|
| Jose Manuel Barroso és Orbán Viktor egy korábbi EU-csúcson |
Egy éve javasolta a Bizottság, hogy függessze fel a pénzügyminiszterek tanácsa (Ecofin) a kohéziós források befagyasztásáról szóló határozatának végrehajtását Magyarországgal szemben - a testület ugyanis erről már döntött korábban, az EU történetében soha ki nem szabott súlyos büntetés 2013 januárjától lépett volna életbe. A hatalmas presztízsveszteség mellett akkori árfolyamon számolva közel 150 milliárd forintnyi uniós pénzt buktunk volna, nem kell hangsúlyozni, hogy amikor a beruházási ráta olyan alacsony, hogy az amortizációt sem fedezi, mekkora érvágás lett volna ez a magyar gazdaságnak.
Mindent egy lapra
Egy éve az unortodox gazdaságpolitika jól láthatóan az EDP-ből való kikerülést tűzte zászlajára, szinte mindent, így a gazdasági növekedést is beáldozott ezért. Orbán Viktor tulajdonképpen tavaly november óta beszél arról, hogy idén kikerülhetünk az eljárás alól, decemberben Brüsszelben is hangot adott e reményeinek. A reményeknél azonban jóval többről van szó, tavaly októberben Matolcsy György a Bizottság előrejelzése után két kiigazítócsomagot is összeállított, a főleg bevételnövelő intézkedéseket tartalmazó pakk annyira "jól" sikerült, hogy nemhogy 3, de mindjárt 2 százalék alá vittük a deficitet tavaly. Ez részben annak is köszönhető, hogy a brüsszeli prognózisok hatására a kormány túladóztatta a gazdaságot. A hiány annak ellenére lett ilyen jó, hogy a gazdaság a tavalyi évben (és főleg az utolsó negyedévben) minden kormányzati előrejelzést alulmúlt. Ehhez az agrárium szörnyű rossz teljesítménye mellett az is kellett, hogy a folyamatos kiigazítások miatt az amúgy is eladósodott háztartások és cégek nem pörgették fel a belső fogyasztást.
Sokáig fennálló rekord lehet, amit Magyarország eddig fel tud mutatni a hiányeljárásban, az egyetlen tagállam vagyunk, akik ellen 9 éve folyik az eljárás. Mindez jól mutatja az EDP "fegyelmező erejét", öt egymást követő Ecofin-jelentés sem tudta rávenni az éppen hatalmon lévő kormányokat, hogy érdemi lépéseket tegyenek a hiány tartós lefaragására, 2011-ig még a bűvös 3 százalékos szint alá sem tudtuk vinni a deficitet.
És az államadóssággal mi van?
A növekedési és stabilitási paktum 1997-es elfogadása után két évvel lépett hatályba a túlzottdeficit-eljárásról szóló szabályozás. Az Európai Bizottság ezek alapján prognózisokat készít, és kezdeményezheti az Ecofin-nál a tagállamok eljárás alá vonását, vagy annak fenntartását - és természetesen az EDP beszüntetését is. Az eljárást amúgy épp a magyar EU-elnökség alatt elfogadott ún. hatos csomaggal erősítették meg (az eurózónatagok például büntetést kaphatnak, a tagállamok ráadásul nem tudják "megvédeni egymást" úgy, mint korábban).
Két kritériumnak kell megfelelnie a tagállamoknak, a deficitet a GDP 3 százaléka alatt kell tartani, az államadósság szintjét pedig annak 60 százaléka alatt. Az eljárás kritikusai éppen ez utóbbi miatt mondják, hogy a Bizottság nem következetes, mert bár az EU 27-ek adósságának átlaga is bőven e szint felett van (80 százalék körül), Brüsszel a magas eladósodottsági ráta miatt még soha nem indított eljárást.
Így is, amikor tavaly ilyenkor nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy a kohéziós források egyharmadát elbukjuk, 23 tagállam ellen folyt ilyen eljárás, ebből 18-at még a válság előtt indított meg az Ecofin. Tavaly nyáron a Bizottság csupán két tagállam kapcsán indítványozta az EDP megszüntetését: Németország és Bulgária voltak az "éltanulók". Jelenleg a 27 tagállamból 20 ellen folyik eljárás a túlzott hiány miatt.
Kapóra jött a renitens Magyarország
Azt tudni kell, hogy a Bizottság elemzőgárdája a tagállami jegybankok stábjához hasonló mély és részletes elemzéseket készít, ezek alapján teszi meg ajánlásait Brüsszel az Ecofin-nak. A Bizottság mindig az adott előrejelzési horizonton vizsgálja, hogy egy tagállam képes-e a hiány elfogadható mértékű szintjének fenntartására, vagyis itt elvileg nem játszik szerepet az, hogy ki és milyen régen ragadt bent a deficiteljárásban. Az viszont egyértelmű, hogy a "renitens" Magyarország nehezen tudta magát megvédeni a brüsszeli szigor ellen, amikor a 9. egymást követő esztendőben is még a szégyenpadon ücsörgött. A tagállami költségvetéseket gatyába rázni igyekvő francia-német tandemnek pedig éppen kapóra jött az unortodoxiával a figyelmet amúgy is magára irányító Magyarország, mely csak az utóbbi két évben tudta teljesíteni a referenciaszintet és akkor sem az Ecofin ajánlásainak megfelelő módon.
