A Reuters az ügyre rálátó forrásai szerint Irán közel áll ahhoz, hogy megállapodást kössön Kínával szuperszonikus, hajók ellen bevethető rakéták megvásárlásáról. A tárgyalások már legalább két éve zajlanak, de nagyon felgyorsultak a tavaly júniusi, Izrael és Irán közti 12 napos háború után.
A nyáron magas rangú iráni katonai és kormányzati tisztviselők is Kínába utaztak, hogy a részletekről egyeztessenek, köztük Masszúd Oraej iráni védelmiminiszter-helyettes is. Szállítási határidőről egyelőre nem állapodtak meg a felek.
A lépésnek különleges aktualitást ad, hogy az Egyesült Államok hetek óta lebegteti egy újabb Irán elleni katonai akció lehetőségét, az amerikai haditengerészet jelentős erőket csoportosított a térségbe, a múlt héten pedig Donald Trump amerikai elnök tíznapos határidőt szabott az iráni vezetésnek, hogy változtasson politikáján és hagyjon fel például ballisztikusrakéta-, illetve nukleárisfegyver-programjaival. [Szombat reggel meg is indult az izraeli-amerikai közös katonai akció Irán ellen, amelynek egyik indokaként az amerikai elnök az Irán által állítólagosan fejlesztett, az Egyesült Államokat is elérni képes rakétákat jelölte meg.]
Az irániak CM-302-es szuperszonikus rakétákat vásárolnának. Ezek veszélyességét az adja, hogy alacsony magasságon, de nagyon gyorsan képesek repülni, így nagyon kevés ideje van a hadihajók védelmi rendszereinek észlelni és semlegesíteni a beérkező rakétákat. Kína több változattal is rendelkezik a CM-302-esből, létezik a rakétának repülőgépről, hajóról, illetve szárazföldről is indítható változata, mindegyik nagyjából 500 kilométeres hatótávolságggal.
Fotó: Wikimedia/中国新闻社
Az exportra szánt verzió – és minden bizonnyal ilyet kapna Irán is – azonban csak nagyjából 290 kilométeres hatótávolsággal bír, és 250 kilogrammos robbanófejjel szerelhető fel. A jelentések szerint 2,5-4 Mach közötti (3-5 ezer kilométer per óra) sebességre képes a fegyver, és még a védelmi eszközöket elkerülő, azokat összezavaró manőverekre is képes. Az eszköz a kínai műholdas navigációs rendszert, a BeiDout használja navigációra, repülése utolsó szakaszában viszont aktív radarvezérléssel keresi meg a célpontját, amelyet adatkapcsolaton keresztül is betáplálhatnak vagy frissíthetnek a kezelői.
A Reuters arra vonatkozó információkat nem tudott szerezni, hogy hány rakétát és milyen áron vásárolna Irán, ahogy az sem teljesen világos, hogy a kínai vezetés a jelenlegi, fokozottan feszült helyzetben is megadná-e a végső zöld lámpát az ügyletnek. A kínai külügyminisztérium a lap érdeklődésére azt válaszolta, nincs tudomása ilyen tárgyalásokról, a védelmi minisztérium pedig nem válaszolt a megkeresésre.
„Iránnak katonai és biztonsági megállapodásai vannak szövetségeseivel, és ez egy megfelelő időpont arra, hogy hasznát vegyük ezeknek a megállapodásoknak” –
közölte viszont az iráni külügyminisztérium egy tisztviselője.
Veszélyes fegyver, talán túl veszélyes is?
De valóban akkora dolog lenne, ha Irán beszerezne ilyen rakétákat?
„Teljesen átírja a játékszabályokat, ha Irán szuperszonikus, hajó elleni képességekre tesz szert. Ezeket a rakétákat nagyon nehéz elfogni” – mondja Danny Citrinovic korábbi izraeli hírszerző, aki jelenleg egy izraeli nemzetbiztonsági kutatóintézet munkatársa.
Ha arról nincs is szó, hogy valamiféle csodafegyverhez juthat Irán, azért az amerikai haditengerészetnél biztosan szereznek néhány ősz hajszálat a stratégiai tervezők, ha ez az üzlet létrejön. Ugyan a 300 kilométer alatti hatótávolság azt jelenti, hogy az amerikai repülőgéphordozók bőven kívül tudnak maradni a rakéták hatósugarán, ha az iráni szárazföldről indítják azokat – de mondjuk a Hormuzi-szorosban onnantól kezdve minden áthaladó hajó potenciális célpont lenne Irán számára.
És ha mondjuk az irániak megoldják, hogy ráapplikálják valahogy a kilövőegységeket gyors, nehezen felfedezhető kisebb hajókra, akkor onnantól bizony az amerikai flotta térségben található összes hajója veszélybe kerülhet.
Éppen ezért felmerül a kérdés, hogy nem „túl jó” fegyverek-e ezek Irán számára. Ugyanis ha valóban teljesen átírná az erőviszonyokat e rakéta iráni kézbe kerülése, akkor az Egyesült Államok (és Izrael) mindent el fog követni, hogy erre ne kerülhessen sor, akár azonnali katonai akciót is indíthatnak ennek megakadályozására.
Az is tény persze, hogy a CM-302 azért messze nem a teteje Kína jelenlegi képességeinek, inkább a szovjet-orosz Kh-31-es rakétához hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Utóbbiakból Venezuela is vásárolt, és meg is próbálták ezeket az amerikai flotta elrettentésére használni – láttuk, hogy mekkora sikerrel. Jó kérdés például az is, hogy mennyire tudnak a rakéta irányítórendszerei ellenállni a legmodernebb amerikai elektronikus hadviselési eszközöknek, amelyek például a Maduro elnök elfogására indított akció idején teljesen megbénították és megvakították a venezuelai légvédelmi rendszereket.
Irán azonban jóval nagyobb gyakorlattal rendelkezik rakéták hatékony bevetésében, illetve aszimmetrikus, technológiai és erőfölényben lévő ellenfelek elleni hadviselésben. És ha az Egyesült Államok valóban esetleg az iráni rezsim megdöntését, de legalábbis megtörését célozná egy katonai akcióval, akkor nem egy néhány órás, hanem inkább több hetes vagy akár hónapos hadműveletek során kéne minden CM-302-est időben lefülelni vagy megbénítani.
Szinte rögtön a lemondása után válaszolt a kérdésekre a studióban. 
