Erről lesz szó a cikkben:
- Milyen teszten bukott meg Iman Halif és Lin Jü-ting 2023-ban?
- Csak a fontos kérdésekre nem válaszol a Nemzetközi Boksz Szövetség (IBA)
- Mi köze van az orosz titkosszolgálatnak az IBA-hoz?
- Jelen állás szerint nem lesz boksz a 2028-as olimpián
- Rárepült a propaganda Halifék ügyére
- Most akkor nő vagy férfi a két bokszoló - és mi van, ha mindkettő vagy egyik sem?
- Miben hibázott a NOB?
- Van egyáltalán igazságos szabályozás?
- Így ne terjesszünk orosz propagandát
Elképesztő hullámokat kavart a párizsi olimpián induló – és cikkünk írásakor elődöntőre készülő, tehát a boksz szabályai szerint mindenképpen legalább bronzérmet szerző – ökölvívó, az algériai Imán Halif (más átírással Khelif) és a tajvani Lin Jü-ting (Yu-ting) ügye. A sportolók vélt vagy valós nemi identitásáról cikkek, Facebook-posztok százai születtek, és a helyzetről – általában elítélő – véleménye van mindenkinek, olyanoknak is, akik a mostani olimpia előtt egyetlen női bokszmeccset sem láttak életükben.
Véleménye persze mindenkinek lehet, azonban nem árt ezt a tényekre alapozni. És ebben az esetben valójában sokkal kevesebbet tudunk a tényekről, mint kellene, bizonyos fontos részletek pedig elsikkadtak a hatalmas médiazajban.
Letesztelték, de mit?
Azt valószínűleg a legtöbben tudják, hogy Halifot és Lint a Nemzetközi Boksz Szövetség (International Boxing Association – IBA) a 2023-as, a szervezet rendezte világbajnokságon zárta ki az indulók sorából. A sajtóban, az utcai beszélgetésekben és internetes kommentekben alapvetően két magyarázat kering ezzel kapcsolatban: a két sportolónak a nőkre jellemző XX helyett XY nemi kromoszómapárja van; a két bokszolónak a férfiakra jellemzően magas a tesztoszteronszintje.
The infantilization going on here gives the game away. These people do not care about women, it's just paternalism with extra terfy steps. "Young girl" ?? Carini is 25!!! That's two grown ass women with bills and jobs. https://t.co/mrDiW00ppE
— Ash Parrish (@adashtra) August 2, 2024
De mi az igazság? Nos, azt nem tudjuk. Egészen elképesztő módon ugyanis az IBA semmit nem árult el arról, hogy pontosan mi is volt a probléma Haliffal és Linnel. A két versenyző a szövetség közleménye szerint
„nem teljesítette a női versenyben való induláshoz szükséges nevezési feltételeket, amelyeket az IBA versenyszabályzata ír elő. Ez a döntés, amelyet alapos mérlegelés előzött meg, kiemelkedően fontos és szükséges volt a verseny egyenlő feltételekkel és alapvető integritásával történő megrendezésének fenntartásához.
Fontos megjegyezni, a sportolókon nem tesztoszteron-vizsgálat zajlott, hanem egy ettől eltérő, elismert teszten estek át, amelynek részleteit bizalmasan kezeljük. A teszt egyértelműen bizonyította, hogy egyik sportoló sem teljesítette a szükséges nevezési feltételeket, és kiderült, hogy kompetitív előnyökkel rendelkeznek más női versenyzőkkel szemben.”
A közleményből még az is kiderül, hogy a kizárásról két teszt, a 2022-es isztambuli, illetve a 2023-as Újdelhiben megrendezett világbajnokságon elvégzett tesztek eredményére alapozva döntöttek, Lin nem fellebbezett a döntés ellen, Halif pedig visszavonta a fellebbezését, így az IBA álláspontja szerint a döntés kötelező érvényűre emelkedett.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Tehát megbuktak a teszten, de azt, hogy ez a teszt mi is volt, azt bizalmasan kezelik? Abból, hogy nem a tesztoszteronról van szó, abból lehet arra következteni, hogy valóban a kromoszómák körül kell keresgélni, és a múlt héten az IBA egyik vezetője is azt mondta, hogy XY kromoszómákat mutattak ki „mindkét esetben”, de erről hivatalos információ nincs, és a tesztelés módszertana sem ismert, így például ebben a formában nem is ellenőrizhető vagy megismételhető, amely pedig bármilyen ilyen teszt alapvető kritériuma lenne.
