Franciaország és Anglia az antant felújítására készül - Románia csatlakozik?

Az Egyesült Királyság külügyminisztere, David Cameron és a francia külügyminiszter, Stéphane Séjourné közös cikket jelentetett meg a brit The Telegraph és a francia Le Figaro lapokban „A megújított antant a világot biztonságosabbá teszi" címmel, amit a brit kormány honlapja is leközölt. A két diplomata az eredeti antant megszületésének 120 éves évfordulójára emlékezett április 8-án – természetesen aktuálpolitikai vonatkozásokkal.

A „Szívélyes Egyezményt” azaz az Enetente Cordiale-t ünneplő idei londoni eseményen Franciaország volt az első olyan résztvevő, amely nem tagja a Brit Nemzetközösségnek. „Államférfiúi remekmű” – jelentette ki annak idején az egyezményről a The Daily Telegraph és „jelentős eredményként” méltatta a Le Figaro, kezdik korunk diplomatái a közös cikküket. Az Entente Cordiale 120. évfordulója egybeesik a normandiai és a provence-i partraszállás 80. évfordulójával, valamint Franciaország ezt követő felszabadításával is – jegyzik meg.

Aktív fellépés Oroszország ellen

A szerzők a szövetség felújításának gondolatával aktuálpolitikai kérdésekben is leteszik a voksukat. A külügyminiszterek szerint a két országnak közösen kell aktív, vezető szerepet vállalnia a világ problémáinak megoldásában:

„Az elmúlt 120 év során nem csak szoros barátság fűzödött köztünk. Segítettünk egy jobb világ kialakításában is. Ma ismét sötét napokat élünk. Harmadik éve tart Oroszország ukrajnai agressziós háborúja, amely mélyreható hatással van az európai és az euro-atlanti biztonságra. Konfliktusok és instabilitás uralkodik a Közel-Keleten – ennek következményei mélyen érezhetők a saját társadalmunkban. És itt van az éghajlatváltozás óriási globális kihívása is.”

Konkrétabban a NATO-n belüli közös fellépést említik, az Ukrajna kérdésében nem teljesen egységes szervezeten belül: „Nagy-Britanniának és Franciaországnak, a két alapító tagnak és Európa atomhatalmainak a felelőssége, hogy a szövetséget az előtte álló kihívások kezelésére késztesse.”

Franciaország és Nagy-Britannia együtt fogja megerősíteni megingathatatlan támogatását Ukrajnának az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozóján, amelyet júliusban a Blenheim-palotában tartanak. Továbbá eredményessé tesszük a NATO-csúcstalálkozót ezen a nyáron Washingtonban– ígérik.

„Mindkét ország céljai világosak: Ukrajnának meg kell nyernie ezt a háborút. Ha Ukrajna veszít, mindannyian veszítünk. Az Ukrajna támogatásának hiányából felmerülő költségei sokkal nagyobbak lesznek, mint Putyin visszaverésének költségei."

A két politikus megemlíti, hogy mindkét ország nagy hatótávolságú – Storm Shadow, illetve Scalp – rakétákat szállított a megtámadott országnak, valamint részt vesznek az ukrán pilóták F-16-os vadászgépek vezetésére való kiképzésében.

Ha helyesen értelmezzük, akkor a két ország hitet tesz amellett, hogy Ukrajnát aktív katonai támogatásban részesíti, még akkor is, ha a NATO ebben nem szánja el magát közös fellépésre.

A cikk megírása után nem sokkal David Cameron Washingtonba látogatott, ahol szót emelt az Ukrajnának nyújtandó további katonai segélyek mellett. Érvelt a Kongresszusban a blokkolt segélycsomag felszabadítása érdekében is, sőt ez ügyben találkozott Donald Trumppal is.

„Nem egyedül Franciaországnak és Nagy-Britanniának kell megoldania ezeket a kihívásokat. De együtt másokat is meggyőzhetünk, hogy csatlakozzanak hozzánk, hogy közösen győzzük le őket” – írta a brit és a francia külügyminiszter.

