Leolvadó sarkvidékek – Kínától félnek az oroszok és az ausztrálok

Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.

Az orosz-kínai tengely napról-napra erősebb, amint az új amerikai kormányzat sokszor a diplomáciában elfogadhatatlan, agresszív nyelvezetet használ a két nukleáris hatalommal szemben.  A nyugati szankciók is közelebb hozzák a két országot: az év első négy hónapjában a kétoldalú kereskedelem 19,8 százalékkal nőtt éves alapon, 40.207 milliárd dollárra.

A Kínai Kommunista Párt szócsöve szerkesztőségi cikkében szögezi le, hogy a két ország még csak most kezdett el katonailag közeledni egymáshoz, az együttműködésnek ezen a területen még komoly kifutása lehet.  A stratégiai együttműködés tovább mélyülhet, olyan szintre, hogy a két ország „valódi szövetséges lesz az amerikai hegemónia elleni konfrontációban”.

Feszültség a stratégiai kérdésben

A felszín alatt azonban orosz részről megjelent a félelem, hogy egy stratégiai területen Kína hamarosan kiszoríthatja őket.  Itt a leolvadó arktikus térségben az északi tengeri út (NSR) vált neuralgikus kérdéssé.  Az NSR-en keresztül szállított árumennyiség 4 éve még csak 9,7 millió tonna volt, de Putyin elnöki rendelettel célozta meg, hogy 2024-re ez a mennyiség 80 millió tonnára növekedjen. Moszkva a 9 millió négyzetkilométeres leolvadó arktikus térség 40 százalékát követeli magának, és azt „stratégiai erőforrás bázisának” tekinti.

Vlagyimir Putyin orosz elnök - a tengeri út stratégiai érdek. (Illusztráció. EPA)

Az orosz félelem abból táplálkozik, hogy Moszkvának nincsen pénze kiépíteni az infrastruktúrát az NSR mentén és a megvásárolni az út üzemeltetéséhez szükséges kiszolgáló hajókat.  Ahogyan Vladimir Volgajev katonai szakértő a napokban kifejtette, az elmúlt hónapokban két aggasztó fejlemény is történt.