támogatása ügyében a magyar kormányéhoz leginkább hasonló álláspontot képviselő Szlovákia 1,5 milliárd eurót adna a pénzügyi védőhálóba.

Belga vonakodás, magyar ellenkezés

Persze mindez még csak egy tervezet, és ugyan – a közös uniós hitelfelvétellel ellentétben – ehhez a megoldáshoz nem kell az összes tagállam egyhangú jóváhagyása, egyáltalán nem biztos, hogy a leginkább érintett Belgiumot sikerül meggyőzni, hogy ebben formában hozzájáruljon az Euroclearnél zár alatt lévő orosz vagyon felhasználásába.

„És ki hiszi azt, hogy Putyin higgadtan elfogadja az orosz vagyon elkobzását? Moszkva tudatta velünk, ha lefoglalják az orosz vagyont, Belgium és személy szerint én örökké, az életünk végéig érezni fogjuk a következményeket. Ez elég hosszú időnek tűnik számomra” – mondta Bart de Wever belga miniszterelnök múlt héten, és arról is beszélt, hogy ez a lépés a jelenleg zajló béketárgyalások sikerét veszélyeztetné.

Az pedig szinte biztosnak tűnik, hogy a magyar kormány nem fog kérni ebből az egészből. „Magyarország soha nem fog részt venni olyan döntésben, ami elvenné más pénzét” – szögezte le Orbán Viktor miniszterelnök a koppenhágai informális uniós csúcson az orosz vagyonnal kapcsolatban, majd így folytatta:

„kérdés, hogy ez kinek a pénze. Ha ez más pénze, a magyarok soha nem nyúlnak hozzá. Mi nem vagyunk tolvajok. Ez a pénz nem a miénk.”

Ha pedig Magyarország vagy más uniós ország kihátrálna a védőháló mögül, akkor a kieső összegeket megint csak arányosan oszthatnák szét a többi tagállam között. A magyar hozzájárulás esetében ez nyilvánvalóan nem lenne egy nagy összeg pluszban, de ha más, pláne nagyobb gazdasággal rendelkező tagállamok is így döntenek, gyorsabban pöröghet a számláló.

A másik oldalon ott van az esély, hogy a védőhálóba beszállhat más, unión kívüli ország is. Korábban Norvégia, illetve Japán is szóba került ezzel kapcsolatban, ám az elmúlt napokban mindkét ország vezetése leszögezte, ne számítsanak rájuk ebben az európai vezetők. Maradt az Egyesült Királyság és Kanada, mint potenciális beugrók, de még az ő csatlakozásukkal is messze lenne ez az alkalmi koalíció egy széles, „a szabad világ” nagy részét felölelő kockázatközösségtől.

A franciák is titkolóznak

És ez még mindig csak az egyik gyenge pontja az egész tervnek. A héten az is kiderült, hogy Franciaország egyelőre nem járul hozzá ahhoz, hogy az országban, magánbankokban őrzött orosz állami vagyont is felhasználják Ukrajna megsegítésére.

A Financial Times cikke szerint nagyjából 18 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyon pihen francia kereskedelmi bankok számláin (és az Euroclear milliárdjain kívül egyébként 7 milliárdot belga bankok parkoltatnak). Ennek a pénznek a jogállása is más, mint az Euroclearnél őrzött vagyonnak: utóbbinak nem kötelessége kifizetni a pénz kamatait az orosz államnak – és ebből már eddig is Ukrajnának nyújtott hitelt finanszíroztak –, a kereskedelmi bankoknak viszont elméletben legalábbis kötelességük lenne elutalni a kamatokat.

Mi több, Franciaország egyelőre azt sem volt hajlandó elárulni, hogy mely bankoknál vannak ezek a pénzek.

„A kereskedelmi bankok a jegybankokkal és külföldi tartalékokkal kapcsolatos ügyletei a globális pénzügyi piacok talán legkevésbé átlátható szegmensei – mondja erről Nicolas Véron, a Bruegel kutatóközpont vezető munkatársa. – Senki sem akarja megosztani a világgal, hova teszi a pénzét.”

A francia kormány ugyan támogatja a jóvátételi hitel koncepcióját, azonban ellenzi, hogy ebbe a kereskedelmi bankokban őrzött vagyonokat is bevonják. A Financial Times névtelenséget kérő forrásai szerint a 18 milliárd euró nagy része a BNP Paribas-nál van elhelyezve – a pénzintézet azonban a cikk megjelenése után közleményben állította, hogy „semmilyen orosz közintézmény vagyona felett nem rendelkezik, beleértve az orosz jegybankot is”.

A Crédit Agricole és a Société Générale nem kívánta kommentálni a híreket, míg a BPCE nem is válaszolt a lap kérdéseire, ahogy a BNP Paribas Fortis, azaz a bank belga leánycége sem.

Szintén nem kívánt az ügyben nyilatkozni a francia elnöki palota, a francia államkincstár, a francia jegybank, de a gazdasági miniszter sem.

Mindez persze a lap értesülései szerint további feszültségeket okoz az uniós tagállamok között is. Friedrich Merz német kancellár például a jóvátételi hitel erőteljes támogatójának számít, és pénteken Brüsszelbe is utazott, hogy Bart de Wevert megpróbálja jobb belátásra bírni – de közben Franciaországnak a kereskedelmi bankjaival kapcsolatos ellenállásával is kezdenie kellene valamit.

A legreálisabb lehetőség sem lesz elég reális?

Közben az Ukrajna támogatása iránt leginkább elkötelezett államok – Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Svédország, Finnország és Írország – vezetői levélben fordultak Ursula von der Leyenhez és António Costához, az Európai Tanács elnökéhez a befagyasztott orosz vagyon felhasználásának ügyében. Az aláírók szerint ez a „pénzügyileg leginkább elérhető”, illetve a „politikailag legreálisabb” megoldás Ukrajna támogatására, figyelembe véve Ukrajna „költségvetési és katonai szükségleteinek” mértékére és sürgősségére.

Kérdés persze, hogy mindez elegendő lehet-e a belga (vagy éppen a francia) kormány meggyőzésére, amelyek akár arra is hivatkozhatnak, hogy az aláírók könnyen beszélnek, hiszen a védőhálóhoz a legnagyobb érintett gazdaságként Lengyelországnak is mindössze 10,3 milliárd euróval kellene hozzájárulnia.