Minden idők egyik legnagyobb kémbotránya van készülőben az Egyesült Államokban. Hétfőn az FBI letartóztatott ugyanis egy volt magas rangú amerikai diplomatát, Manuel Rochát Kuba részére folytatott kémkedés vádjával.
Az 1950-ben Kolumbiában született Rocha New Yorkban nőtt fel, a Yale-en végzett, majd a Harvardon doktorált, teljes jogú amerikai állampolgárságot pedig 1978-ban kapott. 1981-ben kezdett a külügyminisztérium kötelékében dolgozni, és több mint 30 évig, 2002-ig szolgált különböző állásokban, többek közt az Egyesült Államok bolíviai nagykövete is volt 2000 és 2002 között.
Az amerikai igazságügyi minisztérium közleménye szerint a szövetségi ügyészek több rendben elkövetett szövetségi bűncselekményekkel vádolják, amelyeket azáltal valósított meg, hogy „évtizedekig a Kubai Köztársaság titkos ügynökeként működött”. A nyomozók szerint Rocha „legalább 1981-től mostanáig folyamatosan” a kubai hírszerzést, a Dirección General de Inteligencia (DGI, 1989-től már csak Dirección de Inteligencia, DI) szolgálta.
A közlemény azt nem részletezi, milyen információkat adhatott át kubai „tartóinak” Rocha, ahogy arról sem szól, hogy tevékenysége közvetlenül összeköthető-e amerikai ügynökök lebukásával, halálával, amerikai katonai veszteségekkel, de nehéz elképzelni, hogy egy ilyen sokáig és ilyen felelős pozíciókban dolgozó kém ne okozott volna ilyen károkat is.
Jó posztokhoz jutott
Rocha ugyanis nem holmi aktatologató volt, sem pedig olyan diplomata, aki inkább csak az arcát adja az amerikai külpolitikához, de annak kialakításában nem vesz részt. A férfi magas rangban dolgozott a mexikóvárosi és a Santo Domongó-i (Dominikai Köztársaság) amerikai nagykövetségeken, majd két évig az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács inter-amerikai – többek közt a Kubával kapcsolatos –ügyeiért felelős tagja volt, ezután 1995 és 1997 között de facto kubai amerikai nagykövetként szolgált Havannában (2015-ig nem működött hivatalos amerikai nagykövetség az országban, így az amerikai diplomaták hivatalosan a svájci nagykövetség egyik részlegén dolgoztak), követségvezető volt Buenos Airesben is, majd 1999 és 2002 között bolíviai nagykövet volt.
De külügyi szolgálata után is közel maradt a tűzhöz, 2006 és 2012 között például az amerikai haderő déli parancsnokságának – amelynek műveleti területe Kubára is kiterjed – dolgozott tanácsadóként, több rangos külügyekkel foglalkozó és egyetemi testület tagja most is.
„Ez az akció egy külföldi ügynök által végrehajtott egyik legmagasabb szintig érő és legtovább tartó behatolást leplezte az amerikai kormányzatba”
– fogalmazott Merrick B. Garland főügyész a Rocha ellen folytatott nyomozással kapcsolatban, márpedig ezek igen súlyos szavak, ha figyelembe vesszük, hogy milyen kémügyek lepleződtek le az utóbbi évtizedekben az amerikai titkosszolgálatok vagy akár a külügy kötelékében. Hogy csak néhányat említsünk: a szovjeteknek az atombomba titkát feltehetően kiszolgáltató Rosenberg-házaspár; az 1980-as években legalább 12, a CIA-nak dolgozó szovjet kettős ügynököt leleplező (és ezzel nagy részüket halálra ítélő) Aldrich Ames CIA-ügynök; a szovjeteknek majd az oroszoknak több mint két évtized alatt több ezer oldalnyi titkos anyagot átadó Robert Hanssen FBI-ügynök; vagy éppen katonai hírszerzésnél a Kubáért felelős pozícióig jutó, de meggyőződésből Kubának kémkedő Ana Montes, akit 2001-ben tartóztattak le, és 1985-től dolgozott az ügynökségnél.
Rocha tevékenysége tehát minimum összemérhető ezekkel az óriási károkat okozó ügyekkel. De nem csak ezért kiált már most, az első részletek alapján is megfilmesítésért a története. Lebukása is inkább tűnik egy kémregény lapjaira illőnek, mint valóságnak.
Üzenet Havannából
Letartóztatásához az FBI egyéves, „fedett” akciója vezetett, amelynek során Rochát egy magát a kubai hírszerzés ügynökének kiadó férfi kereste meg egy üzenettel, hogy „havannai barátaitól” hozott bizalmas üzenetet. Rocha és az FBI-ügynök ezután többször találkozott, és a volt diplomata fokozatosan egyre inkább megnyílt az FBI által felvett beszélgetések során.
