Migráció után integráció? Kényszerházasság, tornaóra, becsületgyilkosság, demokrácia

Kocatepe mecset, Ingolstadt, fotó: Wikimedia Commons

A menekültek integrációja a lehető legmagasabb prioritást élvezi – mondta a napokban Angela Merkel kancellár. Ezt a kérdést járjuk körül.

Az iszlám vallású európai lakosság demográfiájáról írtunk még szerdán, a számok azt mutatják, hogy sem a népszaporulat, sem a bevándorlás oldaláról nem túl reális forgatókönyv, hogy a kereszténység kisebbségbe kerüljön. Az olvasóktól azonban, különösen a Facebook-oldalunkon kaptunk kritikát bőven.

Éljen a muszlimmentes Szovjetunió

Nem azokra az olvasókra gondolunk, akik szerint az adataink hamisak, a Világbank hazudik, az ENSZ hazudik, az Eurostat hazudik és a német statisztikai hivatal (Destatis) is hazudik. Azokra sem, akiket abszolút nem érdekelnek a számok, érvek, és például egy hatalmas szovjet címerrel a hátuk mögött, katonaruhában követelik, hogy márpedig minden muszlim azonnal takarodjon.

(Fotó: Facebook)

Az értelmes érvek között az a leggyakoribb, hogy a muszlim lakosság integrációs problémákkal küzd, így akárhányan is vannak, problémát okoznak. Nézzük, hogy állnak ezzel a jelenlegi legfontosabb befogadó országban, Németországban?

Aki balhézik, menjen el

A Németországban élő muszlimok is tudatában vannak, hogy integrálódniuk kell és a menekültáradat új helyzetet teremt. „Aki itt bajt csinál, annak mennie kell” – hangzik az N-Tv.de csütörtöki cikkének címe. A Németországi Muszlimok Központi Tanácsa nevű szervezet szorgalmazza a menekültek minél gyorsabb integrációját, de azt is, hogy ennek szabályait pontosan fektessék le.

A törekvés világos, határozzák meg nekik, mit kell teljesíteniük, ne utólag vessenek a szemükre olyasmit, ami eredetileg nem volt követelmény. Ők is tartanak attól, hogy a muszlimok közötti vallási konfliktusok – például a két nagy irányzat, a síita és szunnita iszlám között – Németországba is begyűrűznek.

Támogasd és követeld meg

Konfliktusok márpedig lesznek – mondja a szervezet vezetője –, ám aki Németországban kívánja ezeket elintézni, az elveszíti a jogot, hogy itt maradhasson. „Azoknak itt semmi keresnivalójuk, és menniük kell” – tette hozzá.

„Fördern und Fordern” – ez a német szójáték, a „támogatás és elvárás” elve kell érvényesüljön az integrációban is. Elvárás például a nyelv gyors elsajátítása vagy a jogrend megismerése, ez utóbbi érdekében javasolják a német alkotmány lefordítását arab nyelvre. Szó van állampolgári ismeretek kötelező tanításáról is.

Számháború a muszlimok körül

Ezek a felvetések nem légből kapottak, amint a Frankfurter Allgemeine Zeitung év eleji cikkéből kiderül. Akkoriban főleg a PEGIDA („Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen”) nevű bevándorló-ellenes szervezet megmozdulásai és a már akkor is élénkülő menekültáradat, valamint a párizsi Charlie Hebdo-merénylet miatt járták körül alaposan ezt a kérdést sokan a német sajtóban. (A cikk a következő oldalon folytatódik.)---- Problémás muszlimok, kirekesztő németek ----

A cikk első részében arról van szó, hogy legutóbb 3,8 és 4,2 millió közé becsülték Németország 82 millió lakosa közül a muszlimok arányát, így nagyon távol állnak attól, hogy ez a népesség többségbe kerüljön. A születésszámok sem kiugróak. (A Destatis statisztikai hivatal viszont nemrég 2,6 millió muszlimról számolt be, ami valószínűleg úgy lehetséges, hogy sokan közülük már ateistának vallják magukat. Vagy pedig titkolják vallásukat.)

Kényszerházasság és tornaóra

A cikk második részében a lap idéz egy érdekes felmérést, amely az iszlám vallású lakosság gondolkodásáról szól. Egy pozitív adat, hogy csak minimális azon diákok aránya, akik vallási okokból nem vesznek részt a koedukált tornaórákon az iskolákban.

Az már kevésbé jó adat, hogy 2008-ban 3443 személy keresett fel tanácsadót kényszerházasság miatt, a nagy részük muszlim volt. Ráadásul valószínűleg sokan nem jutottak el a tanácsadásokra.

