Trump és Putyin új bűnbakja

Ez csak egy volt a sok gyűlölködő poszt közül, amelyeket Donald Trump rendszeresen közzétesz. De ez annak az embernek szólt, akit gyakran a világ második leghatalmasabb emberének neveznek, Jerome Powellnek, az amerikai jegybank elnökének.

Trump a következőket írta Truth Social nevű platformján a múlt héten: „A Fed sokkal jobban tenné, ha lecsökkentené az irányadó kamatlábat, mert az amerikai vámok hamarosan hatással lesznek a gazdaságra. Tegyék a helyes dolgot.”

A stagfláció előszelei

Powell azonban nem tervezi azt tenni, amit Trump helyesnek tart. Ellenkezőleg: legutóbbi sajtótájékoztatóján utalt arra, hogy Trump gazdaságpolitikája miatt lehet, hogy még a már többé-kevésbé megígért kamatcsökkentést sem hajtja végre az idei évre. 

A helyzet túl bizonytalannak tűnik számára, vagy ahogy Jay Bryson, a Wells Fargo bank vezető közgazdásza fogalmazott a Wall Street Journalban: „A stagfláció lehelletét érezzük”.

Ez a kifejezés a gazdasági stagnálás és az infláció egyidejű előfordulására utal. Az 1970-es években az ilyen jellegű stagfláció arra kényszerítette Paul Volkert, a Fed akkori elnökét, hogy 21 százalék fölé emelje az irányadó kamatlábat és ezzel próbálja az inflációt kordában tartani. Igen ám, de ez több, mint tíz százalékos munkanélküliséget eredményezett.

A Felszabadulás Napja

Ez most várhatóan nem fog megtörténni. Trump kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája azonban a Fed elnökét is trükkös feladatok elé állítja.

Egyrészt a Fed kétségbeesetten próbálja megakadályozni, hogy megismétlődjön a Covid világválság után elkövetett hiba. Akkor az inflációt az ellátási láncok megszakadásának rövid távú következményének tekintette, azt átmenetinek értékelte – és túl sokáig nem tett semmit. Ezért minden oldalról súlyos kritikát kapott.

A büntetővámok tömeges bevezetésével, a kormányzati alkalmazottak elbocsátásával és a bevándorlók kitoloncolásával Trump ismét a stagflációtól való félelmet kelti föl. Ennek következtében a Fed máris 2,1 százalékról 1,7 százalékra csökkentette a bruttó hazai termék idei évre vonatkozó növekedési előrejelzését, és 4,4 százalékra emelte a várható munkanélküliségi rátát.

„Még nem értük el az árstabilitást” – mutat rá Powell. „És erre oda kell figyelnünk”.

Powell arra is odafigyel majd, hogy mi történik április 2. után. Trump már napok óta a „Felszabadulás Napját” harsogja.

Azt akarja, hogy az úgynevezett „kölcsönös vámok” ezen a napon lépjenek hatályba. Ez a legnagyobb kedvezményes elbánás elvétől való eltérést jelenti, amely eddig a globális kereskedelmet irányította. E záradék értelmében az egyik ország által egy másiknak nyújtott legalacsonyabb vámtarifa automatikusan az összes többi országra is vonatkozik.

A kölcsönös vámtarifák rendszere alapján azonban minden egyes vámtarifáról külön-külön kell tárgyalni minden egyes országgal. Ez nemcsak hatalmas bürokratikus terhet jelent, hanem a korrupciónak is teret ad. Aki mentességben reménykedik, jól teszi tehát, ha felhalmozza a Trump-mém kriptókat, amelyeknek egyetlen célja az elnök megvesztegetése.

Trump a befektetőkkel is kockázatos játékot játszik. A technológiai részvények fellendülése sok újoncot vonzott a részvénypiacokra. Tavaly év végén a magánháztartások és a nonprofit szervezetek mintegy 56 ezermilliárd dollár értékű részvényt tartottak. Ezek értéke az elmúlt öt évben több mint kétszeresére emelkedett, növelve az egyes háztartások rendelkezésre álló jövedelmét.

A fogyasztói hangulat zuhan

Ugyanakkor a tőzsdei összeomlástól való félelem elhalványult, különösen a fiatalok körében. Bár ez nagyon kockázatos, az emberek egyre gyakrabban vásárolnak újra részvényeket hitelre, és kockáztatják, hogy az árfolyamok esése esetén a banktól megkapják a hírhedt „margin call” egyikét – és mindent elveszítenek.