Annyi már a most kiszivárgott beszélgetésrészletekből kiderült, hogy Rochát nem zsarolással vagy pénzzel vették rá az árulásra (bár nincs kizárva, hogy esetleg pénzt is kapott szolgálataiért), hanem meggyőződésből cselekedett. Fidel Castrót ’Comandante’ néven emlegette, és többször is kijelentette, hogy a „forradalom ügyét” szolgálta tetteivel, az amerikai kormányzatot pedig rendszeresen csak úgy emlegette, mint „az ellenség”.
„Az első számú aggodalmam, az első számú prioritásom az volt… bármilyen akció Washington részéről, ami veszélybe sodorhatja a vezetők életét, vagy magát a forradalmat”
– foglalta össze az őt tudtán kívül kihallgató FBI-ügynöknek.
A céljaihoz vezető úton pedig elképesztő céltudatossággal és fegyelmezettséggel haladt végig. Egész karrierje folyamán gondosan ápolgatta azt a képet magáról, hogy jobboldali nézeteket vall, hogy ezzel is minél távolabb tartsa magától a gyanút, hogy összejátszhatna a „komcsikkal”. Olyannyira ügyelt az álcájára, hogy az utóbbi években a Republikánus párt támogatói sorában is a jobbszélre helyezkedett.
„Teljesen Trump-hívő lett. MAGA-republikánus [Make America Great Again – Trump kampányszlogenje a megnyert választáson] volt”
– idézte fel John Feeley, aki dominikai állomáshelyén dolgozott Rocha vezetése alatt, és 2018-ban találkozott újra egykori főnökével. Visszagondolva hozzátette: „Ez volt a tökéletes álca.”
Ugyan az évtizedek során végig kapcsolatban állt a kubai hírszerzéssel, eredményeit egyedül érte el.
„Kis lépésekben haladtam. Nagyon aprólékos folyamat volt… nagyon fegyelmezett. Pontosan tudtam, hogy hogyan csináljam meg és persze a Dirección ott volt velem… ők is tudták, hogy én tudom, hogyan csináljam. Hosszú folyamat volt és nem könnyű”
– mesélte arról, hogyan jutott egyre magasabb polcokra.
Egyelőre nem árulták el, hogy most pontosan hogyan került az FBI célkeresztjébe, csak annyit, hogy egy névtelen tippet kaptak vele kapcsolatban valamikor 2022 novembere előtt. Korábban viszont senki nem gyanakodott rá.
„Soha nem volt a legkisebb gyanú sem bennem, hogy olyan kettős életet élhet, mint az a vádak alapján látszik. Azt hiszem, ismertem olyan jól, mint akárki, és soha nem gondoltam volna ezt lehetségesnek. Úgy tűnik, Manuelnek sokkal több képessége és sokkal több arca volt, mint azt el tudtam volna képzelni, hiába álltunk közel egymáshoz annyi éven át”
– mondta Brian Latell, korábbi magas rangú CIA tisztviselő, aki az 1980-as évek elején ismerte meg Rochát.
A Kubában vele együtt dolgozók közül Judith Bryant sikerült megszólaltatni, aki „legmerészebb álmaiban sem gondolta volna”, hogy ez zajlott a háttérben. Annyit mondott még Rocháról, hogy Havannában nagyon támogatta azt a hivatalos amerikai politikát, hogy kapcsolatokat építsenek ki kubai társadalmi csoportokkal, szervezetekkel, de a Castro-rezsimmel látszólag nem szimpatizált.
Lelkiismereti ügy
Nem tudni, hogy mennyit árult el Rocha arról, pontosan milyen információkat adott át Kubának, de az a most kikerült részletek alapján is biztos, hogy nagyon büszke volt teljesítményére.
„Amit tettünk, az hatalmas.. Több mint egy grand slam”
– mondta például egy alkalommal, és legalább egy konkrét esetre is utalt, amikor arról beszélt, hogy ő állt „a kis gépek leszedése” mögött. Az ügyön dolgozó nyomozók szerint ezzel egy 1996-ban történt esetre utalt, amikor a kubai légierő egy MiG-29-es vadászgépe figyelmeztetés nélkül lelőtt két fegyvertelen Cessna-337-es Skymaster kisgépet, amelyeket a Brothers to the Rescue nevű, a kubai rezsimmel szemben álló, amerikai támogatást élvező szervezet működtetett, és amelyek behatoltak a kubai légtérbe. A két gép összesen négyfős személyzetéből senki sem élte túl a támadást.
