Az Egyesült Államok és Oroszország képviselői nemzetbiztonsági tanácsadói szinten keddtől Szaúd-Arábiában találkoznak, egyeztetve a tervek szerint még a hónap vége előtt összehozandó Putyin–Trump csúcstalálkozó részleteit. Marco Rubio amerikai külügyminiszter az óriási nyomásnak engedve kijelentette, hogy Ukrajnát és Európát is be kell majd vonni minden olyan valódi tárgyalásba, amelynek célja az Oroszország és Ukrajna közötti háború befejezése.
Fotó: Depositphotos
Rubio és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter múlt szombaton már telefonon egyeztettek. Az orosz közlemény szerint a kölcsönös előnyökre épülő gazdasági együttműködés kereteiről is szó volt, amely az Oroszországgal szembeni szankciók enyhítését vagy megszüntetését jelentheti az ukrán békemegállapodás esetén, miközben az amerikai szándék többek között az orosz–kínai tengely fellazítása.
Egyre távolabbra sodródva
Trump első hivatali hetei egyértelműen felbátorították az amerikai ellenfeleket és elbizonytalanították az amerikai szövetségeseket.
Trump első ciklusában az európai vezetőknek még nagyrészt sikerült megőrizniük a transzatlanti partnerséget a Trump-kormányzattal hízelgés és ügyes manőverezés keveréke révén. Ezúttal azonban Trump tettei és retorikája közvetlen fenyegetést jelentenek az Egyesült Államok európai partnereinek – köztük az Egyesült Királyságnak – a gazdasági és biztonsági érdekeire.
Eközben Trump a jelek szerint semmit sem tesz Musk megfékezésére, aki az X-et a szélsőjobboldali propaganda felerősítésére, a centrista pártok aláásására és az európai szélsőséges politikusok támogatására használja – legyen az Tommy Robinson az Egyesült Királyságban vagy Alice Weidel az Alternative für Deutschlandtól Németországban.
Most már világos, hogy Trump szövetségre kíván lépni Oroszországgal, egy nagy geopolitikai átrendezés keretében, amely egy kísérlet arra, hogy elvonja őket Kínától, Észak-Koreától és Irántól.
Ráomlott a mennyezet Európa fejére
Trump kiszámíthatatlan és megbízhatatlan NATO-taggá tette az Egyesült Államokat, nyílt megvetést tanúsítva Európa iránt. Kontinensünk évtizedeken át kényelmesen döcögött az Egyesült Államok mellett, fejlesztette a belső piacát, miközben az amerikaiak gondoskodtak a biztonságunkról. Az elmúlt három év durva ébredés volt – mégis sok európai vezető még mindig inkább a fejére húzza a párnát, és úgy tesz, mintha az élet a szokásos módon folytatódhatna.
Trump játszmája
Most viszont majd magasabb katonai kiadásokat követel Európától és nagyarányú amerikai fegyvereladásokkal számol. Trump játszmájának egyik eleme, hogy másokat vesz rá arra, hogy fizessenek azért, amire neki szüksége van.
Az egyik dolog, amire szüksége van, az az amerikai elöregedő nukleáris elrettentő triász mindhárom lábának modernizálása. Az 1990-es évekből mindössze 20 darab B-2-es bombázó áll rendelkezésre, az Egyesült Államok nukleáris bombázóinak 75 százaléka az 1960-as évekből származó B-52-es. A 14, Trident-rakétákat hordozó tengeralattjáró az 1980-as évekből és a ’90-es évek elejéről származik, az Egyesült Államok ICBM-jeit pedig az 1970-es években telepítették.
Sok nemzetbiztonsági héja szerint létfontosságú a haderő modernizálása, de a Kongresszusi Költségvetési Iroda (CBO) becslése szerint a nukleáris arzenál korszerűsítése 10 év alatt 756 milliárd dollárba fog kerülni. Trump azonban a jelen állás szerint nem lenne képes kifizetni a korszerűsítést, amely egyesek szerint szükséges ahhoz, hogy az amerikai elrettentő fenyegetés hiteles maradjon.
