Vlagyimir Putyin – aki a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa alapján 2023 márciusa óta háborús bűnök elkövetésének vádja miatt körözött személy, és épp az elnökválasztásra készül – utasítására az új orosz középiskolai tankönyvek tavaly augusztustól már a sztálinista bűnök kifehérítését és a Szovjetunió örökségének rehabilitációját kísérlik meg. Míg korábban az iskolák és a tanárok különféle oktatási anyagok közül választhattak, ezek az újonnan készített tankönyvek kötelezőek lettek a 10. és 11. osztályosok számára Oroszországban és Ukrajna megszállt területein.
„Ezek az új könyvek csak újabb példái az orosz állam erőfeszítéseinek, hogy még a történelmet és a tudományosságot is Putyin céljainak rendeljék alá” – véli Anya Free, az Arizonai Állami Egyetem orosz és szovjet történelem tudósa.
Hasonló próbálkozás a 2023 novemberében létrehozott Nemzeti Történelmi Emlékezet Központja is, amelynek feladata a „hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékek, kultúra és történelmi emlékezet” megőrzése, valamint a történelmi parkok hálózatának létrehozása „Oroszország: Az én történetem” jeligével, olyan megszállt városokban is, mint Luhanszk és Melitopol, illetve az „Oroszok és ukránok történelmi egységéről” című levéltári dokumentumgyűjtemény 2023-as kiadása.
Ezek a projektek nemcsak azt demonstrálják, hogy Putyin a történelmi narratíva irányítására törekszik, hanem az orosz kulturális és oktatási imperializmus népszerűsítését is megcélozza – írja a történelemtudós a The Conversation hasábjain.
Putyinnak a szovjet múlt megváltoztatására tett erőfeszítéseit segíthet megmagyarázni az, miért került Sztálin a postaládákba 2023-ban.
Ugyanis tavaly júniusban a megkérdezett oroszok 63 százaléka pozitív hozzáállását fejezte ki az egykori szovjet diktátor mellett a széles körű tisztogatásai, tömeges kivégzései, a kényszermunkatáborok és politikája ellenére, amelyek honfitársai millióinak halálát okozta.
Ám Sztálin helye és szerepe a történelemben továbbra is igen megosztó az egykori szovjet utódállamokban. Különösen ott, ahol Oroszország jelentős politikai és kulturális befolyást tart fenn.
Grúziában, Sztálin hazájában például a minap megrongálták a hírhedt ikon tiszteletére készített új szobrot, amely utódállam mély megosztottságára utal. Ezzel egyidejűleg egyre nő a diktátor magánfinanszírozású emlékműveinek száma, miközben sorra tűnnek el az oroszországi politikai elnyomás áldozatainak emlékművei. Ennek ellenére az aktivisták továbbra is küzdenek a politikai áldozatok emlékéért.
Az elferdítések történelme
Putyin, aki híres arról, mennyire a történelem megszállottja, 2013 óta beszél a nemzeti történelemtankönyvek létrehozásáról. 2023 augusztusára teljesült végül a kívánsága, amikor egyik legközelebbi munkatársa, Vlagyimir Medinszkij volt kulturális miniszter új tankönyveket mutatott be a 10. és 11. osztályos tanulók számára: kettőt orosz történelemből, kettőt világtörténelemből. Medinszkij mind a négy könyv társszerzője volt.
A 10. osztályos tankönyvek az 1914-től 1945-ig tartó időszakot fedik le, a 11. osztályos tankönyvek pedig 1945-től napjainkig ölelik fel a történelmet, és tartalmaznak részeket a jelenlegi orosz-ukrán háborúról is, amelyet Oroszországban hivatalosan „különleges katonai műveletnek” neveznek.
Az új tankönyvekből többek közt megtudhatják a diákok, hogy a Nyugat az oroszországi helyzet "destabilizálását” szeretné elérni, próbálják „belerángatni különféle” konfliktusokba, a végső cél pedig Oroszország elpusztítása. Ukrajna egy nyugati kreatúra, amelyet Oroszország ellenében hoztak létre, sőt, annak kék-sárga zászlaját is az osztrákok találták ki, akik meg akarták győzni az ukránokat arról, hogy különböznek az oroszoktól. Ukrajna 2022. február 24-i lerohanásának egyik fő okaként azt jelölték meg, hogy a kijevi vezetés szeretett volna csatlakozni a NATO-hoz, "ami minden bizonnyal a világ végét jelentette volna".
