Még a sokat látott Bosznia-Hercegovinában is sokan megremegtek négy éve, amikor a bosnyák „Demokrata Akciópárt” vezetője, Bakir Izetbegovic kijelentette a német közszolgálati adónak adott interjújában, hogy hajlandó háborút vívni a szerb közösséggel, ha azok kiválnak az államközösségből.
Bakir testvér védelmet kér
Törökország a boszniai muszlimokkal épített ki stratégiai kapcsolatot az elmúlt években. Ellentétben a kemalista elődökkel, Erdogan elnök és iszlamista társai már nem egy csődtömegként tekintenek a Balkánra, hanem az oszmán birodalom egy volt erőközpontjára, amely számos vezírt és tábornokot adott a birodalomnak. Boszniában tapasztalható a legerősebb török befolyás a Balkánon, ahol Erdogan rendszeres pénzügyi támogatásban részesíti Bakir Izetbegovic-ot, akit csak „Bakir testvér”-nek hív.
Nem véletlen tehát, hogy több tucat bosnyák szervezet és más, Törökországban működő balkáni NGO-k felszólították múlt szerdán az ankarai kormányt, hogy szólaljanak föl a bosnyákok mellett, miután a boszniai szerb politikusok kivonulással fenyegetnek Bosznia-Hercegovina szövetségi intézményeiből, a hadseregből, az igazságügyi testületekből és az adózási rendszerből is.
Az NGO-k közös levelükben a nemzetközi közösség tétlenségét kritizálták, és emlékeztettek az 1990-es évek boszniai háborújának következményeire. A levél leszögezi, hogy „figyelembe véve a nemzetközi közösség által hátrahagyott keserű tapasztalatokat, Boszniának és Hercegovinának nincs más támogatója, barátja és bizalmasa, mint Törökország. Ez a támogatás jelenti hazánk számára a legfontosabb erőt Boszniában és a Szandzsákban” (muszlim-többségű terület Dél-Szerbiában és Észak-Montenegróban).
A levél kijelenti, hogy „a háborús dobokon játszók számára világossá kell tenni, hogy Bosznia és Hercegovina, valamint a bosnyákok nincsenek egyedül.” Muhammet Sancaktar, a Törökországi Bosnyák Szandzsák Szervezet vezetője szerint a Balkán bármely részén kitört konfliktus óhatatlanul kiterjed a teljes régióra.
Múlt kedden Bakir Izetbegovic és Bosnyák Nagymufti, Huszein Kavazovic Törökországba látogattak, ahol találkoztak Erdogan elnökkel és több más vezetővel. Ezzel párhuzamosan Szefik Dzaferovics, a hárompárti boszniai elnökség bosnyák tagja Azerbajdzsánt – Törökország legszorosabb szövetségesét - látogatta meg.
Ankara is Dayton revíziója mellett
Erdogan azonban egyelőre nem állt ki nyilvánosan a bosnyák védencek mellett. Ez azért is feltűnő, mivel 2019 elején az 1995-ös boszniai békemegállapodás (daytoni megállapodás) revíziójára szólított fel, amikor a horvát elnökkel találkozott Ankarában. Akkor a török elnök azon az állásponton volt, hogy a daytoni békemegállapodás nem foglalkozott eléggé Bosznia jövőjével.
Az 1992–1995-ös boszniai háború után Bosznia-Hercegovinát két régióra osztották, a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a túlnyomórészt bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra. A két országrésznek saját kormánya és parlamentje, valamint intézményrendszere van, de az országrészek képviselői a szövetségi intézmények munkájában is részt vesznek.
A politikai decentralizáció hátráltatja az egységes, egész országra kiterjedő gazdaságpolitika kialakítását. A helyzetet nehezíti a bürokrácia lassúsága és a jogrendszer szövevényessége is. A bosnyákok helyzete a nemzeti állam vonatkozásában sajátos, hiszen Bosznia-Hercegovina ugyan létezik, ám nem beszélhetünk a bosnyák nemzet államáról, egy ilyen nemzeti állam létrehozása pedig rövidtávon lehetetlennek tűnik. Különlegesek a bosnyákok abban a tekintetben is, hogy noha nyelvileg nem feltétlenül lenne szükséges őket külön nemzetnek tekinteni, mégis, vallási alapon önálló nemzettudatuk alakult ki, ami viszont szemben áll az egykori, kizárólag nyelvi alapon fejlődő európai nacionalizmusok jellegével.
Ezért kell sürgős választási reform
Napjainkra azonban az ország permanens politikai válságban van az állam jövőjéről alkotott eltérő elképzelések miatt. A bosnyák vezetők központosítanák az államot, és középtávon integrálni kívánják az Európai Unióba. A horvátok új választási törvényt szeretnének, hiszen a képviseletük lassan már eltűnik. A jelenlegi status quóból kilépve a bosnyák-horvát föderáció helyett egy kizárólagos horvát entitás létrehozását szorgalmazzák. A Boszniai Szerb Köztársaság képviselői pedig az állam további decentralizációját, vagy akár a terület elszakadását, hosszabb távon Szerbiához való csatolását követelik.
Ennek azonban még nincs itt az ideje, hiszen azt még sem a boszniai szerb lakosság többsége, sem pedig Belgrád nem támogatná. Azonban ami késik, nem múlik. Dayton ugyanis nem működik, és a hatalmas léptékben átalakuló világban Boszniában sem állhat meg az idő.
Bruce Hitchner professzor, a Tufts University tanára nem véletlenül szólít fel sürgős választási reformra, amely a bukott állam felé sodródó Bosznia-Hercegovinát elmozdítaná az etno-nacionalista kormányzásból az európai demokrácia irányába.