Rocha és ügyvédje egyelőre nem szólalt meg a vádakkal kapcsolatban, amelyek azonban érdekes módon nem olyan súlyosak, mint a fentiek alapján gondolhatnánk, a konkrét vádiratban szereplő vádpontok alapján legfeljebb 10 éves börtönbüntetést kaphat, ha elítélik. Elképzelhető persze, hogy az ügyészség a korát is figyelembe vette – hiszen a most 73 éves férfinek tíz év is közel van az életfogytiglani büntetéshez –, de az is elképzelhető, hogy csak a legszilárdabban bizonyítható vádpontok kerültek most bele a vádiratba, hiszen az egész ügy legnagyobbrészt most csupán Rocha saját szavaira épül. Még az is elképzelhető, hogy további bizonyítékok összegyűjtése után még újabb vádemelési eljárás is indulhat Rocha ellen. A bíróság egyelőre úgy döntött, hogy Rocha maradjon őrizetben a további meghallgatásokig.
Akármi is lesz az ügy további sorsa, a volt nagykövet által feltehetően okozott károkat már nem lehet jóvá tenni. Azonban az amerikai kémelhárításnak ezen felül is van miért aggódnia. Ana Montes után Rocha az elmúlt bő két évtizedben már a második olyan ember, akiről kiderült, hogy Kubának dolgozva jutott nagyon magas polcra az amerikai diplomáciai-titkosszolgálati gépezetben, és mindketten nagyon sokáig folytatták üzelmeiket lebukás nélkül. Nyilván felmerül a kérdés, hogy még hány ilyen beépített embere lehet a kubai titkosszolgálatnak Amerikában? Az sem lényegtelen szempont, hogy vajon mi juthatott el a Rocha által átadott információkból Kuba hagyományos szövetségeseihez, Oroszországhoz vagy éppen a szigetországban egyre aktívabban jelen lévő Kínához?
A másik dolog, amin érdemes elgondolkozni az talán az lehet, hogy miként képes ennyi borsot törni az Egyesült Államokhoz képest koldusszegény, titkosszolgálati technikai lehetőségekben valószínűleg több évtizednyi lemaradásban lévő Kuba a világ legnagyobb hatalmának orra alá? A KGB a hidegháború alatt főként zsarolással vagy pénzzel „fordított át” amerikai tisztviselőket, és akkor mégiscsak nagyjából egyenlő felek küzdelme zajlott a kémkedés frontján is. A jelenlegi orosz hírszerzés is komoly hálózatokra és erőforrásokra építhet, Kína pedig gyakorlatilag hivatalos politikaként űzi az ipari-hadiipari kémkedést, rengeteg pénzzel és gondos tervezéssel szerezve információkat világszerte.
Kuba – még esetleges orosz vagy kínai segítséggel is – nagyon kis játékos ebben a mezőnyben. Azonban a hidegháborúban is általában a legsikeresebb kémek közé tartoztak azok, akiket nem előnyökkel kecsegtetve vagy zsarolással vettek rá az árulásra, hanem saját meggyőződésük vezette őket. (Csak hogy néhány példát említsünk, a Rosenberg-házaspárt, a cambridge-i ötöket, vagy éppen Adolf Tolkacsevet – róla az alábbi dobozra kattintva olvashat hosszabban – is elsősorban ideológiai meggyőződésük motiválta.)
„Kuba nagyon jó abban, hogy megtalálja a nem pénzzel motiválható egyéneket. Megtalálják azokat, akik zsigeri szimpátiát éreznek Kuba Latin- és Közép-Amerikában folytatott politikája iránt, és ezek az emberek morálisan melléjük állíthatók”
– fejtegeti Peter Lapp, korábbi FBI-ügynök, aki könyvet írt Ana Montesről, és aki egyébként „felettébb aggasztónak” találja a Rocha-esetet arra tekintettel, hogy a férfi milyen minőségű és mennyiségű információhoz férhetett hozzá karrierje során.
Nyilván ebben a sikerességben szerepe van a kiterjedt kubai (és egyéb közép- és latin-amerikai) emigráns-migráns közösség jelenlétének az Egyesült Államokban, de annak is, hogy az Egyesült Államok a történelem folyamán sokszor kezelte erkölcsi gátlások nélkül, valódi imperialista nagyhatalomként ezt a térséget. Kuba pedig könnyen zsebelheti be azok szimpátiáját, akik e politikát ellenzik, hiszen nem egy másik nagyhatalomként, hanem a Góliát ellen kiálló bátor kis Dávidként lehet tekinteni rá – még ha éppenséggel egy-két másik Góliát áll is a háta mögött, Dávid pedig egy elnyomó rezsimet működtet.
