A „kínai kémballon” február 4-ei lelövésével korántsem lett vége a szokatlan eseményeknek az Amerikai Egyesült Államok, illetve Észak-Amerika légterében. Február 10-én, pénteken Alaszka felett lőtt le egy újabb, hivatalosan azóta sem egyértelműen azonosított tárgyat egy F-22-es amerikai vadászgép, majd Justin Trudeau kanadai miniszterelnök és Joe Biden amerikai elnök egyeztetését követően Kanada légterében is kilőtt valamit egy F-22-es. Vasárnap aztán újabb hasonló incidensre került sor, ezúttal a Nagy-tavak térségében, ahol egy „nyolcszögletű tárgyat” lőtt le az amerikai légierő egy gépe, ezúttal egy F-16-os vadászgép.
Ezekről a lelőtt repülő tárgyakról egyelőre nem adott ki részletes tájékoztatást az amerikai kormányzat, annyit tudunk róluk, hogy mindkettő kisebb volt, mint a nagy figyelmet kapott kínai ballon, az Alaszka felett repülő tárgyról az hangzott el, hogy egy „kisebb autó” méretű volt. Talán elszólás, talán csak nyelvbotlás volt, amit Wayne Eyre tábornok, a kanadai vezérkari főnök mondott a kanadai azonosítatlan repülő tárgy lelövéséről:
„azt az utasítást kapta a csapat, hogy aki előbb tisztán célba tudja venni a ballont, az támadjon”.
Az viszont tény, hogy valamik szálldosnak az amerikai légtérben, és ezeket a valamiket az amerikai légvédelmi és légierők vagy annyira veszélyesnek, vagy annyira gyanúsnak ítélik meg, hogy jobbnak látják vadászgépeket küldeni utánuk, és iszonyatos pénzekbe kerülő légvédelmi rakétákat kilőni rájuk, mint hogy hagyják őket egyszerűen tovább repkedni.
Kedden aztán újabb hírek láttak napvilágot az ügyben: egyrészt a Fehér Ház közölte, nem földönkívüli objektumokról van szó, és ezek nem jelentenek ugyan katona fenyegetést, vagy veszélyt a földön tartózkodókra, azonban "kockázatot testesítenek meg a polgári repülés és információbiztonság szempontjából". Később arról is tájékoztatta a nagyközönséget a Pentagon, hogy megtalálták az elsőként lelőtt kínai ballon műszereit, illetve azt is megtudhattuk, hogy a többi lelőtt objektum maradványai után egyelőre csak zajlik a kutatás.
De mi folyik itt? Végre felfedeztük a földönkívüli értelem a Földre látogatásának tárgyi bizonyítékait, valódi UFO-k repkednek Amerika felett? Vagy valamilyen idegen hatalom keze van a dologban? Esetleg az amerikai haderő olyan titkos kísérletei kerülnek most ily módon a figyelem homlokterébe, amelyekről még reguláris erők sem tudnak? Mi köze van mindennek az egyértelműen kínai ballonhoz? (Azt, hogy a másfél hete lelőtt ballon Kínából származott, azt Peking is elismerte, csak azt tagadta, hogy kémkedés célját szolgálta volna, és nem ártatlan civil időjárásmegfigyelő eszközről volt szó.)
Mindenhol ott vannak
A valószínűsíthető válasz egyfelől sokkal kevésbé rejtélyes, mint a közszájon forgó egyes feltételezések, másfelől viszont sokkal aggasztóbb amerikai szempontból.
A múlt héten más információk is napvilágot láttak a kínai ballon ügyével kapcsolatban. Amerikai kormányzati tisztségviselők elmondták, hogy valójában az elmúlt években nem ez volt az egyetlen ilyen ballon, amelyet megfigyeltek Észak-Amerikai felett repülni, és azt is, hogy valójában tudomásuk szerint Európa, Ázsia és Dél-Amerika felett történtek már hasonló repülések, és ez egy kiterjedt kínai információgyűjtő program része. Az amerikai védelmi minisztérium azt is a közvélemény elé tárta, hogy tudomásuk szerint ez volt a negyedik ilyen eszköz, amely az elmúlt években belépett az amerikai légtérbe, az előző három alkalomra még a Trump-kormányzat idején került sor (az akkori illetékesek tagadták, hogy tudtak volna bármi ilyesmiről).
De ha korábban hosszú évek alatt négy ilyen berepülés történt, akkor mi a helyzet a többi, az elmúlt napokban egymás után lelőtt tárggyal? Ezek is ugyanannak a kínai hírszerzőprogramnak a részei, vagy ezek más, esetleg más országokból (vagy ugyebár esetleg egy másik naprendszerből) származó repülő objektumok? Miért pont most tűntek fel, vagy miért pont most kezdték el ezeket felfedezni – és megsemmisíteni?
