A hatályos amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia anarchikus nemzetközi arénát jelenít meg, ahol minden szuverén állam a fegyveres erejére kell, hogy támaszkodjon a saját biztonsága érdekében.
Trump elnök konzekvensen halad, sorra léptetve ki hazáját a nemzetközi kereskedelmi-, környezetvédelmi- és hadászati együttműködésekből, ezzel igazoltan vezető szerepet játszva az amúgy is törékeny nemzetközi rend fejre állításában (global disorder).
Mi motiválja Washingtont?
A hadászati egyensúly architektúráját napjainkban már a teljes széthullás veszélye fenyegeti, ami a fegyverkezési verseny újabb fordulóját vetíti előre.
A Fehér Ház ura még 2018 őszén jelentette be, hogy az USA felmondja a rövid és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló megállapodást (INF), mivel Oroszország megsérti az 1987-ben aláírt egyezményt, de további részleteket nem mondott. Múlt pénteken aztán sürgősséggel összeült a NATO nagyköveti tanácsa amiatt, mert az amerikai kormányzat bejelentette szándékát a Nyitott Égbolt Szerződés felmondására. Németország a döntés felülvizsgálatára kérte Washingtont.
De mi a motiváció a legutóbbi amerikai lépés mögött, ami olyannyira felháborított több mint 30 országot (beleértve a NATO szövetségeseket, a kelet-európai országokat és Oroszországot), hogy kijelentették, ők bizony a Szerződés részei maradnak?
Nos, Trump leszerelési tárgyalója, Marshall Billingslea nyíltan be is vallotta, hogy az új nukleáris fegyverkezési versenyben az USA hajlandó annyit költeni, hogy Oroszország és Kína „a jelentéktelenségbe” süllyedjen.
A tárgyaló lehetetlen küldetése
A Pentagon februárban nyilvánosságra hozott kérelme a 2021-es központi költségvetésre vonatkozóan világossá teszi, hogy Washington egy esetleges interkontinentális konfliktusra készül Moszkvával és Pekinggel. A Pentagon 705 milliárd dolláros költségvetési támogatási igényét a következőkkel indokolja:
az iraki és afgán háborúk után nagyobb figyelem összpontosul az olyan fegyverekre, amelyekkel a nukleáris Oroszországot és Kínát konfrontálni lehet.
Billingslea a közeljövőben találkozni akar orosz kollégájával, hogy megvitassák a jövő februárban lejáró Új SALT megállapodás megújítását, amely magában foglalná az amerikai, az orosz és a kínai (!) nukleáris robbanófejeket.
A háromoldalú leszerelési javaslat iránt azonban Moszkva és Peking részéről nem mutatkozik érdeklődés. Márpedig, ha nem lesz új megállapodás, akkor az elmúlt két évtizedre jellemző orosz stratégiai nukleáris arzenál csökkenése leállással fenyeget.
Valójában Peking a célpont
A Pentagon februárban korlátozott nukleáris háborút szimulált Oroszországgal, egyben első alkalommal kis hatóerejű („low-yield”) nukleáris robbanófejet telepített egyes tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétáira (SLBM). Ez utóbbi az amerikai értelmezés szerint elmossa a különbséget a konvencionális és a nukleáris fegyverek között.
Moszkva azonban nem így látja, és Maria Zaharova külügyi szóvivő leszögezte, hogy bármilyen specifikációjú SLBM-es támadásra orosz nukleáris válaszcsapás érkezik.
Moszkvai szakértők szerint azonban Washington kivonulása a hadászati megállapodásokból valójában Pekingnek szóló üzenet és fenyegetés.
Dimitrij Trenin szerint Washington és Peking a katonai konfrontáció felé sodródik. A Carnegie Moscow Center igazgatója úgy vélekedik: a két ország csak egy 1962-es kubai rakétaválsághoz hasonló krízis után fogja felismerni a biztonsági mechanizmusok létrehozásának szükségességét.
Természetesen – teszi hozzá Trenin –, ez az állítás feltételezi, hogy az egymásnak feszülés nem csap át hirtelen tényleges összecsapássá.
Hormuzgáni támadásra hivatkoznak. 