Bevédték a veretlen orosz csillagot?
De nem ez az egyetlen furcsaság a két bokszoló eredeti kizárása körül. Az IBA jegyzőkönyvei szerint ugyanis az eredeti döntést csupán az IBA főtitkára és az ügyvezető igazgatója hozta meg, az IBA vezető testülete csak ez után szentesítette, és ekkor hoztak arról is döntést, hogy a jövőre vonatkozóan le kell fektetni egy eljárásrendet a hasonló esetekre, illetve hogy „létre kell hozni egy világos eljárást a nemi teszteléssel kapcsolatban”.
A kizárásról szóló döntés egyébként Halif döntője előtt néhány órával született meg, Lint pedig már utólag fosztották meg a saját súlycsoportjában szerzett bronzérmétől, tehát mindkét sportoló gyakorlatilag végigbokszolhatta a tornát. Ahogy azt sokan tudhatják, korábban mindketten indulhattak mind az IBA által szervezett versenyeken, mind a tokiói olimpián is, és egyikük sem volt veretlen. Halif a tokiói olimpián a negyeddöntőben szenvedett vereséget, a 2022-es világbajnokságon pedig ezüstérmet szerzett, igaz nyert már afrikai bajnokságot, Mediterrán és Arab Játékokat is. Lin két súlycsoportban is világbajnok volt 2018-ban és 2022-ben, Tokióban viszont a legjobb 16 között esett ki. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy az egész kizárás egy hirtelen döntés eredménye volt, amelyet kifejezetten e két sportolóra szabtak.
Tovább erősítheti kételyeinket a döntéssel kapcsolatban az, hogy Halif a 2023-as vébé első fordulójában a korábban teljes pályafutása során, 22 meccsen át veretlen orosz Azalia Aminyevát győzte le, az orosz női boksz 21 éves üdvöskéjét. Aminyeva egyetlen vereségét így törölték a jegyzőkönyvekből, tehát ma is veretlennek számít – igaz a párizsi olimpián az Oroszország elleni szankciók miatt nem indulhatott.
Megválaszolatlan kérdések
Hétfőn, augusztus 5-én (tehát sok nappal a botrány kirobbanása, még több nappal az olimpia kezdete után, viszont egy nappal Halif elődöntője előtt) délután Párizsban sajtótájékoztatót tartott az IBA vezetősége, amelyen online formában Umar Kremljov, az IBA elnöke is megszólalt egy a szervezethez közel álló orvos, illetve két másik vezető társaságában.
A sajtótájékoztatón tulajdonképpen semmilyen további konkrétum nem derült ki Halifról és Linről. Az IBA képviselői következetesen megtagadták – ezúttal az algériai és a tajvani olimpiai bizottság állítólagos tiltására hivatkozva –, hogy elmondják, pontosan mit és hogyan is teszteltek, és milyen eredményeket kaptak. Az egyes megszólalók egymásnak is ellentmondva beszéltek magas tesztoszteronszintet emlegettek, illetve kimondták, hogy a két sportoló egyértelműen „férfi”, de arra már nem válaszoltak, hogy tudomásuk szerint férfiként vagy nőként születtek-e, és mire alapozzák ezt az állítást. A vezetők azt mondták, a tesztek eredményét (de nem tudjuk, hogy azok módszertanát, részleteit is) elküldték a NOB vezetőinek.
Arra, hogy miért pont most álltak a nyilvánosság elé ezzel az üggyel, azt mondták a szövetség vezetői, hogy Halif olasz ellenfele elleni meccse után kereste meg őket az olasz ökölvívószövetség a Haliffal kapcsolatos kérdéseivel. Azt mondták továbbá, hogy őket a női sportolók védelme vezeti, hiszen akár „halállal is végződhet”, ha férfiakat engednek a női mezőnyben indulni.
Az IBA vezetői arra a kérdésre, hogy ha a sportolók egészségéért aggódtak, miért telt el a 2022-es és a 2023-as teszt között nyolc hónap, és miért a 2023-as világbajnokság végén, Halif döntője előtt néhány órával történt a kizárás, azt a választ adták, hogy a megerősítő második tesztet csak akkor tudták elvégezni, amikor a két sportoló „fizikailag a birtokukban volt”, az eredményt pedig nagyon alaposan ellenőrizték. Az sem derült ki, miért nem fosztották meg őket a 2022-es világbajnokságon elért ezüst-, illetve aranyérmüktől, ha már akkor megbuktak azon a bizonyos teszten.