Erre az utolsó kérdésre viszonylag egyszerű lehet a magyarázat. Az Amerikai Egyesült Államok légterét, és persze annak környezetét (egy egyezmény keretében a kanadai légtérrel együtt) természetesen folyamatosan megfigyelés alatt tartják polgári mellett katonai radarrendszerek is. Ám ezek, mint minden számítógépes elektronikus rendszer, szoftverek irányítása alatt működnek, és ezek a szoftverek optimalizálva vannak bizonyos típusú jelek kiszűrésére.
Then there is the possibility that we have been so blind to this & W/the stigma around it that our early warning radars' software was not updated to detect/alert to slow flying objects like this...
— Tyler Rogoway (@Aviation_Intel) February 11, 2023
A katonai radarrendszerek a beérkező fenyegetésekre vannak kihegyezve, és fenyegetésnek hagyományosan a nagyobb, gyorsan mozgó tárgyakat, tehát mondjuk harci repülőgépeket vagy rakétákat tekintették. Egy nagy magasságban szálló, kisebb méretű ballon, ami esetleg ráadásul pontosan úgy van tervezve, hogy bizonytalan, nehezen értelmezhető jelek érkezzenek vissza róla a radarállomásokra, pontosan olyasmi, amit egy más jellegű tárgyakra optimalizált radarrendszer egyszerűen kiszűr, mint hibás vagy érdektelen tényezőt. Ha pedig mégis riasztott a rendszer, akkor valószínűleg az emberi kezelők döntöttek úgy, hogy ez nem fontos, nem érdemes mondjuk vadászgépeket riadóztatni a további vizsgálódásra, a tárgy elfogására.
Nagyon valószínű, hogy a kínai ballon felfedezése után állítottak ezeknek a szoftvereknek a paraméterein, a kezelőszemélyzet pedig utasítást kapott, hogy figyeljen oda a ballonhoz hasonló tárgyakra vonatkozó jelzésekre, és tegyenek további lépéseket, ha ilyesmiket észlelnek.
Ez tehát azt jelentené, hogy ezek a tárgyak nem most kezdtek hirtelen megjelenni Amerika felett, hanem jó ideje, akár hosszú évek óta is rendszeresen látogatják az amerikai légteret, csak éppen eddig nem vették észre őket vagy nem foglalkoztak jelenlétükkel. Ez pedig sok szempontból még félelmetesebb lehetőség az Egyesült Államok biztonsága szempontjából, mint az, hogy most árasztották el az amerikai légteret ezek tárgyak.
Azonosítatlan repülő tárgyak
De mik lehetnek ezek, mit csinálnak, és honnan jöhetnek? Tyler Rogoway amerikai katonai szakíró másokkal együtt arra hívja fel a figyelmet, hogy ami most a közfigyelem homlokterébe került, az bizony valóban egy régóta zajló folyamat része lehet, és ennek korábbi jelei, nyomai is voltak, csak éppen az amerikai hadvezetés nem volt hajlandó ezeket az elvárható módon kivizsgálni, és megtenni a szükséges ellenintézkedéseket.
Rogoway már egy utoljára tavalyelőtt áprilisban frissített hosszú írásban összegyűjtötte azokat a furcsa, néha egyenesen megmagyarázhatatlannak tűnő eseteket, amelyekkel az amerikai légierő és haditengerészet találkozott az évek során. A légvédelmi radarok többször érzékeltek ismeretlen repülő objektumokat az amerikai partok közelében, illetve egyes katonai bázisok körzetében, harci repülőgépek pilótái is találkoztak ilyenekkel, illetve a haditengerészetnél is előfordult, hogy gyakorlatozó hadihajók műszereit zavarták meg furcsa jelek, a közelben repülő, nem azonosított objektumok. A radarokon ezek a repülő tárgyak gyakran nagyon meglepő dolgokat műveltek, például látszólag a fizika jelenleg az emberiség által ismert korlátait meghaladó módon változtattak irányt, növelték vagy csökkentették sebességüket, akár méretüket is. (Az alábbi felvétel az egyik az elmúlt évekből, amelyet egy "UFO"-ról készítettek. Ha ez egy drón, akkor semmi nagyon megmagyarázhatatlan dolgot nem csinál.)
