A jelenleginél is nagyobb erőket vethet be az ukrajnai fronton Oroszország a közeljövőben – legalábbis erre lehet következtetni Vlagyimir Putyin tegnap esti beszédéből. Az orosz elnök azután állt a nyilvánosság elé, hogy hivatalos közlések szerint a voksok 87 százalékát begyűjtve megnyerte a péntektől vasárnapig tartó elnökválasztást (a többi három jelölt egyike sem érte el az 5 százalékot), és ezzel 2030-ig Oroszország első számú vezetője maradhat.
Fotó: EPA/GAVRIIL GRIGOROV/SPUTNIK/KREMLIN POOL
Háború újratöltve
Putyin, akit a ’90-es évek végén még Borisz Jelcin akkori orosz elnök választott ki utódjául, és 2000 óta gyakorlatilag egyeduralkodóként vezeti országát, beszédében azt mondta:
megerősíti az orosz hadsereget, és előnyben fogja részesíteni az ukrajnai „különleges katonai műveletet” (Oroszországban csak így szabad nevezni az ottani háborút).
Egyúttal köszönetet mondott a szavazáson résztvevőknek – hivatalos közlések szerint a részvételi arány 77 százalékos volt. Szerinte győzelme azt mutatja, hogy az oroszok egységesek és nem lehet őket megfélemlíteni.
Érdekesség, hogy Putyin – évek óta először – nyilvánosan kimondta legfőbb kritikusa, a februárban egy szibériai börtönben tisztázatlan körülmények között elhunyt ellenzéki vezér, Alekszej Navalnij nevét is. Állítása szerint halála előtt néhány nappal „néhány kolléga” azt javasolta, hogy engedjék őt szabadon néhány „Nyugaton raboskodó emberért” cserébe.
Putyin saját bevallása szerint támogatta az ötletet azzal a feltétellel, hogy Navalnij soha nem térhet vissza Oroszországba, de aztán „sajnos, történt, ami történt… Az ilyesmi megtörténik. Mit lehet tenni? Ez az élet” – mondta Navalnij halálára utalva.
Visszatérve a vasárnap estére, a német kormány álválasztásokról beszélt, Washington szerint az "sem szabad, sem fair nem volt".
Ezzel arra utaltak, hogy a Kreml uralma alatt tartja a politikai rendszert és a médiát, Putyinnak pedig nem volt igazi ellenfele – a valódi ellenzéki politikusok börtönben vagy külföldön vannak, halottak vagy nem engedték őket indulni (utóbbiak közé tartozik például Borisz Nagyezsdin).
Ráadásul – ahogy arról beszámoltunk – az orosz hatóságok már előzetesen is számos nyomásgyakorlási eszközt bevetettek országszerte annak érdekében, hogy minél feljebb tornásszák a részvételi arányt és ezzel párhuzamosan Putyin eredményét.
Lesz-e új mozgósítás?
De mit hoz a jövő? Rácz András szerint két fő kérdés adódik. Az egyik, hogy lesz-e kormányátalakítás. „Lavrov (Szergej Lavrov külügyminiszter) már többször is le akart mondani (1950-ben született, öreg és fáradt), csak Putyin nem fogadta el. Voltak hírek arról, hogy Sojgu (Szergej Sojgu védelmi miniszter) is kérte már a nyugdíjazását” – írta az Oroszország-szakértő Facebook-posztjában.
A másik kérdés, hogy lesz-e új mozgósítási hullám (általános mozgósítás ugyanis Oroszországban – Ukrajnával ellentétben – továbbra sincs).
Rácz András úgy véli, hogy „nem teljesen új mozgósítás lesz, ha lesz”, hanem a mozgósítást elrendelő, jelenleg is hatályos 2022 őszi elnöki rendelet alapján hívnak majd be újabb embereket.
Szerinte a tavalyi év tapasztalatai azt mutatják, hogy a toborzás egyelőre működik: az orosz haderő havi 25-30 ezer embert képes volt toborozni a magas fizetések ígéretével, és ez – legalábbis számszerűleg – elegendő volt a veszteségek hozzávetőleges pótlására. „Egyelőre nem látszik, hogy kényszer lenne az újabb mozgósításra” – fogalmazott.