A szövetség vezetői nem válaszoltak az ő fizetésüket, illetve a Gazprom szponzori támogatását firtató kérdésekre, bár megígérték, hogy amint elkészül a szervezet éves beszámolója, azt a nyilvánosság elé fogják tárni.
Az egyébként hihetetlenül amatőr módon megszervezett és levezetett, rendkívül nehezen érthető és követhető sajtótájékoztató az alábbi videón megtekinthető. Aki a sajtóhírek alapján az IBA-ra mint egy professzionális, szavahihető szervezetre gondolt, annak mindenképpen érdemes némi angoltudással felvértezve megnézni a felvételt, és megpróbálni kibogarászni, hogy akár egyetlen érdemi kérdésre adnak-e egyértelmű választ a vezetők.
Egy maffiózó és Putyin barátja
És akkor el is érkeztünk a történet orosz szálához. Az IBA elnöke ugyanis 2020 óta nem más, mint az orosz Umar Kremljov, akit igencsak közeli szálak fűznek magához Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz is. Nem meglepő módon Kremljov teljes mellszélességgel kiállt az orosz állam mellett, például áthelyezte az IBA működését Oroszországba, megtette a Gazpromot a szövetség egyetlen (!) szponzorává, a 2023-as világbajnokságon pedig saját színeikben engedte indulni az orosz és belorusz sportolókat, miközben ők más sportágakban legfeljebb egyénileg, semleges zászlók alatt vehetnek részt, ha egyáltalán engedik őket elindulni.
De Kremljov nem is az első botrányok övezte elnöke az IBA-nak. A sportág egén már a 2016-os riói olimpia után gyűlni kezdtek a felhők. Akkor még az IBA (illetve akkor még AIBA, a rövidítést pont a botrányok miatt változtatták meg) szervezte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ernyője alatt az olimpiai tornát is, de erős kételyek merültek fel a sorsolás, illetve a bíráskodás tisztaságával kapcsolatban, és ez csak olaj volt a tűzre a szervezettel kapcsolatos korrupciós, valamint a pénzügyek hanyag kezelésére vonatkozó vádak után.
2019-ben aztán a szövetség Gafur Rakimov üzbég „üzletembert” választotta elnökének, akit az amerikai pénzügyminisztérium egészen konkrétan maffiafőnökként tartott számon, többek között azt állították róla, hogy „mély kapcsolatokat tart fenn” többek közt heroincsempészettel foglalkozó szervezett bűnözői csoportokkal is.
Ez volt az a pont, amikor a NOB végleg bedühödött, és elvette az olimpiai boksztorna szervezését az IBA-tól, Tokióban pedig már egy külön erre a célra felállított alkalmi szervezet intézte az olimpiának ezt a részét – és ez a helyzet Párizsban is. Így eshetett meg az, hogy az olimpiai boksztornát nem az elvben a nemzetközi amatőr versenyek szabályrendszerét – például a női mezőnyben induló bokszolókra vonatkozó követelményeket – meghatározó IBA keretei között, hanem egy külön, nem túlságosan részletesen kidolgozott, a női versenyzők számára csak egy női útlevelet előíró szabályrendszer szerint rendezik meg.
Imane Khelif, fighting again today, beat the female boxer Anna Luca Hamori.
— Bill Moon (@BigBillMoon) August 3, 2024
Here is a short clip that shows the difference in punching power between Khelif and a female boxer. pic.twitter.com/ZM2gNsjfgi
Miután Rakimov 2019-ben a nagy nyomás hatására lemondott, Kremljov folyamatosan bírálta a NOB döntését, de nem sikerült azt megváltoztatnia – 2022-ben pedig Ukrajna orosz inváziójával újabb feszültségek keletkeztek az IBA és a NOB, illetve az orosz agressziót elítélő nemzeti bokszszövetségek között is. A helyzet jelenleg az, hogy a 2028-as Los Angeles-i olimpia előzetes programjából kivették az ökölvívást, és ezt a döntést a NOB csak akkor lenne hajlandó felülvizsgálni, amennyiben létrejönne egy olyan nemzetközi szervezet, amely az IBA helyett képviselné és irányítaná a sportágat a nemzetközi színtéren.