Ezek az észlelések – már amit közzétettek vagy kitudódott közülük – kiváló muníciót szolgáltattak a földönkívüliek földi jelenlétében hívő közösségnek, vagy éppen azoknak, akik szerint az amerikaiak/kínaiak/oroszok olyan titkos technológiáknak vannak birtokában, amelyek mintha sci-fi-filmekből származnának. Valójában azonban ennél sokkal banálisabb lehet a magyarázat. Rogoway arra hívja fel a figyelmet, hogy ugyan a különböző elektronikus szenzorok, elsősorban a radarok valóban érzékeltek ilyen anomáliákat, ám azokban az esetekben, amikor valamilyen vizuális megfigyelés is történt, például kamera rögzítette az adott tárgy mozgását, esetleg egy pilóta saját szemeivel megfigyelte az objektumot, akkor azok semmi olyat nem csináltak, ami különösebben megmagyarázhatatlan lett volna. (Az alább látható formák is csak akkor furcsák, ha nem tudjuk, hogy a drónok, de még a ballonok is nagyjából bármilyen formájúak lehetnek.)
The US Navy photographed and filmed “pyramid” shaped UFOs and “spherical” advanced transmedium vehicles; here is that footage.
— Jeremy Kenyon Lockyer Corbell (@JeremyCorbell) April 8, 2021
Please visit my Instagram and https://t.co/5JMYxoo9sI to read all the details that I can share at this time. pic.twitter.com/58CXZ1ljAF
Ez azért lehetséges, mert minden valószínűség szerint egyszerűen drónokról és ballonokról volt szó. Ezeket azonban úgy tervezték meg, mozgásukat úgy programozták be, illetve valószínűleg egyes esetekben olyan aktív elektronikus zavarórendszerekkel szerelték fel, hogy összezavarják a különböző műszereket. És hogy miért? Több okból. Egyrészt a légvédelmi radarrendszerek és más szenzorok megtévesztése a modern háború egyik fontos eszköze. Egy amerikai romboló például félelmetes, elsősorban ellenséges repülőgépek, rakéták és tengeralattjárók ellen bevethető fegyverekkel van felszerelve, hogy elláthassa legfőbb feladatát, a repülőgéphordozókra épülő haditengerészeti kötelék védelmét. Azonban ha radarjai, szenzorai „megvakulnak”, azaz hibás jelzéseket adnak vagy működésképtelenné válnak, akkor hirtelen csak egy vízen úszó, hatalmas vasdarab lesz belőle, legfeljebb néhány gépágyút tud elsütni fegyverei közül, ezzel pedig védtelenné válik nemcsak saját maga, de az összehasonlíthatatlanul drágább és nagyobb csapásmérő erőt képviselő repülőgéphordozó is.
Felbecsülhetetlen értékű titkok
Amerika jelenleg vitathatatlanul a legfejlettebb katonai radarrendszerekkel és irányított, precíziós, valamint föld-levegő és levegő-levegő rakétáival rendelkező hatalma, amely az elektronikus hadviselés sok más területén is egyértelműen potenciális ellenfelei előtt jár. Ezeknek a rendszereknek a működése természetesen a hétpecsétesnél is nagyobb titok, és olyannyira őrzik, hogy az operátoroknak még „éles” helyzetben sem feltétlen szabad kihasználniuk teljes képességeiket. (Tehát ha mondjuk egy Tajvan közelében gyakorlatozó amerikai flottaegység felé repülő kínai harci gépeket érzékelnek, akkor a radarok nem teljes teljesítménnyel és nem minden trükköt bevetve próbálják meg követni és befogni az ellenséges célpontokat, nehogy túl sokat áruljanak el ezek működéséről, de akár valós háborús helyzetben is mindig csak annyit igyekeznének a képességekből felfedni, ami az adott fenyegetés elhárításához valóban szükséges.)
Igen ám, de gyakorlatozni, a rendszerek valós képességeit felmérni és finomhangolni, használatukat begyakorolni szükség van, ám ezt lehetőleg biztonságos környezetben, a hazai partok közelében teszik meg, ahol elméletileg egy légy sem, de legalábbis egy ellenséges megfigyelő-repülőgép vagy -hajó semmiképpen nem tud a közelükbe férkőzni és érzékeny adatokra szert tenni. És pontosan itt jönnek a képbe a kisméretű, olcsó, de a mai technológia mellett rengeteg érzékeny szenzort szállítani képes drónok és ballonok. Ezek képesek arra, hogy „befogják” a különböző elektronikus jeleket, például a célpontokat letapogató különböző radarhullámokat, valamint az egyes egységek egymással való kommunikációját, hogy aztán ezeket egy központban alaposan kielemezhessék, és megtalálhassák esetleges gyenge pontjaikat, illetve „visszafejtsék” őket, és adott esetben a rendszerek lemásolását is lehetővé tegyék.