A részvényárfolyamok az elmúlt hetekben mintegy nyolc százalékkal estek vissza a csúcsértékükhöz képest. Ez még nem összeomlás, de a reálgazdaságra gyakorolt hatása már érezhető. A fogyasztói hangulat mélyrepülésbe kezdett.

Ezért állapítja meg a The Economist: „Az elmúlt öt évben a fogyasztói kiadások növekedésének szinte teljes egészét a lakosság leggazdagabb 20 százaléka adta. Ha ezek az emberek most megkapják a következő egyenleget a Robinhoodtól (egy brókertől), az egész országot – a republikánusokat is beleértve – csúnya meglepetés érheti”.”

Eközben a külföldi befektetőket kétszeresen is büntetik. Nemcsak az árfolyamveszteséget kell megemészteniük, hanem a dollár leértékelődését is. Ez ahhoz vezethet, hogy meg akarnak szabadulni amerikai értékpapírjaiktól, és ezzel felgyorsíthatják az amúgy is lefelé ívelő spirált.

Minden befektetőnek, aki Trumpnak köszönhetően tőzsdei fellendülésben reménykedett, mindenképpen a gazdaságtörténeti könyveket kellene tanulmányoznia. A Wall Street a demokrata elnökök alatt élte meg a legjobb teljesítményét.

Putyin is aggódik

Az amerikai stratégiai agytröszt, az Institute for the Study of War (ISW) számolt be hétfőn a növekvő feszültségről Elvira Nabiullina, az orosz jegybank elnöke és a Kreml között a magas kamatszint és a háborús monetáris politika miatt. Egy orosz bennfentes forrás március 23-án azt állította, hogy az Orosz Föderációs Tanács Számvizsgáló Kamarája (az Orosz Föderáció legfőbb ellenőrző szerve) nemrégiben kezdeményezte az Orosz Központi Bank ellenőrzését, hogy vizsgálják meg a 2022-2024 közötti monetáris politikáját, valamint a kamatláb inflációra, költségvetési kiadásokra és beruházásokra gyakorolt hatását.

A forrás azt állította, hogy a vizsgálat „gyakorlatilag” támadás Nabiullina ellen. A bennfentes forrás azt állította, hogy az orosz nagyvállalatok lobbistáinak egy csoportja kamatcsökkentésre törekszik.

Az orosz infláció az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió miatt emelkedik, és az orosz központi bank 2024 decemberében úgy döntött, hogy a növekvő inflációs ráták megfékezésére tett erőfeszítések részeként 21 százalékon – 2003 óta a legmagasabb orosz kamatlábon – tartja az irányadó kamatlábat. 

Az orosz központi bank 2025-ig tartó kamatlába a jelentős és növekvő inflációs nyomás ellenére viszonylag konzervatív maradt.

A Kreml az elmúlt hónapokban azt állította, hogy az inflációs ráta körülbelül 9-10 százalékos, de ezek az adatok valószínűleg jóval a tényleges inflációs ráta alatt vannak, amely valószínűleg közelebb van a 20-25 százalékhoz. Oroszország jelenlegi kamatlábának valószínűleg magasabbnak kellene lennie, és a Kreml valószínűleg nyomást gyakorolt a Központi Bankra, hogy tartsa a kamatlábat 21 százalékon, amikor a Központi Banknak emelnie kellett volna azt az infláció megfékezése érdekében.

Az ISW beszámol arról, hogy Putyin elnök is megpróbálta a központi bankra, és különösen Nabiullinára hárítani a felelősséget az infláció emelkedéséért. Ezzel valószínűleg az orosz üzleti közösség haragját akarta a Kremlről rá irányítani, bár Nabiullina valószínűleg nem tudott teljesen független monetáris politikát folytatni.

A központi bankra vonatkozó ellenőrzés része lehet a Kreml azon folyamatos erőfeszítéseinek, hogy politikai nyomást gyakoroljon a bankra a jelenlegi 21 százalékos kamatlábon túli további kamatemelések megakadályozása, az orosz üzleti közösség elvárásainak és csalódottságának kezelése, valamint a Kreml Oroszország gazdasági stabilitásáról szóló narratívájának támogatása érdekében.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)