Ez, és az orosz bokszolók a világbajnokságon megengedett szerepeltetése volt az a két lépés, amelynek hatására közel harminc – többségében nyugati, illetve néhány ázsiai – ország bokszszövetségei úgy döntöttek 2023-ban, hogy egy rivális amatőr bokszszövetséget hoznak létre World Boxing néven. Az új szövetség fő rövidtávú célkitűzése az, hogy benntartsa az olimpiai programban az ökölvívást. Ez persze nagyon feldühítette Kremljovot és az IBA vezetőségét, a szervezet egyenesen a náci Németország tetteihez hasonlította ezt a lépést, a World Boxingba belépő szövetségeket pedig árulóként kezeli (egy részüket ki is zárták). Hasonlóan ellenséges a viszony a NOB és az IBA között, Kremljov az olimpia utáni napokban is kemény hangú üzeneteket küldözgetett, az olimpiát eöbbek között „ördöginek”, a megnyitót szodómiának, Thomas Bachot, a NOB elnökét „gonosznak” nevezte, illetve felajánlotta, hogy pelenkát küld neki, nehogy „összepiszkítsa magát”, mielőtt beleütött a kamerába.
Sport és politika
Jól látható tehát, hogy Imán Halif és Lin Jü-ting ügye jóval többről szól, mint arról, hogy ez a két bokszoló jogosan indul-e a nők között az olimpián vagy sem. Azonban az a kérdés is felmerül, hogy még a sportpolitikánál is többről van-e szó. Tudjuk, hogy a sport és a politika sehol a világon nem válik el tökéletesen egymástól, de Oroszországban aztán különösen nem. (Emlékezzünk csak vissza például arra, hogy az orosz sportolók már Tokióban is csak a NOB égisze alatt indulhattak, miután az országot az államilag irányított és pénzelt doppingprogram miatt kizárták az olimpiáról.) Az is tényként kezelhető, hogy Kremljovon, valamint a szponzori pénzeken keresztül a Kreml, illetve az orosz titkosszolgálatok is jelentős befolyást gyakorolnak az IBA működésére.
Az orosz propaganda egyik fő üzenete a háború kezdete óta az, hogy Ukrajnában valójában nem csupán orosz és ukrán katonák csapnak össze egymással, hanem a hanyatló, dekadens, woke, szexuális szabadosságot hirdető, erkölcstelen Nyugat és a keresztyén, a hagyományos értékeket képviselő „normális” Oroszország.
A megosztóra sikeredett olimpiai megnyitó tökéletes alkalmat kínált arra, hogy a párizsi olimpiát pontosan egy ilyen keretbe illesszék be. Ez világosan megfigyelhető volt akár az orosz propagandával nagyon sokszor látványosan szinkronban úszó magyar kormány- vagy kormányközeli médiában is.
És ugyanez a helyzet a Halif és Lin körüli felhajtással is. Miközben a két sportolóról nagyjából csak annyit tudunk biztosan, hogy nem transzneműek, nemi indentitásuk mindig is egyértelmű volt, az ügyet Magyarországon és máshol is összemosták a „genderlobbival”, illetve az LMBTQ mozgalommal.
„Az algériai ’nőt’ amúgy egyszer már megvizsgálták, XY kromoszómája van és magas a tesztoszteron szintje. Olyan magas, amilyen magas nőnek nem lehet. Miképpen egy nőnek nem lehet XY kromoszómája sem.
De kit érdekel a biológia ma már? Idejétmúlt baromság, kromoszóma, tesztoszteron, miegyéb. A lényeg, ami az útlevélben van, meg amit a ’páciens’ állít. Az útlevelet meg a születési anyakönyvi kivonat alapján állítják ki. Az meg tizenkilenc évvel a születés után készült. Éppen a bokszkarrier kezdetén.
A NOB (és a nemzeti sportrádió tegnap adásában Tiszeker Ágnes) meg arról beszél, etikai problémákat vetne fel bármiféle gendervizsgálat. Tényleg? Az vet fel etikai problémákat? És mi van az etikával akkor, amikor egy – most már mondjuk ki nyugodtan, egyre határozottabban! – magát nőnek valló (hazudó) gyáva gazember bemegy a ringbe nőket verni?
