Szeptember 26-án Alekszandar Bocan-Harcsenko, a Belgrádba akkreditált orosz nagykövet Nebojsa Stefanovic szerb védelmi miniszter társaságában meglátogatta a feszült szerb-koszovói határt. A határon az utóbbi napokban felforrósodott a helyzet, miután a pristinai kormány úgy döntött, hogy a szerb rendszámtáblával rendelkezőknek az országba lépéskor ideiglenes koszovói táblára kell váltaniuk. Szerbia egyébként évek óta ezt a gyakorlatot alkalmazza a koszovói rendszámok esetében.
Az észak-koszovói szerbek, tiltakozásul napok óta teherautókkal, kamionokkal akadályozzák a határátkelést. Szombaton este pedig megtámadtak két kormányhivatalt. Az utóbbi napokban Szerbia még tankokat is vezényelt a határra.
Árnyak a csúcstalálkozó fölött
Mindezen fejlemények nem jó előjelek azon nyugat-balkáni csúcstalálkozó előtt, amelyet az EU október 5-én és 6-án rendez a szlovéniai Brdo pri Kranjuban. Az EU Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen ma fejezi be háromnapos nyugat-balkáni körútját, amely során Albánián kívül Észak-Macedóniát, Koszovót, Montenegrót, Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát is felkereste. Az elnök kedden arról győzködte egyre szkeptikusabb albán és észak-macedón vendéglátóit, hogy eltökélt szándéka a csatlakozási tárgyalások megindítása velük az év végéig.
Az üres szavakat pluszban beárnyékolta az a tegnap kiszivárgott belső EU-s jelentés, miszerint Németország vezetésével több EU-s ország ellenzi egyes nyugat-balkáni országok polgárainak vízummentes beutazását az Unióba, mivel túl nagy számban igényelnek alaptalanul menekültstátuszt.
Ráadásul a tagállamok között a színfalak mögött vita robbant ki az egy hét múlva tartandó balkáni csúcstalálkozó tervezett záróközleményével kapcsolatban is, mivel egyes tagállamok nem akarnak már garanciát adni a Nyugat-Balkániak EU-s csatlakozására.
A „hátsó udvar” számára nincsen stratégia
A Szerbia és Koszovó közötti eszkalációnak is az ágyaz meg, hogy az EU vezetésével zajló tárgyalások a két ország között zsákutcába kerültek. Brüsszel egyrészt közvetítőként mondott csődöt, mivel a 2013-as megegyezés végrehajtásához nem ragaszkodik. Ekkor Belgrád és Pristina megállapodott, hogy a koszovói szerbek betagozódnak Koszovó közigazgatási rendszerébe. Cserébe a szerb többségű települések részautonómiát kapnak, és szövetségbe tömörülhetnek. De a koszovói kormányzat egy idő után kifarolt ennek támogatásából, a szerbek integrációja pedig félúton elakadt. Brüsszelnek ezzel kapcsolatban semmi más nem jut az eszébe, mint annak hangsúlyozása, hogy a megállapodás még mindig érvényben van.
Az EU, mint rendteremtő hatalom is megbukott, mivel nem tudja a szerződést végrehajtatni, végső soron azért nem, mert fogalma sincsen, hogy mit kezdjen a régióval. A 2003-as brüsszeli stratégia, amely a Nyugat-Balkán EU-s felvételét tűzte ki célul, mára a felismerhetetlenségig kifakult. Alternatíva nincs, az EU gyakorlatilag magára hagyta a régiót.
Hideg szelek fújnak Belgrádból
Szlovénia 2004-es és Horvátország 2013-as felvétele óta Brüsszel bővítési dinamikája gyakorlatilag eltűnt. Mindezt egy olyan bizottsági elnök mandátuma alatt lehet kijelenteni, aki önmagát „geopolitikai orientációjúnak” bélyegezte.
Von der Leyen tegnap deeszkalációra szólította fel a koszovói elnököt és miniszterelnököt Szerbiával kapcsolatban. Ehhez viszont Belgrád jóindulata is kellene, de ott éppen más szelek fújnak.
Aleksandar Vucic szerb elnök és Aleksander Vulin szerb belügyminiszter ugyanis már egy ideje alig leplezetten újramelegítik Milosevic egykori elnök tragikus politikai hagyatékát és a Nyugat-Balkán összes szerb etnikumú polgárát politikailag és intézményileg egyesíteni akarják.
Elképesztő módon a francia polgárok 59 százaléka a mai napig ellenzi a Nyugat-Balkán EU integrációját. A balkáni politikai elitek pontosan érzékelik ennek politikai üzenetét. Valóban, a Nyugat-Balkán fokozatosan „közel-külfölddé” alakul az EU számára, amely annak politikai folyamatait egyre kevésbé tudja ellenőrizni. Figyelembe véve az EU délkeleti határain uralkodó instabilitást és Törökország fokozódó érdektelenségét a nyugati integráció irányába, a Nyugat-Balkán egyfajta geopolitikai ütköző övezetté alakul.
Ki kell mondani: az EU-n „bővítési fáradtság” vett erőt. Belső gondok, a Brexit, valamint amiatt is, hogy hogy ezen nyugat-balkáni államok felvétele számos nemzeti-nemzetiségi, államok közötti ellentét importálását is jelentené az EU-ba. A döntéshozatal fontos kérdésekben – lásd például tavalyról a hétéves költségvetést és a helyreállítási alapot – a nem EU-tag nyugat-balkáni országok nélkül is éppen eléggé nehézkes tud lenni, hát, ha még ezen egymásra fenekedő államok is bent lennének. Amelyek között még határvita is van, például Koszóvó-Szerbia viszonylatában.
Budapest támogatása csak ront a helyzeten
Nem szólva a szerb rezsim demokráciához, jogállamisághoz, és szabadságjogokhoz való, egyre negatívabb hozzáállásáról. Berlinnek, Párizsnak, Hágának és Koppenhágának pedig bőven elég a magyar miniszterelnök és annak lengyel és szlovén szövetségese, nem hiányzik nekik még egy belgrádi kerékkötő is. Sőt, amikor Budapest felkínálja segítségét Szerbia csatlakozásához, akkor egyes EU tagállamok már rejtett forgatókönyvet sejtenek, amelyet meg kell akadályozni.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Továbbra sem világos, milyen útvonalon érkezhet az orosz elnök, Romániát mindenesetre nem keresték az ügyben. 