Az eljárás lényege nem az, hogy egy-két évben a deficit 3 százaléka alatt legyen, hanem az, hogy tartósan alacsony szinten is maradjon. Vagyis hiába operál egy-egy tagország azzal, hogy egyszeri tételekkel lefaragja a deficitet, ha várhatóan az adósság később újratermelődik. Ezért az Ecofin konkrét intézkedéseket nem javasolva általában olyan ajánlásokat tesz közzé, melyek a kiadások lefaragására és a strukturális folyamatokat reformjára vonatkoznak. Éppen ez volt a legnagyobb gond Magyarországgal, bár 2011-től sikerült elérni a referenciaszintet, ez valójában egyszeri tételek nélkül nem ment volna, mint arra korábban rávilágítottunk, a strukturális egyenleg nemhogy javult volna, de tovább romlott az elmúlt években. A különadók és a nyugdíjpénztári szektor államosításából befolyó 3000 milliár forinttal azonban el tudtuk fedni a háttrében zajló kedvezőtlen folyamatokat (a fenti, deficitpályát mutató grafikonunkon ezért látható 2011-nél kiugrás, az egyedi tételekkel azt az évet sikerült szufficittel zárnunk).
Poltikai döntés?
Az EDP kritikusai nemcsak azt hozzák fel, hogy az államadósságot a Bizottság mintha nem nagyon firtatná (egyik tagállam esetében sem), hanem azt is, hogy az eljárás megszüntetéséről szóló döntéseknél kizárólag azt veszi alapul, hogy prognózisai szerint rövid távon hogyan alakul a hiánypálya. És itt már helyet kap a politika is esetenként. Mint korábban a Privátbankár egy elemzésében rámutatott, a Bizottság által a 2014-es magyar hiányra adott prognózis a hibahatáron belüli eltérést mutatott a referenciaszinthez képest. Vagyis bőven lehet, hogy Brüsszel fölélövi a hiányt, erre alapozva mégis benntarthatja és újabb szankciókkal fenyegetheti Magyarországot.
Butaság lenne ugyanakkor azt mondani, hogy hazánk egyértelműen politikai döntés miatt ragadt az eljárásban. Kétségtelen, hogy Brüsszel részéről nagy volt a nyomás, nem véletlenül hangoztatta Varga Mihály többször, hogy idén nem választási költségvetés készül. Ha ki is kerülünk az EDP-ből, Brüsszel, látva az államháztartási szigor lazulását, vissza is rakhat minket a szégyenpadra. Az is igaz, hogy kedvező döntés esetén Magyarország biztosan kikerül a brüsszeli nyomás alól, legalább a következő évi választásokig. Ha esetleg az EDP-t a következő felülvizsgálat után újra megindítják Magyarország ellen, akkor is nagyon messze leszünk attól, hogy a tavalyihoz hasonló módon szankciót kaphassunk.
Nem Brüsszel miatt lenne fontos nekünk az EDP
Az EDP-t azonban nem Brüsszel szigora miatt kellene elkerülnünk. Az Ecofin ajánlásokban szereplő strukturális átalakításokkal fenntarthatóbbá válna a deficit alacsony szinten tartása és ezzel együtt az államadósság csökkentése. Ráadásul úgy, hogy nem kellene évről évre több százmilliárdos kiigazításokat végrehajtanunk, ami a gazdaság bővülésére is jótékony hatással lenne. Kétségtelen, hogy a pénzügyminiszterek által javasolt kiadáscsökkentések fájdalmas lépések lennének, de csak egyszer kellene ezeket megtennünk és nem kényszerülnénk folyamatos megszorításokra. Magyarország nagy erőfeszítéseket tett ugyan a deficit lefaragására, de a strukrurális hiányon van még mit javítani, az általunk bevezetett intézkedések nagy része ugyanis inkább a bevételi oldalt érintette eddig.
Kiszivárgott hírek szerint, a holnap 14 órakor kezdődő sajtótájékoztatóján Jose Manuel Barroso és Olli Rehn pénzügyi biztos bejelenti, hogy Magyarország kikerül az eljárás alól. Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy a Varga-csomag első, életbe léptetett fejezete a kiadási oldalt érinti, másrészről pedig annak, hogy a Bizottság sem szeretné, ha hitelessége meginogna az európai választópolgárok előtt. Idén lesz a harmadik egymást követő év, hogy a hiányt tartani tudjuk, ez pedig olyan bravúr, amire jelenleg kevés uniós ország képes. Ahhoz viszont, hogy a szégyenpadot jó messzire elkerüljük, még nem tettünk meg mindent, vagyis ha ezt a három betüt - EDP - nem akarjuk még egy ideig hallani, biztos, hogy további lépésekre lesz szükség. A Bizottság ugyanis ezután már nemcsak a rövid távú - 2 éves - előrejelzése alapján fog dönteni arról, hogy "kint is maradhatunk", hanem a közép- és hosszútávú folyamatokat vizsgálva.
Matolcsy György hagyatéka
|
| Varga Mihály és Orbán Viktor |
Brüsszelnek most éppen Málta jöhet kapóra, a szigetország rövid szabadság után kerülhet vissza a szégyenpadra, mert hamar elengedte az év elején még feszesre szabott költségvetését.
A Matolcsy György nevével fémjelzett unortodox gazdaságpolitika legnagyobb eredménye lehet a hiányeljárás felfüggesztése. A gazdasági növekedés a várt alatt maradt tavaly, az idei első negyedév váratlanul jól sikerült, de egyelőre kérdéses, hogy megmarad-e a kedvező tendencia (a recessziót a jegybanki programmal együtt talán sikerül elkerülni), a foglalkoztatottságot leginkábbb a közmunkaprogramok tartották szinten, a munkanélküliség valószínűleg jó ideig 10% felett lesz, miközben az országba áramló működőtőkének csak a kisebbik része csapódott le valódi, munkahelyteremtő beruházásokban. A hiányeljárástól viszont elköszönhetünk, ez Matolcsy György hagyatéka - melyet egy választási költségvetéssel könnyen veszélybe sodorhat utóda.