Ami ebben az ügyben történt, az a sport és a humánum bemocskolása, tönkretétele, kiröhögése, feláldozása az elviselhetetlen korszellem, a szemét genderlobbi meg LMBTQ-propaganda sátáni oltárán”
– írja például Bayer Zsolt, akit nyugodtan lehet a kormánymédia egyfajta lakmuszpapírjaként kezelni, amiről és amit ő ír, az nagyjából a fősodor. (Azért jegyezzük meg azt is, hogy Bayert ebben az esetben sem izgatja különösebben az igazság, tényként közli a magas tesztoszteronszintet és az XY kromoszómát, korábban pedig az alapján mondja ki, hogy Halif nemet váltott, hogy a bizonyítékként bemutatott női születési anyakönyvi kivonatot mikor állították ki…)
Az nem lehet kérdés, hogy az orosz propaganda – és annak leágazásai – tehát fegyverként használja ezt a kétségkívül zavaros, illetve az Halif és Lin ellenfelei számára sajnálatos ügyet botránykeltésre, illetve saját üzeneteinek felerősítésére. A rendelkezésre álló információk alapján, illetve az időrend alapján azt nem állíthatjuk, hogy az egész ügy már eredetileg is ezt a célt szolgálta volna. Valószínűleg az eredeti kizárás inkább Aminyeva vereségére érkezett reakció volt, de miután kiderült, hogy a két versenyző indul az olimpián, már biztosan felkészülve várta az orosz irányítás alatt álló propagandagépezet, hogy kirobbantsa/felerősítse a botrányt.
Az orosz média és a Kremljov következetesen transzgenderként és férfiként hivatkozik a két bokszolóra, az IBA pedig jókora, 100 ezer dolláros pénzdíjat ajánlott fel a Halif és Lin ellenfeleként kieső bokszolóknak, ebből 25-25 ezret a versenyzők edzője, illetve nemzeti szövetsége kap. (A Magyar Ökölvívó Szakszövetség a hétvégén bejelentette, hogy Hámori Luca a bronzérmesnek kijáró pénzjutalomban fog részesülni, de a döntés kapcsán rögtön megszólalt a Hámorihoz hasonlóan 5. helyen végző Kovács Richárd, aki igazságtalannak érzi, hogy az ő esetében nem teszi ugyanezt.) Nyilván érzelmileg valóban nehéz elvonatkoztatni a ringben síró olasz bokszolónőről készült képektől, magyarként Hámori Luca kiesésétől – de a helyzet egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint ahogy sokan láttatni igyekeznek, és ahogy nagyon sokan első felindulásukban látják is.
Akkor most nők vagy férfiak? És ha egyik sem?
Persze nem lehet elmenni teljesen amellett a kérdés mellett, hogy jogos, illetve sportszerű-e a két versenyző szereplése a női mezőnyben. Az első kérdésre egyértelmű a válasz: igen, az olimpiai boksztorna szabályai szerint jogosan indultak ők ketten. Az IBA és a NOB közötti háborúskodásnak az lett az eredménye, hogy más sportágakkal ellentétben ökölvívásban nem vezettek be semmilyen korlátozást sem a transznemű, sem a valamilyen nemi fejődési zavarban (DSD) érintett sportolók indulásával kapcsolatban, tehát Halif és Lin akkor is elindulhattak volna az olimpián, ha történetesen valóban férfiként éltek volna korábban, és transzgender nőként szerettek volna versenyezni.
A második kérdésre jóval nehezebb válaszolni. Először is: akkor most „biológiailag” nő vagy férfi a két sportoló? Erre a kérdésre tulajdonképpen lehetetlen egyértelműen válaszolni, ha Halif és Lin valóban valamilyen DSD-ben érintettek. Ahogy a Gondolatok egy biológustól Facebook-oldal kiváló posztjában is olvasható, az orvostudományban megkülönböztetik a genetikai nem, a gonadális nem, illetve a genitális nem fogalmát is. Az első a kromoszómákra vonatkozik, ebben az értelemben egy XY nemi kromoszómákkal rendelkező illető férfinak számít, de ettől még nem biztos, hogy vannak mondjuk heréi, illetve külső férfi nemi szervei is, illetve megjelenése, hangja, csontszerkezete, izomzata is a férfiakra jellemző jegyeket mutatja-e. (És akkor még ott vannak a mondjuk XXY vagy XYY kromoszómákkal rendelkezők, illetve ezeknek különböző alesetei is.)
A lényeg az, hogy a nemi fejlődés folyamata bármelyik szinten „elcsúszhat”, és olyan „köztes” állapotok alakulhatnak ki, amelyek megítélése még minden lehetséges információ birtokában is kérdéses lenne (csak hogy a mostani esetnél maradjunk, létezett olyan XY kromoszómapárral rendelkező női sportoló, akinek nemi szervei, sőt izomzata is teljesen megfelelt a „rendes” nőkének, és ő pert is nyert az őt kizáró atlétikai szövetség ellen). Fontos viszont leszögezni: jelenleg nem tudjuk, hogy Halif és Lin egyáltalán DSD-ben érintett személyek-e, és ha igen, ez pontosan miben nyilvánul meg.