Ukrajnának katonákra van szüksége

Ukrajna katonai helyzete az utóbbi hónapokban egyre súlyosabbá vált. Az orosz agresszor a frontvonalon légi fölénybe került, és egyre nagyobb erejű bombákat vet be. Az orosz támadók rakétái szétrombolták az ukrán elektromos erőművek többségét, a helyzet kritikus. Ukrajnának igen nagy szüksége van újabb katonákra, újoncokra, hogy pótolja a veszteségeit, és szembe nézhessen a túlerővel. Ebben a szorult helyzetben fogadta el az ukrán parlament, a Verhovna Rada az új mozgósítási törvényt, amely igen szigorú szabályokat léptetett érvénybe. Talán az aggasztó helyzetet leginkább az jellemzi, ami kimaradt a törvényből: a hosszú ideje – legalább három éve – katonai szolgálatot teljesítők leszerelése, amit a frontvonalon sokan vártak. A 18-25 éves fiatalokat is behívni készülnek, annak ellenére, hogy ez a korosztály igen kis számú, mivel a Szovjetunió összeomlása utáni nehéz években leesett a születésszám. Velük Ukrajna saját jövőjének zálogát is feláldozni készül.

Ebben a helyzetben merült fel, hogy NATO-tagországok hivatalosan is saját katonákat küldenek a megtámadott Ukrajnának, még ha nem is harcoló alakulatként, de a fronttól távolabbi ukrán alakulatok kiváltására. Például, ha külföldi katonák látnák el a belarusz határ védelmét Ukrajnában, akkor a most ott állomásozó katonákat a frontra lehetne vezényelni. Emmanuel Macron francia elnök tett is arra utalásokat, hogy országa csapatokat küldhet Ukrajnába. Hasonló kijelentések Angliában is elhangzottak. Talán a csapatok közös küldésére is irányul az antant megújítása?

A Dnyeper lehet az újabb védvonal?

Az osztrák katonai elemző, Markus Reisner ezredes szerint a fronton uralkodó jelenlegi orosz katonai fölény és várható előretörés miatt a védekezés célja mára inkább az, hogy:

„meg tudjuk őrizni Ukrajnát a Dnyepertől nyugatra.”

Lehet, hogy a doktori fokozattal rendelkező és a hadtörténetet is ismerő elemző meglátása borús, de a folyó valóban olyan természetes akadályt képez, amely nehezen áttörhető – ha megengedjük magunknak a feltételezéseket. Gondoljunk csak arra, hogy az orosz agresszor kiürítette a Herszon megyei állásait a Dnyeper jobb partján, azaz az itteni oldalon, miután azzal szembesült, hogy Ukrajna meg tudja semmisíteni a Dnyeper hídjait és lehetetlenné tudja tenni a folyón keresztül történő utánpótlást. Az erre vállalkozó NATO-tagországok csapatait például  a folyó védelmére is bevethetik, amely vonal megtartására siker kínálkozhat.

Talán inkább Moldovába küldik a NATO-katonákat?

Oroszország hevesen ellenezte a NATO csapatainak esetleges megjelenését Ukrajnában, és az ilyen akció feltehetően a konfliktus kiszélesedését vonná maga után. Ezért a francia és angol csapatok Ukrajnába vezénylése elég kockázatosnak tűnik. Van azonban egy olyan lehetőség, hogy a külföldi katonák inkább a nyugati orientációjában Oroszország által fenyegetett Moldovában jelenjenek meg, így visszatartva az orosz érdekszféra kiterjesztését. Ne feledjük, hogy Moldova keleti régiójában a Dnyeszter folyó mentén orosz-nyelvű szakadár terület létezik, ahol orosz „békefenntartók” állomásoznak.

Ebben a vonatkozásban ne feledjük el a NATO-tagország Románia terveit sem, hiszen az országban nemrég olyan törvényjavaslat került napirendre, amely a katonai törvény megváltoztatásával lehetőséget teremt román csapatok külföldi bevetésére egy olyan országban, ahol román állampolgárok élnek, a törvénytervezet a hibrid fenyegetést is elégséges oknak tartja, a hadsereg külföldi bevetéséhez. A hibrid háború pedig a külső szemlélők, így a közvélemény számára is nehezebben átlátható fogalom. Azaz a jogi változtatás elfogadása után a román vezetés számára – meglátásunk szerint – viszonylag tág lehetőség nyílik majd a saját csapataik külföldre küldésére.

Erősen spekulatív gondolatmenetünk zárásaként elképzelhetjük, hogy a román, francia és brit egységek a moldovai kormány kérésére megjelennek az Ukrajnával szomszédos országban, Odesszától is csak egy karnyújtásnyira. Ebben az esetben – bár Ukrajnát katonailag csak áttételesen segítenék – biztosítani lehetne a további orosz térnyerés megakadályozását.