Még értékesebb információk gyűjthetők be, ha nem csupán passzívan figyelnek ezek az eszközök, hanem saját magukat kínálják fel célpontként, és arra provokálják a védelmi rendszereket, hogy igyekezzenek bemérni, esetleg megsemmisíteni őket. Mivel a kezelők nem tudnak ellenséges fenyegetésről, csak valamilyen furcsaságot, anomáliát látnak, nem fogják vissza magukat, hanem egyre elszántabban igyekeznek majd bemérni az „azonosítatlan repülő objektumot”, amely vagy maga rögzíti és továbbítja az eközben keletkező adatokat, vagy rábízza ezt egy másik, a közelben csak figyelő rendszerre. A drónok és ballonok formája, a rájuk szerelt speciális felületek vagy elektronikus eszközök el tudják érni, hogy a radarok például a levegőben ide-oda ugráló, vagy gyors közeledés után hirtelen gyors távolodásba fogó tárgyként érzékeljék ezeket az eszközöket, amelyeket vizuális megfigyelés esetén legfeljebb szokatlan alakú drónokként vagy ballonokként azonosítanak. (A mostani eseteknél is napvilágot láttak olyan hírek, miszerint a pilóták arra panaszkodtak, hogy a tárgyak megzavarták a repülőgépeik elektronikus rendszereinek működését.)
Rogoway szerint az általa összegyűjtött esetekben ilyesmiről lehetett szó, és ezek során felbecsülhetetlen értékű információ kerülhetett ellenséges kezekbe. Az amerikai haditengerészet radarrendszerei mellett érintettek lehetnek a földi bázisú légvédelmi rendszerek, de éppenséggel az interkontinentális ballisztikus rakétákat figyelő és adott esetben bemérésükért és az elfogó rendszereknek célzási adatok szolgáltatásáért felelős rendszerek is. Ha pedig arra lennénk kíváncsiak, hogyan juthattak ilyen eszközök közel az amerikai partokhoz, bázisokhoz, akkor gondoljunk bele, hogy bizonyos hatalmaknak vannak például tengeralattjáróik, de ballonokat vagy több száz kilométer hatótávolságú drónokat az Atlanti- és a Csendes-óceán vizeit ezerszámra szelő kereskedelmi hajók fedélzetéről is útnak lehet indítani, egy ilyen akció végrehajtása pedig a világ sok hírszerző ügynökségének rutinmunka.
New drone swarm platform tested by CN defense contractor on March 20: the “unmanned colony mothership system” (蜂群无人子母系统) developed by Zhongtian Feilong (中天飞龙) Intelligent Technology Co. deployed 9 drones for recon, strike, and jamming (干扰), and other missions pic.twitter.com/7FFziXUx4u
— Devin Thorne (@D_Thorne) April 7, 2021
Nincs ellenszer
És ez még mindig csak az egyik aggasztó elem az amerikaiak számára ebben a történetben. Mint az például 2019-ben Kalifornia partjainál lezajlott eseménysorozatból kiderült, egy drónraj valóban eléggé össze tudta zavarni az amerikai haditengerészet legfejlettebb rombolóinak rendszereit. Most az is kiderülni látszik, hogy az amerikai szárazföld felett szinte akadálytalanul repkedhettek hasonló eszközök. Egy-egy kisméretű drón nem tud annyi robbanóanyagot szállítani, hogy komoly kárt tegyen egy hadihajóban vagy egy légvédelmi bázisban, de ha egyszerre több száz érkezik, az ellen jelenleg nincs működő védelmi megoldás, és ha csak néhány kulcsfontosságú ponton tudnak ezek becsapódni, azzal viszont ki is iktathatják azokat a védelmi rendszereket, amelyek egyébként valóban hatékonyak lennének a tényleg veszélyes eszközök, például harci repülőgépek vagy cirkálórakéták elhárításában.
