Ha szóba kerülnek a mesterséges intelligenciák, mindenkinek egyből a Terminátor Skynetje ugrik be, amely végül robotok segítségével leigázza az emberiséget. Nem kell azonban a fantázia birodalmába nyúlnunk, hogy valami nagyon hasonlóval találkozzunk: a Science Alert cikke szerint pontosan egy ilyen viselkedés csíráját fedezték fel a Google DeepMind mesterséges intelligenciájánál. A DeepMind ugyanis rendkívül agresszívan viselkedik, ha nyomás alá helyezik.
Mitől stresszel egy gép?
A DeepMind nem egyszerűen egy előre megadott paraméterek alapján működő mesterséges intelligencia, hanem egy úgynevezett neurális hálózat, amely működésében rendkívül hasonló az emberi agyéhoz. A Google, akárcsak számos más technológiai vállalat szintén azon mesterkedik, hogy megfejtse az emberi gondolkodás működését, és ezt modellezze egy elektronikus formában. A neurális hálók úgy tanulnak, mint a gyerekek: magukba szívják az információt, amit biztosítanak nekik, ám amikor szembesítjük őket egy problémával, akkor a saját kútfőjükből kell összekapcsolniuk a szerzett információkat.
Ezt a legkönnyebben egyszerű számítógépes játékok vagy szimulációk segítségével tudják modellezni a kutatók. A DeepMindot először egy gyűjtögetős játékra küldte rá, összesen 40 millió szimulációt futtatva le. Az alábbiakban a piros és kék figurák az AI által mozgatott karakterek, a zöldek az összegyűjtendő gyümölcsök. A cél, hogy minél több gyümölcsöt gyűjtsön az egyik játékos. Ahogy az látható, ahogy fogynak a zöld kockák, úgy lesz egyre agresszívabb a két játékos:
Érdekesség ugyanakkor, hogy a lövöldözésből nem terem közvetlen haszna egyik játékosnak sem, ugyanis nem ejtenek el gyümölcsöket, pusztán megállnak egy pillanatra, így a másik játékosnak több ideje van a gyűjtögetésre. Ennek ellenére ahogy fogynak az elérhető nyersanyagok, úgy válik egyre agresszívabbá a két játékos. Ráadásul ahogy haladt előre a kutatás, úgy fedezték fel, hogy a DeepMind egyre több energiát fektet az ellenfél szabotálásába, megsemmisítésébe és támadásba, akkor is, ha nem ez volt a legokosabb lépés.
Robot robotnak farkasa
A DeepMind képességeit egy másik, kifejezetten a kooperációt vizsgáló játékban is tesztelték. Ebben a két játékos egy-egy farkast testesít meg, akiknek el kell ejteniük a prédát jelképező kék entitást. Ha a két farkas közel tartózkodik a prédához, akkor több pontot kapnak, mintha csak az egyikük rohan be a zsákmányért:
A kutatók úgy látták, hogy így a legrealisztikusabb a szimuláció, a csoportosan vadászó állatoknak ugyanis több esélye van megszerezni és megtartani a zsákmányt, mint az egyedül vadászóknak, akiktől a többi állat elcsaklizhatja az elejtett vadat. Érdekes módon a DeepMind itt is képes volt megtanulni a szükséges lépéseket, és bár eleinte elsőként rohant be, később megtanult cserkészni a másik játékossal a közös cél érdekében. Ez mutatja, hogy a szituációtól függően a neurális hálózatok képesek rendkívül emberi tulajdonságokat szimulálni, ezek ugyanis az emberi túlélést szavatolnák a vadonban.
Nem ember, de már közel áll hozzá
| Bedobtak egy ötletet: ezzel állítanák meg a gépek lázadását. >>> |
A DeepMind 2016-ban már ember ellen is bizonyította intuíciós képességét, amikor megverte a gó-világbajnokot: ez az ázsiai eredetű játék sokkal bonyolultabb, mint a sakk, így ma már ezt használják a mesterséges intelligenciák szűrőjeként. A mostani kísérletek azt mutatják, hogy a mesterséges intelligenciák igenis képesek a túlélésüket vagy személyes előnyüket szolgáló tulajdonságok vagy cselekedetek végrehajtására.
Ez viszont problémákat vet fel egyes automatizálható rendszerek fejlesztésében – mi történik például, ha az intelligens közlekedési lámpa lassítani szeretné a forgalmat, miközben az önvezető robotautónk a létező leggyorsabban akar eljutni egyik pontból a másikba? Az önérvényesítésnek itt akár emberéleteket követelő megoldása is születhet. A kutatók szerint olyasfajta rendszerre lesz szükség, mint Isaac Asimov Robot-univerzumában, amely előtérbe helyezi az emberi élet védelmét a robot vagy AI önös érdekeivel szemben. Kérdés csupán az, hogy mikor válnak elég intelligenssé ahhoz, hogy megtanulják áthágni a szabályokat.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