Ha azonban Moszkva nemcsak szinten akarja tartani a létszámot, hanem nagyobb léptékű támadó műveletet is akar indítani (legkorábban a tavasz végén, nyár elején), akkor ahhoz mozgósítani is kell majd – tette hozzá.
Irány a moldáv határ?
Putyin vasárnapi ígérete a „különleges hadművelet” előnyben részesítésére és a hadsereg megerősítésére – tesszük hozzá – akár ezt is előrevetítheti, ugyanakkor ezt más tényezők (hadszíntéri sikerek, Ukrajna nyugati támogatásának alakulása, orosz társadalmi visszhang) is befolyásolhatják.
A Klasszis Média Lapcsoport külpolitikai szakértők részvételével lezajlott rendezvényén, a január végi Klasszis Klubban például elhangzott az a vélemény, miszerint az orosz erők mind a négy keleti, délkeleti megyét (Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja, Herszon) teljesen el akarják foglalni, sőt akár a moldáv határig is előrenyomulhatnak.
Utóbbira azonban csak abban az esetben kerülne sor, ha az nem járna további, kifejezetten nagy áldozatokkal, és így nem ütközne érdemi társadalmi ellenállásba.
Ami a célokat illeti, a rendezvényünkön elhangzott egyik narratíva szerint Putyin „csak” meg akarja gyengíteni Ukrajnát, hogy az ne lehessen NATO-tag és „ne jelentsen veszélyt” Oroszország biztonságára. Egy másik vélekedés szerint ugyanakkor a Kreml fokozatosan „le akarja szalámizni” Ukrajnát, és ha most kompromisszumot kötnének vele, akkor néhány év múlva folytatná a területszerzést.
Duzzadó önbizalom
A BBC oroszországi tudósítója, Steve Rosenberg szerint a „Putyin 5.0” korszak várhatóan nem fog különbözni a „Putyin 4.0”-tól: az orosz elnök a jelenlegi ösvényen halad tovább mind a külföldi konfliktusokat, mind a belföldi elnyomást tekintve. Ez az ukrajnai háború és a Nyugattal fennálló konfliktus folytatását, illetve az orosz társadalom fokozódó militarizálódását jelenti majd.
A 87 százalékos eredménnyel Putyin – legalábbis hazájában – hivatkozhat majd arra, hogy az oroszok szinte egységesen támogatják őt és politikáját, és mandátumot kapott az „ukrajnai különleges hadművelet” folytatására.
Ez persze rossz hír a súlyos lőszer- és emberhiánnyal küzdő ukrán hadsereg számára, amelynek az eddiginél is nagyobb nyugati támogatásra, még modernebb és nagyobb hatótávolságú fegyverekre lehet szüksége a talponmaradáshoz.
A választás eredménye egyúttal üzenet a politikai elitnek is, miszerint továbbra is egy személyé a hatalom, és „ez a közeljövőben nem fog megváltozni.”
És nem utolsósorban tovább növelheti Putyin önbizalmát, aki – a rettegett diktátort, Joszif Sztálint is megelőzve – a leghosszabb ideig regnáló orosz vezető lehet II. Katalin orosz cárnő óta.
Igaz, azért még Putyinnal is "történhet valami", ahogy arra Rácz András is utalt korábban a lapunknak adott nagyinterjúban:
„Bármi történhet. Egy orosz férfi várható élettartama átlagosan kicsit több, mint 64 év. Putyin ezen már picit túl van (71 éves). Ennyi idős politikusoknál – főleg, ha az ország láthatóan rossz irányba megy – érdemes a váltás lehetőségét is figyelembe venni. Hogy ez természetes vagy kevésbé természetes okból következik be, ez a végeredményt tekintve majdnem mindegy.”
Az orosz elnökválasztásokkal "A hét videója" rovatunkban is foglalkoztunk:
A Scotland Yard kizárta a terrortámadás lehetőségét. 
