India évszázadok óta híres mesteri módon megmunkált, aranyékszereiről, finom kelméiről és textiljeiről – amelyekből a tehetősek tradicionális módon varrt és díszített ruhái is készülnek –, meg persze egzotikus illatú parfümjeiről. Ám a minikontinensnyi ország divatipara sem menekülhet a globális luxustrendek hatásaitól. A változó fogyasztói szokásokat jelzi, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik az olyan high-end márkák termékei iránt, mint a Dior, a Prada vagy a Hermès. A vezető luxuspiaci cégek pedig már a világ legsűrűbben lakott megapoliszainak – mint Delhi vagy Mumbai – előkelő bevásárlóközpontjaiban is jelen vannak.

Nem véletlenül: az indiai luxuspiac ugyanis az elmúlt években látványos növekedésnek indult, ami újabb meghódítandó területekkel, egyúttal a potenciális vásárlói kör kibővülésével és annak dollármilliárdokban mérhető költésével kecsegteti a világ vezető luxusmárkáit birtokló vállalatokat. Becslések szerint az indiai luxuspiac 2023-ban 7,74 milliárd dolláros (mai árfolyamon körülbelül 2693 milliárd forintos) forgalmat bonyolított: ez 2028-ra elérheti a 12 milliárd dollárt, ami a több mint negyven országban jelen levő Kearney tanácsadó cég előrejelzése szerint a világ legdinamikusabban fejlődő luxuspiacává teheti a közel 1,5 milliárd lakosú országot.

A legnagyobb divatpiaci szegmens Indiában az ékszereké, de a Kearney prognózisa szerint a minőségi svájci órákra mutatkozó kereslet alapján e hiánypótló területen 18 százalékos összetett éves növekedési ráta valószínűsíthető. Várakozások szerint több más szegmensben, például a luxus divatcikkek és a márkás szépségápolási termékek piacán is robbanásszerű növekedés várható a következő években. 

Ígéretes falat a luxuspiaci óriásoknak

Hogy India milyen értékes, ám kommunikációs szempontból meglehetősen óvatosan kezelendő piac, arra jó példa a Prada közelmúltbeli esete. A több mint 110 éves múltra visszatekintő olasz divatház nagy iparági baklövést követett el, amikor nem ismerte el – noha a hozzáértők számára nyilvánvaló volt – , hogy milánói férfi divatbemutatóján kifutóra küldött, jellegzetes lábujjgyűrűkkel és bonyolult varratokkal díszített bőrszandálokat a kézzel gyártott, hagyományos indiai lábbeli, a Kolhapuri ihlette.

A kritikusok azzal vádolták az olasz céget, hogy lekoppintotta a többszáz éves hagyományokat ápoló és továbbvivő Kolhapuri dizánját. Az erőteljes nyomás hatására a Prada egy héttel később levélben ismerte el, hogy 2026-os tavaszi-nyári férfi kollekciójának 1200 dolláros szandáljait valóban az említett indiai lábbelik inspirálták. A cég ugyanakkor gyorsan hozzátette, hogy mennyire csodálja ezeket. Az viszont már nem derült ki, hogy a lábbelik közötti hasonlóságot eleinte vehemensen tagadó Prada később miért ismerte be tévedését – írta témával foglalkozó cikkében a CNN.

A lap felvetése szerint a lépés hátterében nagyon is kézenfekvő üzleti ok állhatott: a vállalat nem szeretne potenciális vásárlókat veszíteni erről az ígéretesen növekvő piacról. Az eset ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a nyugati márkák kapcsolódása – vagy kapcsolódni vágyása – egy számukra idegen kézművesiparral és kultúrával számos buktatót rejthet. 