Elvetemült történelmi narratívák
Az új iskolai tankönyvek a sztálinizmusról még némi igazságot megőriznek, de úgy, hogy közben még hatásosabbá teszi a történelmi narratíva torzítását. A 10. osztályos orosz történelem tankönyv például röviden megemlíti a szovjet mezőgazdaság kollektivizálásának drámai következményeit, beleértve az 1932-33-as, ember okozta éhínségeket Ukrajnában, Kazahsztánban, Észak-Kaukázusban és más régiókban. Mégis, kizárólag a rossz termést és a helyi vezetés hibáit hibáztatja, nem pedig a sztálinista politikát, amely az éhínségeket okozta.
Ukrajna nagy éhínségét, vagyis a holodomort sok történész és nemzetközi szervezet is népirtásnak tartja.
Emellett a második világháborúról szóló részben a diákok azt tanulják, hogy a háború alatt „a parasztság kollektív bravúrja a magánbirtokok uralma esetén lehetetlen lett volna” – pedig a szovjet rendszer miatt lett volna lehetetlen.
Az orosz történelemtankönyv csak röviden említi meg az 1937-38-as „nagy terrort”, amelyben milliókat tartóztattak le, és becslések szerint 700 ezer-1,2 millió embert végeztek ki. Megemlítik Sztálin személyes szerepét is, de közben hangsúlyozzák a különböző szovjet köztársaságok, régiók feljelentéseinek és hatóságainak szerepét is. Ám a szovjet titkosrendőrség megalkotóját és a forradalom utáni „vörös terror” ötletgazdáját, Félix Dzerzsinszkijt dicsérik az „ellenforradalom elleni küzdelméért”, „a professzionális oktatási rendszer megteremtéséért” és „az állam helyreállításában játszott szerepéért.”
Minden nemzeti történelem eredendően elfogult, még a demokratikus társadalmakban is. Medinszkij tankönyvei azonban torzítják a történelmet – jelenti ki a történelemtudós.
A szerzők ugyanis minden objektivitást nélkülöznek, miközben a szovjet külpolitikát folyamatosan defenzívként tüntetik fel, és azt hirdetik, hogy mindenki védelmét szolgálják, akit a Szovjetunió elfoglal és magához csatol.
A szakértő szerint Sztálin és bűneinek elmeszelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük Putyin elcsúszását az egyre imperialistább ideológia és célok felé.
2017-ben Putyin részt vett a moszkvai politikai elnyomások áldozatainak emlékművének megnyitó ünnepségén, amikor elismerte a sztálini terror erőszakosságát, és azzal érvelt, hogy az „semmivel sem magyarázható”. Azonban Putyin és az orosz vezetői kör ideológusai egyre gyakrabban hangoztatják, hogy Sztálin külpolitikája és a második világháborúban betöltött vezetése felülírja a saját népe elleni bűneit. Putyin a National Interest című amerikai folyóiratban 2020-ban megjelent cikkében Sztálint méltatta „az ország védelmének megerősítése érdekében tett” tevékenységéért.
Háború a történelmi emlékezet ellen
Minél agresszívebb Oroszország politikája, az állam annál jobban védi a szovjet történelmi örökséget. A moszkvai hatóságok 2020 óta nem engedélyezik Moszkvában az október 29-én tartott hagyományos demonstrációkat a harmincas évek nagy terrorjának áldozataira emlékezve.
2021 decemberében az orosz hatóságok elrendelték a Memorial emberi jogi csoport felszámolását is, ezzel teljes mértékben felszabadítva a történelmi emlékezet elleni háborút.
A szervezetet, amely 2022-ben a Nobel-békedíj három díjazottja között volt, az Orosz Legfelsőbb Bíróság azzal vádolta meg, hogy „eltorzította a háborúval kapcsolatos emlékezetet”, „rehabilitálta a nácikat”, és „hamis képet alkotott a terrorista Szovjetunióról és Oroszországról."
Nem véletlen, hogy a szovjet terrort évtizedeken át dokumentáló szervezet elleni támadás a nyugat- és ukrán-ellenes hisztéria közepette, közvetlenül Ukrajna teljes körű inváziója előtt történt. A szervezet azonban a hatóságok hatalmas nyomása ellenére továbbra is működik, bizonyítva az ellenállás hatalmas erejét.
Az újonnan megírt putyinista történelemkönyvekben mindig az állam és annak terjeszkedése áll a középpontban, akárcsak a sztálinizmus idején. Az emberekkel mindeközben pedig egy Sztálin által kedvelt közmondás szerint bánnak, amely összefoglalja a hozzáállását az általa alkalmazott könyörtelen és brutális intézkedésekhez: „Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.”
Az incidens Münchenben történt.
