Az orosz rezsim pária lett a modern világban, ezért a Kreml a muszlim világban és a Globális Délen próbálja erősíteni diplomáciai kapcsolatait. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ennek jegyében fejezi be ma négynapos afrikai útját, amelynek során Egyiptomba, Ugandába, Etiópiába és a Kongói Köztársaságba látogatott.
Kairóban Lavrov találkozott az Arab Liga főtitkárával is, és beszédet mondott az Arab Liga állandó képviselőihez. A beszédet arra használta, hogy nyomatékosítsa a Kreml narratíváját, miszerint a Nyugat kényszerítette Oroszországot Ukrajna megszállására, és azzal vádolta a Nyugatot, hogy figyelmen kívül hagyta Moszkva biztonsági aggályait, amelyek a NATO keleti terjeszkedéséből fakadnak.
A Moszkva-Teherán tengely és az urán
Oroszország globális elszigetelődése folyamatosan mélyíti az orosz-iráni kapcsolatokat, amelynek része volt Putyin elnök múlt heti teheráni látogatása. Irán és Oroszország egyaránt nagy jelentőséget tulajdonít az afrikai kapcsolatok kiépítésének a hatalmas természeti erőforrásokhoz való hozzáférés érdekében.
Ennek középpontjában Kongó és az egyedülállóan gazdag urán-készlet állhat, amely segíthet Iránnak abban, hogy felpörgesse atomprogramját.
Bár Kongó elsődleges uránbányája, a „Shinkolobwe” bezárt, továbbra is folyik az illegális bányászat, és egyes jelentések szerint a bányából származó urán utat talált az iráni centrifugákba.
Etiópia, Uganda és Kongó egyben stratégiai folyosót alkotnak az Ádeni-öböl felé. Mint ilyen, ezen az úton Lavrov arra törekszik, hogy biztosítsa ezt a logisztikai folyosót Moszkva számára. Az uránhoz és más ásványkincsekhez való hozzáférés Közép-Afrikában döntő fontosságúnak bizonyulhat a nagyhatalmi versenyben való előny megőrzésében, ahol az ellátási láncok egyre nagyobb veszélyben vannak.
Gyenge érvek a gabonaválságban
Lavrov külügyminiszter világossá tette, hogy az afrikai utazást arra fogja felhasználni, hogy a Nyugatot okolja az afrikai országokban tapasztalható élelmiszerhiányért, és Oroszországot a kontinens hűséges szövetségesének fesse le. Az orosz külügyminiszter legutóbbi írásában például azt hangsúlyozza, hogy Európa és az Egyesült Államok súlyosbította az élelmiszerhiányt a COVID-19 világjárvány nyomán, miközben a Nyugat Moszkva elleni szankciói ugyanolyan súllyal okolhatók.
Sok afrikai ország azonban óvatos, különösen azért, mert Oroszország hétvégi odesszai légicsapásai fenyegetik az ukrán búzaexport újraindításáról szóló, régóta áhított megállapodást, amelyet múlt pénteken írtak alá.
Katonai támogatás Afrika számára
Lavrov látogatásának egyik fő célja az afrikai nemzetek támogatásának megszerzése volt, amely országok közül sokan erős történelmi kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal.
A látogatása előtti hónapokban Oroszország különféle politikai és katonai megállapodásokat írt alá a kontinensen.
Január elején több száz orosz katonai tanácsadót telepítettek Maliba. Az ellentmondásos Wagner Group orosz katonai csoport alvállalkozóit felkérték, hogy "segítsenek Malinak biztonsági erői kiképzésében" – közölte a mali hadsereg. Ez sokakat megdöbbentett, hiszen ez korábban a Mali Európai Képzési Misszió (EUTM) feladata volt.
A Lavrov-látogatással egyidőben az amerikai törvényhozók éles aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy Moszkva a Wagner-csoport zsoldosszervezetet használja fel arra, hogy növelje Oroszország hírnevét a kontinensen, kiemelve a csoport tevékenységét Maliban, ahol az egymást követő katonai puccsok destabilizálták a régiót, és – érvelésük szerint – Oroszország megvetette lábát Nyugat-Afrikában.
Moszkva feléleszti a régi szovjet kapcsolatokat
A Kreml biztonsági brókerként meg akarja vetni a lábát a kontinensen, hogy szembeszálljon a kollektív Nyugattal, és Afrika védelmezőjének szerepét vegye föl. Valóban, nem ez az első alkalom, hogy Oroszország belenyúl afrikai ügyekbe: az 1950-es években a Kreml támogatta a nemzeti felszabadító mozgalmakat az egész kontinensen. Akkoriban Oroszország fő exportcikke a könnyű és közepes hatótávolságú fegyverek voltak.
A 2019-ben kiszivárgott belső orosz dokumentumok egyértelművé teszik: Moszkvának támogatnia kell az afrikai önazonosság kialakulását a pánafrikai víziók történelmi antiimperialista (értsd: Nyugat-ellenes) természete miatt.
Oroszország jelenleg a legnagyobb fegyverexportőre az afrikai kontinensnek. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) 2020-as éves jelentése szerint az Afrikába irányuló fegyverexport 2016 és 2020 között az összes orosz fegyverexport 18 százalékát tette ki.
Afrika pávatánca
Oroszország politikai-hatalmi kivetítését Afrikában elsősorban nem az állam ügynökein keresztül irányítja, hanem a Kreml „árnyékállamán”, a politikai-oligarchikus egyének hatalmas hálózatán keresztül, amelyek keresztezik a politikai adminisztrációt és a biztonsági szolgálatokat, de gyakran saját elhatározásukból cselekszenek. Ez az árnyékállam tökéletesen alkalmas arra, hogy Afrika-szerte politikai környezetben működjön, ahol mecenatúra uralkodik, így képes hatékonyan beágyazódni a helyi kontextusokba.
Afrika nem támogatta a Nyugat Oroszország elleni szankcióit, viszont nem is áll Moszkva oldalára. „A kontinens hatóságai között az az elsöprő ösztön, hogy elzárkóznak, és tartózkodnak az Oroszország és a Nyugat közötti konfrontációtól” – mondta a Nemzetközi Válságcsoport (ICG) afrikai programigazgatója a New York Timesnak.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 378,98 pontos, 0,44 százalékos csökkenéssel, 86 674,79 ponton zárt csütörtökön. 