Akárminek is lehet vagy nem lehet azonban őket kategorizálni, könnyen lehet, hogy sportszerűtlen, genetikai eredetű előnyben vannak a női mezőny „hagyományos” tagjaival szemben. Persze itt is nehéz meghúzni a határt, hogy mi számít sportszerűtlen előnynek: a fekete bőrű sprinterek a fehérekkel szembeni biológiai előnyeit, minden idők legeredményesebb olimpikonja, Michel Phelps hatalmas kéz- és lábfejeit, elképesztő hajlékonyságát, a kosárlabdázók magasságát nem tekintjük „unfair” előnynek, de a 2016-ban olimpiát is nyerő, XY kromoszómájú Caster Semanya dél-afrikai középtávfutó izomzatát, testfelépítését igen – legalábbis ő és a hozzá hasonlók azóta nem versenyezhetnek az atlétikai számokban.
Hol húzzuk meg a határt?
Tökéletesen igazságos szabályozás valószínűleg nem létezik, de az biztos, hogy ha ehhez közel akarunk kerülni, akkor nem elég sem csak az XX és XY nemi kromoszómapárok vizsgálata, sem a tesztoszteronszint megmérése. A NOB jelenleg az egyes szövetségek hatáskörébe utalja a női versenyben való részvételhez szükséges kritériumok meghatározását. Talán a legigazságosabbnak most az tűnik, hogy a tesztoszteronszint egy bizonyos szint alatti mértékéhez, illetve ahhoz kötik az indulást, hogy a versenyzőnek bizonyítani kell, hogy nem esett át az izomzat és a csontváz fejlődésében kulcsszerepet játszó férfi pubertáson.
Laptársunk, az Mfor is véleménycikket szentelt a kérdésnek, ezt ide kattintva olvashatja el>>>
A párizsi olimpiai boksztorna esetében egyértelmű, hogy a NOB hatalmasat hibázott, amikor a rendezésre összehívott alkalmi bizottságot nem kötelezte egy komolyabb kritériumrendszer meghatározására. Ez kinyitotta az ajtót botrányos esetek előtt, önmagban viszont nem jelenti azt, hogy az IBA-nak igaza lenne.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Jelenleg egyszerűen nem tudjuk, hogy Halif és Lin megfelelne-e egy a tudomány és a sport jelenlegi állásának megfelelő szempontok alapján felállított, a női mezőnyben való induláshoz előírt kritériumrendszernek. Az IBA azt állítja, hogy nem, de nem hajlandó elárulni, hogy mik lennének ezek a kritériumok és miben nem teljesíti őket ez a két ökölvívó. Teljesen egyértelmű viszont, hogy az IBA ebben az ügyben is sportpolitikai és világpolitikai szempontokat is szem előtt tartva járt és jár el – méghozzá az orosz vezetés és az orosz titkosszolgálatok befolyása alatt állva.
Aki pedig ebben az ügyben kritika, utánaolvasás és elgondolkozás nélkül átveszi és hangoztatja azt a leegyszerűsítő állítást, hogy Halif és Lin férfiak, akik csalárd módon a női mezőnyben akarnak érvényesülni, az egyrészt nem az igazság és a sportszerűség pártján áll, hanem jobb esetben érzelmi választ ad egy kérdésre, esetleg politikai számításból akarja kihasználni a helyzetet, vagy legrosszabb esetben tudatosan az orosz eredetű propaganda botránykeltéséhez igyekszik hozzájárulni.
A két bokszoló kedden, illetve szerdán lép újra ringbe, ha nyernek, következőre mindketten az aranyéremért bokszolhatnak. Hogy ez jól van-e így, azt nem tudjuk, de hogy az IBA-nak pontosan annyira szabad ebben a kérdésben hinni, mint az ukrajnai háború ügyében Vlagyimir Putyinnak, az biztos. Remélhetőleg mind a boksz olimpia jövőjének kérdése, illetve Imán Halif és Lin Jü-ting a női mezőnyben való indulásának jogossága is megnyugtatóan tisztázódni fog a belátható jövőben.
(AP, BBC, Reuters, Válasz Online, Lakmusz)