Csak apró lépésekkel, fontolva haladnak

Az indiai luxuspiacot számos gazdasági és viselkedésbeli tényező együttes hatása alakítja: a magas jövedelműek számának emelkedésétől kezdve a modern kiskereskedelmi infrastruktúra fejlődésén át a gyors urbanizáción át a vásárlói szokások változásáig. Utóbbi a digitális platformokra betörő nyugati divattrendeknek és a fiatal fogyasztók nyitott gondolkodásának köszönhetően dinamikusan formálódik. Ezt kihasználva a vezető high-end divatmárkák már meg is tették első, határozott lépésüket: megnyitották zászlóshajó – vagyis a brand számára legfontosabb – üzletüket a fizetőképes kereslet és lakosság számát tekintve legjelentősebb indiai megapoliszokban. 

A teljesség igénye nélkül: a Louis Vuitton jelenleg három nagyvárosban; Mumbaiban, Delhiben és Bangalore-ban van jelen egy-egy üzlettel. A Dior, a Versace és a Valentino két boltot nyitott: egyet Mumbaiban és egyet Delhiben. A Guccinak jelenleg négy indiai üzlete van: egy Kolkatában (korábban Kalkutta), egy Delhiben és kettő Mumbaiban. De a Hermès is megvetette már a lábát Indiában: a francia vállalat, amelyet sokan többmillió forintos Birkin- és Kelly táskáiról ismernek, és amelyik a Louis Vuittont kigolyózva nemrégiben a világ legértékesebb luxuscége lett, eddig két boltja van Mumbaiban. 

Az üzletnyitás azonban ebben az országban önmagában kevés az asszimilációhoz. Amint azt a CNN-nek nyilatkozó népszerű indiai divattervező, Gaurav Gupta elmondta: az indiai vásárlóknak nem elég, ha bemehetnek egy üzletbe, ahol kereskedelmi lehetőségként tekintenek rájuk. A divatpiac nyelve nem nélkülözi az érzelmeket és a vizuális ingereket: a potenciális fogyasztókra minden téren hatni kell. Azok a márkák lesznek hosszú távon életképesek Indiában, amelyek sikeresen alkalmazkodnak a helyi értékekhez, szemlélethez és szokásokhoz – derült ki Gupta szavaiból. 

Hatások bűvöletében

Nem csak a nagy luxusmárkák hatnak az indiai fogyasztókra, a mechanizmus – amint azt a Prada esete is bizonyítja – fordítva is működik: a hagyományos indiai motívumok, technikák és ruhadarabok is megihletik a divatipari óriásokat. Ez a kölcsönhatás egészen a 17. századig nyúlik vissza, amikor az európai királyi szabók Indiából importált selyemből és egyéb, finom textíliákból készítették az uralkodók öltözékét. Az anyaghasználat együtt járt bizonyos stíluselemek és motívumok átvételével – ami egyébként a mai napig megfigyelhető a nyugati luxusmárkáknál is. 

Csak nem mindegy, hogyan és mit vesznek át. 2019-ben az egyik népszerű olasz luxusbrand, a Gucci a Pradáéhoz hasonló, kellemetlen ügybe keveredett, amikor az amerikai Nordstrom luxus áruházlánc weboldalán 790 dollárért árulta hagyományos szikh turbánra kísértetiesen emlékeztető fejfedőjét. Az „Indy Full Turban” elnevezésű termék visszatetszést váltott ki számos indiai közösségben, ezért az áruházlánc gyors bocsánatkéréssel együtt eltávolította azt online kínálatából. 

Növekvő kereslet, gyarapodó vagyonosok

India a negyedik ország az Egyesült Államok, Kína és Japán után, ahol az ultragazdagok – vagyis a tízmillió dollárnál nagyobb vagyonnal bírók – száma szédítő ütemben gyarapodik: 2024-ben közel 86 ezren tartoztak ebbe az illusztris körbe. A Knight Frank ingatlan-tanácsadó cég The Wealth Report 2025 című jelentése szerint 2028-ban már több mint 112 ezer ember számíthat majd ultragazdagnak Indiában, ami 42,5 százalékos emelkedést jelentene. 

A Forbes 2025-ös összesítése alapján India leggazdagabb embere a 68 éves Mukesh Ambani. A Reliance Industries indiai multinacionális konglomerátum tulajdonosának és elnökének vagyonát a lap 120 milliárd dollárra becsüli.