Michael Landesmann, a linzi Kepler Egyetem professzora az alapblog.hu-nak adott interjúban elmondta, hogy Közép-Európa ipari vonzerejének emelkedése meghatározóan a német fellendülésnek köszönhető. Térségünk Európa ipari szívévé kezd válni.
A szegényebb vagy közepes jövedelemmel bíró uniós országok nem engedhetik meg maguknak, hogy – ahogy a britek – a szolgáltatási szektorból éljenek. Ipar nélkül nem megy – mondja a professzor. A világháború befejeződése óta most először a kelet-közép-európai térség lakói, államai vannak jobb helyzetben, mint a dél-európai államok.
Kilátástalanná válik a dél-európaiak helyzete
A dél-európai országok, kezdve a sort Görögországgal, folytatva azt Portugáliával, részben Spanyolországgal, sőt immár Franciaországgal is kezdenek kilátástalan gazdasági-pénzügyi helyzetbe sodródni és ez a folyamat alapjaiban kezdi ki az európai stabilitást. Egyre inkább Kelet-Közép-Európában állítják elő Európa „ipari GDP-jének” java részét. A fő szereplő Németország, a kontinens abszolút motorja. Az ő „agglomerációja” profitál leginkább motorszerepéből, ezt az agglomerációt Ausztria mellett Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország alkotja és lassan, de biztosan beépül ebbe az ipari tömbbe Románia is.
Bajban vannak, akiknek nincs értelmes eladnivalójuk
Ott van baj, ahol nincs se konvertibilis, exportálható szolgáltatás, se ugyanilyen kézzelfogható ipari termék, tudományos eredmény. Ilyen Dél-Európa, amely csak a turizmusban tud felmutatni konvertibilis, külföldön értékesíthető produktumot, szinte semmi egyéb területen nem. Görögország, Portugália, Spanyolország és Olaszország, más összefüggésben és másként, de évtizedeken át szüntelenül többet fogyasztott, mint amennyit termelt, mindig tetemesen többet importált, mint amennyit exportált. Viszonylag magas bérek, ugyanakkor alacsony termelékenység jellemezte.
Végül beütött a válság, ami a felelőtlen játék folytatódását ellehetetlenítette. A megszorítás, kényszer takarékosság, hitel-undor együttese viszont nem teszi lehetővé új ipari, exportorientált beruházások beindítását. Franciaország is nagy bajban van.
Az a fránya magyar politika
A kelet-közép-európai térség Európa fő iparvidéke lett. Magyarország „ezen államok között sereghajtó. Ennek meghatározóan belső, részben belpolitikai okai vannak. Míg a kilencvenes években Magyarország éllovas volt, példát mutatott megújulási képességből, munkaerő-minőség javításból, pénzügyi-gazdasági reformokra való nyitottságból, ipari parkok létesítéséből, addig egy évtizeddel később mindennek az ellenkezője zajlik. Hanyag, felelőtlen fiskális, részben monetáris intézkedések, a gazdasági szereplők elbizonytalanítása… ez a kép alakult ki” – mondja a professzor Magyarországról.
A többi versenytársunknál nem, Magyarországon viszont igenis okoztak fejfájást a külföldi befektetőknek, egy részük elbizonytalanodott és nem tudni, mi lesz ennek a kifutása. Magyarország külfölditőke-vonzási képessége továbbra is alacsonyabb, mint legtöbb szomszédjáé, sehol nem különböztetik meg ennyire a befektetőket. „De ez nem jelenti azt, hogy ez a magyar modell nem lehet akár sikeres is. Meglátjuk” – teszi hozzá a professzor.
A bankok után mennek a beruházók is?
Kritikus jelentőséggel bír a magyar gazdasági jövő alakulása szempontjából, hogy a külföldi pénzügyi tőke, a bankok kiszorítása a végén nem hozza-e magával az ipari beruházók távozását, mindenesetre komoly beijedését. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai szerint a nagy multinacionális gyártók következetesen szoktak ragaszkodni saját, úgynevezett házi bankjaikhoz: általában a nemzetközileg tekintélynek örvendő ugyancsak multinacionális pénzintézetekhez. Ha kiszorítják a külföldi bankokat, akkor annak késleltetett hatásaként erősen is elbizonytalanodhatnak a külföldi ipari beruházók, pláne, ha a távozni kényszerülő külföldi bankok helyébe lépő új magyar bankok esetleg rosszul „muzsikálnak” – mondta az interjúalany.
Az alacsony bér nem érdekli a robotot
Jelenleg minőségi, magas értéket előállító, magasan kvalifikált embereket viszonylag alacsonyan fizetnek meg a németek Közép-Kelet-Európában, bár a bérszint folyamatosan emelkedik. De a nagy nemzetközi ipari döntéshozók számára a bérszint eleve egyre kevésbé – az automatizáció, robotizálás erősödésével pláne nem – meghatározó szempont. A produktivitás a lényeg, és az, hogy a környezet potenciálisan mind kiszámíthatóbbá váljon
A tudós szerint az Európai Unió tervezett európai beruházási projektjeire, beruházások finanszírozására szánt több száz milliárd eurót szinte kizárólag az ipari termelés elősegítésére és az annak megágyazó célzott logisztikai, infrastrukturális innovációra szabadna fordítani. Ilyen beruházások nélkül Dél-Európa totálisan le fog süllyedni, sőt magával ránthatja az egész európai politikai rendszert is.
(A teljes interjú itt olvasható.)
A botrány folytatódik.
