|
| MTI Fotó: Szigetváry Zsolt |
A magyar miniszterelnök a titkos paksi bővítési paktumának megkötése óta egy új regionális geopolitikai pályára állította hazánkat.
Az évek óta tartó szócsata Budapest és Kijev között egy újabb lépcsőt ugrott azzal, hogy az ukrán fél csapatokat telepít a magyar határ közelébe. Tekintve, hogy a magyar szárazföldi erők harcértéke gyakorlatilag nulla és Trump elnök nyilvánosan is megkérdőjelezi a NATO közös védelmi garanciáját, érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálni a konfliktust.
A szavakat tettek követték
Mint ismeretes, az ukrán külügyminisztérium múlt csütörtökön bekérette az ideiglenes magyar ügyvivőt, tiltakozásul Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében Ukrajna európai és euroatlanti törekvéseivel kapcsolatban tett „barátságtalan” kijelentései miatt. A magyar kormányfő azt mondta, Ukrajna hiába akart, nem jutott közelebb ahhoz, hogy az EU vagy a NATO tagja legyen. Ukrajna NATO-tagságát ugyanakkor Magyarország meg is vétózná, amiért korábban olyan törvényt fogadtak el, ami korlátozná a magyar kisebbség nyelvhasználatát. Budapest szerint a 2017 őszén étebe lépett kisebbségellenes oktatási törvény jogfosztó, és az elvett jogokat vissza kell adni.
|
| Káncz Csaba |
Ugyancsak csütörtökön Sztepan Poltorak ukrán védelmi miniszter bejelentette, hogy Beregszászra költözeti át a munkácsi 128-as hegyivadász dandár egyik zászlóalját, vagyis közel 600 katonát telepítenek be családtagjaikkal együtt a felerészt magyarok lakta, ukrán-magyar határmenti településre. Kijev már korábban kifejtette, hogy Budapest valójában revansista álmokat kerget, Moszkva pedig támogatja a kárpátaljai szeparatizmust az Ukrajna elleni hibrid háborújának részeként. Az ukrán elhárítás szerint Moszkva áll azon gyújtogatások mögött, amelyet fél éve a magyar pártiroda ellen követtek el.
Az eldurvuló viszony részeként még tavasszal a beregszászi tanács úgy döntött, hogy felújítja a 15 éve bezárt beregszászi katonai bázist. Az ukrán külügyi szóvivő nem is csinált titkot belőle, hogy „a felujítás közvetlen összefüggésben van a magyar kisebbség aktivitásával”.
Kijev már azt sem tűri el, hogy Budapest autonómiát követeljen a kárpátaljai magyaroknak és „zsarolásnak” nevezte Semjén Zsolt ezirányú kívánságát. Bár Kijev a krími válság kibontakozásakor még visszafogott volt, a négy éves háború megkeményítette az ukrán politikai osztályt. Nem geopolitikai tét nélküli tehát Budapest folyamatos üzengetése Ukrajna irányába és ha beütne egy kárpátaljai krízis, akkor Kijev egészen biztosan nem viselkedne annyira passzívan, mint 2014 elején a Krím kapcsán.
Kéz a kézben
Az egyik fő kérdés természetesen az, hogy milyen szintű a színfalak mögött Budapest és Moszkva biztonságpolitikai együttműködése. Az bizonyos, hogy a Orbán 2014 január 5-e, a paksi bővítési paktumának titkos moszkvai megkötése óta egy új regionális geopolitikai pályára állította hazánkat. Ennek részeként már 2014 nyarán több száz, többségében nyugati beállítottságú diplomatát távolítottak el a Külügyminisztériumból és a vezető pozíciókba feltűnően sok káder került kinevezésre, akik a szovjet diplomáciai akadémián végeztek.
Navracsics Tibor jelenlegi EU biztos – akkori külügyminiszter - pedig a mai napig elszámolással tartozik arról, hogy miért kellett 2014 nyarán a baráti Észtországban „ésszerűségi és gazdasági indokokra hivatkozva” bezárni a magyar nagykövetséget, miközben ugyanazzal a levegővétellel jelentette be a magyar nagykövetség megnyitásának szándékát a 10 600 kilométerre fekvő Ecuadorban, ahova huszadannyi magyar export irányul, mint Észtországba. Információnk szerint az észt követség bezárása valójában már akkor egy politikai gesztus volt Moszkva felé.
Káncz Csaba jegyzete