Becsületgyilkosság és demokrácia

A muzulmánokat gyakran kárhoztatják a „becsületgyilkosságok” miatt, 1996 és 2005 között 78 ilyen esetet bizonyítottak, vagyis évente alig nyolcat, az összes, Németországban elkövetett gyilkosság mindössze egy százalékát.

Az már ijesztőbb, hogy egy régi, 2007-es felmérés szerint az iszlámhitű lakosság 46,7 százaléka számára a vallási előírások fontosabbak, mint a demokrácia, 65,5 százalékuk pedig támogatta a sajtó és a média állami ellenőrzését. 48,4 százalékuk szerint a demokrácia hibás a magas bűnözésben, 20,2 százalékuk a sztrájkjog eltörlése mellett volt.

Tíz százalékuk problémás?

Emellett 9,4 százalékuk volt az iszlám törvénykezés – a saría – bevezetése mellett. Ez azonban nem feltétlenül jelent valamiféle erőszakos törvénykezést, a Wikipedia szócikke szerint „legfőbb célja a közösség szabályozása”.

A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak a Frankfurter Allgemeine szerint, hogy a muzulmán lakosság mintegy tíz százaléka, nagyjából 400 ezer ember, „a kisebbség kisebbsége” távolodott el kifejezetten messzire a demokráciától és a jogállamtól. Elsősorban alacsonyan képzett, rossz anyagi helyzetben levő, a diszkriminációval kapcsolatban rossz tapasztalatokat szerzett személyek, akik információikat a „nemnémet” médiából szerzik.

Sokan vannak jól képzettek

A Frankfurter Rundschau szerzője, egy egyetemi professzor legendának tartja, hogy a muszlim lakosság nem integrálódott Németországban. Egyrészt felhívja rá a figyelmet, hogy megfelelő statisztika híján nem lehet pontosan tudni, mennyi muszlim él az országban, a születési hely nem mérvadó. Izmir török nagyváros például Törökországon belül is mint „hitetlen város” ismert, lakóinak nagy része ateista. (Szíriából pedig sok keresztény menekült is érkezik, tehetjük hozzá.)

Modern mecset Berlinben (Wikimedia Commons)

A professzor szerint tudományos vizsgálatok mutatják, hogy a muszlimok és nem muszlimok munkaerő-piaci helyzete nagyon hasonló az országban. A muszlimok mintegy harmada felsőfokú képzettséggel rendelkezik, igaz, magas közöttük azok aránya, akik nem fejezik be az iskolát.

A következő generációnak már jobban megy

A szerző szerint ugyanaz akadályozza a muszlimokat az integrációban, mint a más vallású migránsokat is, például a nyelvi nehézségek. A második és harmadik generációs muszlimoknak már nincsenek nyelvi nehézségeik, és gyakran átlagon felüli a képzettségük, bár olyanok is vannak, akiknek az oktatásüggyel és a munkaerőpiaccal kapcsolatos ismereteik nem megfelelőek.

Rosszat tesznek az előítéletek

A cikk szerint nagy a szerepe a társadalmi előítéleteknek, az idegen nevű személyeket ritkábban hívják be állásinterjúra, a lakáskeresésnél is hátrányt szenvednek. Sok német esetleg nem is tudatosan hozza őket hátrányos helyzetbe, hanem tudat alatt. (Tud németül? Nézze meg a Kontrasztok című műsorban egy afrikai származású német polgár viszontagságait, amelyet a Tagesschau24 német televízió csütörtökön és pénteken este is vetít.)

Azok, akik rendszeresen kapcsolatba kerültek muzulmán lakosokkal, sokkal pozitívabban állnak az iszlámhoz. A kulcs a sikeres együttéléshez a diszkrimináció-mentes munkaerő-piaci és oktatási feltételekben rejlik, és a muszlimok részvételében a gazdaság és társadalom minden területén – írja a szerző.

Minden negyedik szerint meg kéne tiltani

Persze a németek sem egységesek az iszlám megítélésében, sőt az egymással ellentétes konklúziójú felmérések sem ritkák. Így a Zeit Online 2014-ben azt írta, hogy a németek 55 százaléka szerint az iszlám már hozzátartozik Németországhoz.

Január elején viszont, a párizsi merényletek után olyan felméréstől számolt be a Focus, hogy a lakosság 57 százaléka fenyegetve érzi magát az iszlám által. Ez az arány 2012-ben 53 százalék volt. Főleg az idősebbek aggódnak, a fiatalok nyitottabbak. Minden negyedik megkérdezett ott tartott, hogy a muszlimok bevándorlását Németországba meg kéne tiltani. (Erről a felmérésről nemcsak a jobboldalinak számító Focus, hanem az inkább baloldaliként besorolt Spiegel is beszámolt, jóval részletesebben.)

Valóban többet bűnöznek a külföldiek? – írtuk korábban egy hasonló témáról.