On 'exchange' rate for these shootdowns, the USAF paid $472K for an AIM-9X in 2020. A lot of money but not by counter-air missile standards these days. People just don't realize what modern guided weapons cost (you can see those costs in the pieces linked below), but in the..,
— Tyler Rogoway (@Aviation_Intel) February 11, 2023
És hogy miért nem tett semmit eddig a Pentagon ebben az ügyben? Az egyik ok az, hogy egyszerűen elaludtak, és nem látták előre mondjuk 10-15 évvel ezelőtt, hogy milyen nagy fenyegetést fognak okozni a tömegesen bevethető drónok. A haditechnika jelenlegei állása szerint erre semmilyen országnak nincsen – legalábbis hadrendbe állított, megbízhatóan, elegendő számban – bevethető ellenszere. Ha csak a most történteket nézzük, az amerikai légierő a darabonként nagyjából 470 ezer dollárba kerülő AIM-9X Sidewinder rakétákat vetett be ezek ellen a minden bizonnyal legfeljebb néhány tízezer dollárba kerülő szerkezetekkel szemben, és akkor még egy-két F-22-es repülési idejét, karbantartási költségeit nem is számoltuk. Ugyan Sidewinderekből sok áll amerikai raktárakban, egy több száz, vagy akár több ezer ballonból és drónból álló flotta gyorsan ki tudná meríteni ezeket a készleteket, amelyeket jelen gyártókapacitások mellett évekbe telne visszatölteni.
Valószínűleg egyébként az amerikai hadvezetés sem tudott arról a közelmúltig, hogy milyen kiterjedten használják ezeket az eszközöket információszerzésre, és ha igen, akkor sem vallanák be szívesen az amerikai polgároknak, hogy nem igazán tudnak ez ellen mit tenni. Érdekes mellékszál, hogy minden bizonnyal az amerikai UFO-kultúra is hozzájárult ennek a vakfoltnak a kialakulásához, ugyanis a furcsán viselkedő repülő tárgyakról szóló jelentéseket sokáig lesöpörték az asztalról, az ilyesmikről beszámoló pilóták pedig a karrierjüket veszélyeztették. (Itt tegyük azért hozzá, hogy míg az elmúlt években észlelt "UFO"-k nagy része minden bizonnyal egyszerűen egy drón vagy egy ballon volt, minden furcsa észlelést nem feltétlenül magyaráz ez meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet éppenséggel kizárni, hogy teljesen prózai eredetű és működésű földi eszközök mellett földönkívüli vagy éppen a fizika általunk ismert törvényeinek nem engedelmeskedő tárgyak is mozognak az amerikai légtérben - ez vonatkozhat akár a leghíresebb, Tic Tac néven emlegetett azonosítatlan repülő tárgyra is, amely az alábbi videón látható.)
Magában a ballonos információgyűjtés módszerében egyébként semmi újdonság vagy nagy varázslat nincsen, az amerikaiak már az 1960-as évek elején használtak radarvisszaverő ballonokat a Kubába telepített szovjet légvédelmi rendszerek megfigyelésére. Az útnak engedett ballonok úgy voltak megtervezve, hogy azokat a radarok kezelői gyorsan közeledő repülőgépeknek láthatták, amelyek ráadásul őrült manővereket hajtanak végre repülés közben. Ilyenkor természetesen az összes szovjet radar működésbe lépett, az amerikaiak pedig tengeralattjárókat felhasználva gyűjtötték be az értékes adatokat: a radarok pozícióját, a kezelők és a parancsnokság közti kommunikációt, vagy azt hogy egyáltalán mely célpontokat fedezik fel és mérik be a radarok. A PALLADIUM kódnevet kapott program a hidegháború későbbi időszakaiban sem állt le, sőt ma is zajlik, természetesen teljes titoktartás közepette és jóval fejlettebb eszközökkel.
Csakhogy úgy tűnik, mostanra a vadászból részben vad lett, és a miniatürizált elektronikus eszközök, illetve az olcsó, de nagy távolságokat repülni képes drónok felhasználásával most az Egyesült Államok és az amerikai fegyveres erők biztonságát garantáló legfontosabb védelmi vonalak működését figyelik ki valakik. Hogy kik? Egyelőre nincsenek arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a most lelőtt vagy az elmúlt években látott ilyen eszközök honnan érkeztek és hova küldtek adatokat, de nem kell hozzá katonai szakértőnek lenni, hogy belássuk, két olyan hatalom van, amelynek megvannak a szükséges képességei egy ilyen akcióhoz, és a begyűjtött adatokkal is tud mit kezdeni: Oroszország és Kína. Utóbbi különösen nagy előrelépéseket tett az utóbbi időben elektronikus hadviselési képességek, radarrendszerek, és például harci drónok területén, és igencsak érdekében állna, ha például meg tudná zavarni egy amerikai repülőgéphordozó-kötelék védelmi rendszereit, ha netalántán elfajulnának a dolgok a Tajvani-szoros környékén…
(Nagyító rovatunk további cikkeiért kattintson ide!)
A gazdaság nem úgy halad, ahogy illene.
