Irán félelmei az Izrael ellen válaszcsapás tervezésekor

„A Közel-Kelet egy többfrontos regionális háború határára került" - írja Randa Slim, a Közel-Keleti Intézet munkatársa, miközben a világ arra vár, hogy Irán és proxijai hogyan reagálnak a közelmúltban elkövetett izraeli merényletek sorozatára. Az olyan figyelmeztetések, mint Slimé, egyre csak szaporodnak.

Regionális futótűz

A Közel-Kelet az Oszmán Birodalom összeomlása óta eltelt 102 év alatt számos konfliktust élt meg, köztük több többoldalú háborút, amelyekben Izrael és arab riválisai is részt vettek. Napjainkban a rémálom forgatókönyvét Ilan Goldenberg, az Obama-kormányzat korábbi tanácsadója vázolta fel egy 2019-es Foreign Affairs-esszéjében: egy potenciálisan a régiót elárasztó konfliktus, amelyben Izrael, valamint Irán és a vele szövetséges, a Nyugat elleni úgynevezett "Ellenállási Tengelyt" alkotó csoportok vesznek részt.

Ezek közé tartozik a Hamász Gázában, az erősen felfegyverzett libanoni Hezbollah, a jemeni húszik és a Teherán által támogatott szíriai kormány. Az Egyesült Államok, mint Izrael elkötelezett szövetségese, ebbe könnyen belesodródhat. Ez természetesen komoly aggodalomra ad okot.

Áprilisi bemelegítés

Ahogy Jack Detsch, a Foreign Policy munkatársa írja, az amerikai hadsereg már így is túlterhelt más globális prioritások miatt. Ha ez ismerősen hangzik, akkor valóban az is: miután Izrael április 1-jén csapást mért iráni parancsnokokra egy szíriai diplomáciai létesítményben, a térség hasonlóan visszatartotta a lélegzetét.

Irán megtorlásképpen rakéták és drónok százait lőtte ki Izraelre - szinte mindet elfogták, így a helyzet mindkét oldalon a büszkeség és elrettentés megtartása mellett lecsillapodhatott. „Alig több mint három hónappal később ismét itt tartunk" – emeli ki a Financial Times szerkesztője, Kim Ghattas. „A rakétáknak és a halálnak ez a koreográfiája veszélyes. Ezek nem háborús játékok, hanem a való élet".

Miért várakoznak?

Csaknem két hét telt el azóta, hogy Izrael állítólag kettős támadást intézett Teherán ellen, megölve Iszmail Haníje Hamász-vezetőt, és Fuad Shukrt, a Hezbollah katonai vezetőjét, de eddig sem Irán, sem a Hezbollah nem vágott vissza. Mindketten bosszút esküdtek, de közben a világ óvatosan kérdezi: miért nem történt ez eddig még meg?

Valószínű, hogy Teherán időt szán arra, hogy pontosan mérlegelje, hogyan vágjon vissza egy kényes, nagy tétekkel teli pillanatban - és mérlegeli saját sebezhetőségét Izrael várható ellencsapásával szemben. Irán nem reagálhat elhamarkodottan, amikor nemzetbiztonsági érdekei miatt ilyen nagy a tét.

Más szóval, ezt többnek kell tekinteni, mint egy arculatmentő csapást, és kevesebbnek, mint egy komoly támadást, amely teljes körű háborút váltana ki. Ezt a küldetést nem könnyű végrehajtani, mivel bármilyen félrekalkuláció véletlenül olyan háborúba sodorhatja Iránt, amelyet nem kíván, és nincs is felkészülve arra, hogy megnyerje.

A Biden-kormányzat a színfalak mögött megpróbálja lebeszélni Iránt. Múlt pénteken azonban a beszédet világos lépések kísérték, amikor olyan hírek láttak napvilágot, hogy az Egyesült Államok 3,5 milliárd dollárt fog Izraelnek biztosítani amerikai fegyverekre és katonai felszerelésekre, órákkal azután, hogy a Fehér Ház nemzetbiztonsági szóvivője, John Kirby kijelentette, hogy az USA készen áll arra, hogy „rengeteg erőforrással" megvédje Izraelt a térségben.

Iráni dilemmák

A teheráni rezsim ismét olyan helyzetben találja magát, hogy alig négy hónapon belül Izrael elleni közvetlen támadással fenyegetőzik. Bár a helyzet emlékeztet az április eleji helyzetre, amikor Teherán megtorló csapást jelentett be Izrael ellen, majd azt követően igen korlátozott mértékben végre is hajtotta azt, Irán dilemmái azóta csak kiéleződtek. Vajon Teherán ezúttal is megismétli áprilisi válaszlépését, vagy a válasz más lesz?