Fotó: Giancarlo Casem / U.S. Air Force
Így vagy úgy, de a háború véget ér
Az ukrajnai háborúnak hamarosan vége. A Fehér Ház ura ezt nem jelentette ki kifejezetten, de az amerikaiak Trump alatt gondoskodnak arról, hogy a háborút ne lehessen folytatni. Mi több, az oroszok legyőzték Ukrajnát és a NATO-t is – legalábbis borítékolható, hogy ezt fogja mondani a diadalittas Putyin a népének.
Azzal, hogy Trump kétségbe vonta Amerika elkötelezettségét a NATO 5. cikkelye iránt, tudatta kontinensünkkel, hogy a NATO-szövetség legalábbis további intézkedésig jegelve van.
Felmerül a kérdés, hogy jelenleg mennyire lehet semleges és megbízható egy amerikai közvetítés. Trump és kormánya eddig csak Kijevtől követelt engedményeket, Moszkvától nem. Ráadásul Washington nyíltan szimpatizál az európai oroszbarát pártokkal.
A jövőbeni békés megoldás kulcsa nem Ukrajna területi engedményeiben rejlik – írja Valentin Naumescu politikai elemző a centrulpolitic.ro-n:
„Ennek a háborúnak van egy agresszora (Oroszország) és egy áldozata (Ukrajna), és a békemegállapodásoknak tükröznie kell ezt a felelősséget az invázióért. (…) Sokakkal ellentétben nem a területek, hanem a biztonsági garanciák a legfontosabbak. Ezek sokkal fontosabbak, mint a területek, mert Ukrajna jövője forog kockán. (…) Trump elnök is felismeri ezt, amikor »tartós békéről« beszél. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Franciaország és Németország által a Merkel–Hollande-korszakban (2014 és 2015) megtárgyalt minszki megállapodások éppen azért vallottak kudarcot, mert nem nyújtottak biztonsági garanciákat Ukrajnának.”
A gyarmatosítás korára hajazva
Ukrajna amerikai védelmi garanciáiért cserébe az USA kiváltságos hozzáférést kér az ukrán nyersanyagokhoz. Ám itt is egyértelmű, hogy Trump nem a Kijev számára tisztességes és elfogadható megoldásra törekszik.
Az amerikai elnök a múlt héten Scott Bessent pénzügyminisztert küldte Ukrajnába. Magával vitt egy szerződéstervezetet egy lehetséges nyersanyag-megállapodásról. Ez 50 százalékos részesedést követelt az összes ukrán ásványkincsből, például a lítiumból és az uránból, valamint az olaj- és gázkészletekből. Ugyanakkor nem tartalmazott semmilyen jövőbeli biztonsági garanciát Ukrajna számára. A megállapodás „visszafizetés” lenne a Kijev által az USA-tól már kapott támogatásért – írta Bessent az X-en.
Ukrán és európai tisztviselők úgy érezték, hogy az amerikai ajánlat a gyarmatosítás legsötétebb napjaira emlékeztet. Bessent állítólag sürgette az ukrán elnököt, hogy azonnal írja alá a dokumentumot. Zelenszkij azonban visszautasította és most ellenjavaslatokat akar benyújtani Washingtonnak.
Emmanuel Macron francia elnök mindezek nyomán az elmúlt e hét hétfőjére európai válságcsúcsot szervezett Párizsban. Kijev sorsa most azon múlhat, hogy sikerül-e végre olyan európai koalíciót kovácsolni, amely komolyan a saját kezébe akarja venni a kontinensünk biztonságát.
Káncz Csaba lesz a vendége a következő, február 19-én, szerdán 15:30-kor kezdődő Klasszis Klub Live adásnak, amelyet lapcsoportunk Klasszis nevű YouTube-csatornáján, valamint a Facebook-oldalainkon követhetnek élőben és tehetnek fel kérdéseket lapunk állandó szerzőjének.
Bár Azerbajdzsánt sokan még mindig csak egy szovjet utódállamként tartják számon, az ország az elmúlt harminc évben látványos fejlődésen ment keresztül. 
