Július 14-n tette közzé az Európai Bizottság az úgynevezett "Fit for 55" uniós klímacsomagot, amely a 2030-ra elérendő 55 százalékos kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos részletesebb szabályokat tartalmazza. Az EU ugyanis 2050-re szeretné elérni a klímasemlegességet, amihez szükséges az ambíciós szintek emelése.
A klímacsomagot azonnal támadások érték. Legelőször onnan, ahonnan egyáltalán nem volt várható, magából a Bizottságból. Nem kevesebb, mint tizenkét uniós biztos (!) fejezte ki aggodalmát a csomaggal kapcsolatban, és bírálta azt, ahogyan Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke kezelte az európai gazdaság átalakítására irányuló hatalmas kezdeményezést – közölték különböző tisztviselők az EURACTIV.com-mal. A francia kormány is óvatos a jövő évi elnökválasztás előtt, nem akar tüntetéseket a megélhetési költségek várható elszállása miatt.
A mostani bejelentés többek között előírná, hogy magasabb legyen a megújuló energiaforrások részaránya: ennek részarányát a korábbi tervek szerint 2030-ra 32 százalékra emelte volna meg az EU a jelenlegi nagyjából 20 százalékról, ám az 55 százalékos kibocsátáscsökkentés eléréséhez ennél magasabb célszintre lehet szükség, a várakozások szerint 38-40 százalékra.
A klímsemleges Európa eléréséhez, mely az Európai zöld megállapodás célja, elengedhetetlen az általános energiaellátás átalakítása is. Az EU gazdaságának zöld átmenetét össze kell kapcsolni a vállalkozások és a fogyasztók számára is hozzáférhető tiszta, megfizethető és biztonságos energia használatával.
Ez komoly kihívás, hiszen az EU energiatermelése és fogyasztása az EU üvegházhatású gázkibocsátásának 75 százalékát tette ki 2018-ban, 58 százaléka az energiájának pedig az olaj és a gáz importjától függött.
A zöld hidrogén célkeresztben
De nemcsak az EU szigorítja klímacéljait, hanem szerte a világban egyre több ország dekarbonizálja a gazdaságát, és ennek kapcsán a hidrogén témája egyre inkább célkeresztbe kerül. A Világ Energiatanácsa (WEC) szerint legalább 20 ország – amelyek a világgazdaság teljesítményének csaknem felét adják – már elfogadott nemzeti hidrogénstratégiát, vagy közel áll ahhoz.
A hidrogén energiahordozó, amit először elő kell állítani, hogy aztán a fogyasztók kinyerhessék és felhasználhassák a benne tárolt energiát. Általánosságban véve ez kétféleképpen tehető meg: elektrolízissel, valamint fosszilis üzemanyagokból. A többséget az elektrolízis hozza lázba, mivel a módszer a vizet elektromos áram befektetésével hidrogénre és oxigénre bontja. Amennyiben az ehhez felhasznált villamos energia megújuló energiaforrásokból (pl. napelemek, szélerőművek) származik, a folyamat fenntartható energiatermelési módot biztosít. Éppen ezért nevezik „zöld hidrogénnek”.
Az EU Bizottság július 8-n hozta nyilvánosságra hidrogén stratégiáját. A tanulmány szerint 2040-ig az EU területén 23 ezer kilométer hidrogén vezeték áll majd rendelkezésre (amelynek háromnegyede korábbi földgáz vezeték lesz). A stratégia célul tűzi ki, hogy az EU 2050-ig a világ legnagyobb hidrogén piaca legyen 180-470 milliárd euró befektetésével.
Washington is a játszma részese. Az Északi Áramlat II. vezeték amerikai jóváhagyásának egyik feltétele, hogy Berlin 175 millió dollárt fizet Ukrajnának egy zöld alap felállítására – és ezzel Kijev a zöld hidrogén nagyexportőre lesz.
Az orosz terv
Az EU még így is további külső beszállítókra szorul majd – és Oroszország készen kell, hogy álljon ennek az igénynek a kielégítésére. A Gazprom tavaly év végén bejelentette, hogy metán-hidrogén átalakító üzemet építhet az Északi Áramlat I. és II. németországi célállomásánál, Greifswaldban.
Oroszország kiemelt figyelmet fordít erre a területre, amely kiderült Alexander Novak miniszterelnök-helyettes júniusi beszédéből is a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon. Novak kiemelte, hogy hazája a világ hidrogénpiacának 20 százalékát akarja a jövőben megszerezni.
Az orosz sajtónak sikerült megszereznie az Energiaügyi Minisztérium tervezetét, amely szerint 2050-ig éves szinten 23,6 milliárd (konzervatív forgatókönyv) és 100,2 milliárd dollár közötti bevételt kell a hidrogén kiviteléből elérni (7,9 millió – 33,4 millió tonna közötti mennyiséggel). Bár egyelőre az ipari méretű hidrogén termelése nem gazdaságos, Moszkva abban bízik, hogy új technológiai megoldásokkal a termelési költségek legalább 30 százalékkal csökkenthetők lesznek. Ez már a maga kilogrammonkénti 4 dolláros árával jóval olcsóbb lehet, mint az EU vagy Ázsia esetében, ahol 7-8 dollár az ár.
A kiszivárgott dokumentum „klaszter-alapú megközelítéssel” számol a hidrogén termelésénél. Négy nagy klaszter kerülne felállításra – az Észak-nyugati, a Keleti, az Arktikus és a Déli -, a nyersanyagok közelsége alapján. Moszkva állami támogatást is tervez nyújtani ezekhez a projektekhez, amelyet többek között úgynevezett „zöld kötvények” kibocsátásával finanszíroznának.
Az állami tulajdonú Roszatom már februárban bejelentette, hogy a vállalat képes lesz a Japán hidrogén-igény 40 százalékának fedezésére. Egyben az is jelezte, hogy megfontolja a Szahalin szigeten egy hidrogén cseppfolyósító üzem létesítését.
A hazai stratégia
Hazánkban a kormány májusban fogadta el a Nemzeti Hidrogénstratégiát. A kormány reményei szerint a hidrogén-technológia a 2050-re kitűzött klímasemlegességet a gazdaság fellendítésével együtt teszi elérhetővé. A hidrogén fosszilis tüzelőanyagokat válthat föl, évente legalább 95 ezer tonnával csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást, zöld munkahelyeket teremt, erősíti az ország versenyképességét.
Mint energiatároló pedig képes az időjárásfüggő forrásokból származó villamosenergia befogadására, javítva az ország ellátásbiztonságát, üzemanyagként pedig kibocsátásmentes közlekedést tesz lehetővé, az elektromos autókhoz képest nagyobb távolságra.
Erről is beszélt Davosban, miután találkozott Trumppal. 