A damaszkuszi iráni konzulátus közelében lévő létesítmény elleni bombatámadás, amelyben meghalt Mohammad Reza Zahedi tábornok, az iráni Forradalmi Gárda Qudsz Erőinek parancsnoka április 1-jén, és Teherán Izrael elleni rakéta válaszcsapása 13 nap különbséggel történt. A lakosság bosszúkövetelésére válaszul a teheráni vezetés napokig tartó támadást ígért, bár Izraelnek és szövetségeseinek bőven adott időt a védekezés előkészítésére.

Ez a jelenet ma megismétlődik. Közvetlenül a Hamász-vezér, Iszmail Haníje július 31-i teheráni meggyilkolása után Ali Hámenei Legfelsőbb Vezető támadást rendelt el Izrael ellen. Nyilvános dühkitörések és csatakiáltások követték a vezetés bosszúálló kijelentéseit, akárcsak áprilisban.

Azonban, ahogy áprilisban is történt, a tettek egyelőre nem követik a támadásra vonatkozó szóbeli elhatározást. Tekintettel arra, hogy a Hamász-vezér meggyilkolása óta majdnem annyi idő telt el, mint az iráni Forradalmi Gárda parancsnokának meggyilkolása és a megtorló rakétatámadás óta, Teherán ismét időt ad Izraelnek és szövetségeseinek, hogy felkészüljenek a védekezésre.

Teherán nem tud ellenállni a megtorlás követelésének

Az amerikai diplomácia vezetője, Antony Blinken augusztus 4-én közölte a G7-partnerekkel, hogy már másnap, augusztus 5-én, hétfőn iráni támadásra számított Izrael ellen. Ez azonban nem következett be.

Ez ismét felveti a kérdést, hogy Irán kész-e megtorlásra Izrael ellen, ahogyan áprilisban is tette, amikor a támadás korlátozott és egyszeri volt.  Az iráni vezetés nehezen tudja elkerülni, hogy ismét ne támadja meg Izraelt. A közvélemény és különösen a katonai vezetés várakozásai egy megtorló csapásra vonatkozóan az áprilisinál lényegesen fokozódtak.

Megváltozott körülmények

Teherán nincsen róla meggyőződve, hogy képes intenzívebb konfliktust folytatni Izraellel, különösen hosszabb időn keresztül. A vezető tisztségviselői ellen elkövetett két támadás közötti időszakban a teheráni rezsim olyan eseményekkel szembesült, amelyek gyengítették az Izraellel való konfrontációra való képességét.

Először is, tavaly májusban egy helikopterbaleset követelte az ország elnökének, Ibrahim Raiszinak az életét, olyan körülmények között, amelyek valószínűleg örökre kétségessé teszik a külső elterelést. A politikai konszolidáció időszaka és az új elnök megválasztása nem ment zökkenőmentesen a teokratikus vezetés számára, mivel a választásokon ismét rekordalacsony volt a választási részvétel, ami megerősítette az államhatalom alacsony legitimitását.

Másrészt Izrael gázai katonai akciója szinte teljesen harci potenciál nélkül hagyta a Hamászt, és arra kényszerítette Irán proxijait, hogy fokozzák a tűzszünet biztosítására irányuló erőfeszítéseiket. Eközben április óta Izrael kemény katonai válaszlépéseket tett a jemeni húszik ellen is, lerombolva infrastruktúrájukat El-Hudajda kikötőjében, amely kulcsfontosságú pont az Iránból érkező fegyver- és felszerelésszállítás szempontjából.

Izraeli ellencsapás

Megalapozott az az értékelés, hogy Irán a következő Izrael elleni támadást az általa a térségben ellenőrzött összes erővel, mindenekelőtt a libanoni Hezbollahhal, a húszikkal, a Hamásszal, valamint a szíriai és iraki milíciákkal együttműködve fogja végrehajtani. Egy ilyen fejlemény azonban ismét felveti azt a központi kérdést, hogy Teherán valóban nagyobb léptékben akar-e szembeszállni Izraellel és szövetségeseivel, mint áprilisban tette.

Teherán visszafogottságának egyik oka abban rejlik, hogy Izrael bejelentette: kész katonai támadásba lendülni Irán ellen, eltekintve attól, hogy négy hónappal ezelőtt már felkészült egy esetleges támadás elleni védekezésre. „Felkészültünk mind védekezésileg, mind támadásilag. Lecsapunk az ellenségeinkre, és eltökéltek vagyunk, hogy megvédjük magunkat" - mondta Netanjahu miniszterelnök múlt szerdán a hadsereg újoncai előtt tartott találkozón.

Irán valószínűleg tisztában van azzal, hogy nem zárhatja ki a katonai, nukleáris és olajipari létesítményei elleni izraeli megelőző csapásokat. Ez tovább bonyolítja az egyenletét, amelyben ismét hosszadalmasan figyelmeztet, és teret enged különböző lehetőségeknek a szembenálló fél számára.