Az európai és az amerikai társadalmak egyre növekvő részei a gyors és kiszámíthatatlan változások sodrában élik meg az életüket, amelyeket egymást keresztező válságok mozgatnak. Ilyen többek között a gazdasági stagnálás, a növekvő államadósság, a magas infláció, a növekvő egyenlőtlenség, a bizonytalan foglalkoztatás, a lakáshiány, a környezet állapotának romlása és a hanyatló közinfrastruktúra - mint például a közlekedés, a közegészségügy, az alapfokú oktatás, a szociális biztonság és az időskorúak ellátása.
Mindez széles körben bizonytalanságot, frusztrációt és aggodalmat kelt a jövővel kapcsolatban, és a választók tömegei egyre kevésbé tisztelik a tradicionális politikai formációkat, amelyekről úgy vélik, hogy képtelen megvédeni az átlagpolgárok életét az egyre fenyegetőbb egyéni és kollektív kockázatoktól.
Fotó: Depositphotos
A populizmus térnyerése
A populista jobboldal térnyerése Franciaországban és Európában a hatalmon lévő kormányok "teljesítményválságát" tükrözi az európai polgárokat leginkább foglalkoztató kérdésekkel szemben: a megélhetési válság, az éghajlatváltozás, a muszlim bevándorlás és a háború visszatérése a kontinensre.
Az eredmény a középosztály és a roncstársadalom lázadása. Az infláció által súlyosan sújtva, és a társadalmi felemelkedés kilátásai nélkül az európai középosztály a populista jobboldal felé fordul.
Irritáló folyamatok
A növekvő erőszakos bűncselekmények - amelyek generációk óta először tesznek néhány közepes méretű európai várost valóban veszélyessé - kiemelkedő probléma, amelyet a populista jobboldal keményen kihasznál. Több közép- és kelet-európai ország millióinak szemében a tömeges muszlim migráció engedélyezése a társadalmi-gazdasági rendszerek destabilizálására használt nyugati, a valóságtól elszakadt balliberális elitek népellenes fegyvere.
A kontinensen a közelmúltban az EU-nak a Zöld Átmenet ("Green Deal") elnevezésű politikájával szembeni ellenállás erősítette az establishment-ellenes pártokat. Ezek nagyszabású tiltakozásokat váltottak ki a gazdák részéről Hollandiában, Németországban, Franciaországban és számos más európai országban. A gazdáknak minden országban megvannak a maguk sajátos sérelmei, az adókedvezményektől kezdve az állatállományra vonatkozó kvótákig.
De egységesen ellenzik a Zöld politikát, amelyet szerintük Brüsszel felülről erőltetett a mezőgazdaságra. Májusban a lengyel munkavállalók is tömeges tüntetéseket szerveztek az EU „Net Zero” politikája ellen.
Az EP választás figyelmeztetése
Európa-szerte a fennálló rendszer ellenes („anti-establishment”) pártok teret nyernek, így a többiek szövetségkötésre kényszerülnek, hogy elkerüljék a teljes politikai eljelentéktelenedést. Az EU 27 tagországának többségében a június eleji európai parlamenti választásokon a status quoval szemben ellenséges pártok figyelemreméltó áttörést értek el kulcsországokban.
Franciaországban a Jordan Bardella vezette Nemzeti Összefogás a szavazatok több mint 34 százalékát szerezte meg, messze megelőzve Emmanuel Macron elnök pártját, amely alig 20 százalékot szerzett. Ugyanez a forgatókönyv játszódott le Németországban, Ausztriában és Hollandiában. Az EU-ellenes jobboldal júniusban az Európai Parlament 720 képviselői helyének közel negyedét szerezte meg.
Néhány ország már átlépett a tűzfalon („cordon sanitaire”) a populisták és a centrista erők között. Tanulságos a norvég és a finn tapasztalat, hogy a jobboldali populistákat beengedték a jobbközép koalíciókba. Az a felismerés, hogy a hatalomban való részesedés lehetséges, és a rájuk irányuló közfigyelem, amint ezt megszerezték, arra késztette őket, hogy csiszoljanak a legdurvább éleiken, és kompromisszumokat kössenek.
Amerikai turbulenciák
Az Egyesült Államokban négy hónap múlva lesz az elnökválasztás Joe Biden elnök (ha igaz) és Donald Trump volt elnök között - és az ország megosztottabbnak tűnik, mint valaha. Biden botrányosan gyenge szereplése az első elnökjelölti vitában sérülékenynek tünteti fel az Egyesült Államokat, mert ha Biden félreáll, és azt mondja, hogy "fizikailag és szellemileg nem vagyok alkalmas a jelöltségre", akkor a következő kérdés az lesz, hogy "nos, fizikailag és szellemileg alkalmas vagy-e egyáltalán arra, hogy elnök maradj?”.
Nagyon nehéz lesz Biden számára azt mondani, hogy "igen, még hat hónapig tudok működni elnökként, miközben két komoly háború zajlik, amelyben Amerika aktívan részt vesz. Szinte bizonyosan azonnal lesznek olyan felszólítások, hogy Biden azonnal mondjon le, tovább növelve az amerikai és nemzetközi bizonytalanságot.
És akkor még meg sem említettük a republikánus pártot, amely Trump személyi kultusza alatt egy radikális politikai formációvá lett. A párt mára alapvetően a kereskedelmi protekcionizmust, az Ukrajna megsegítésének ellenzését és a 2021 január 6-i capitoliumi zavargókkal való némi szimpátiát képviseli.
Trump visszatérése pedig csak tovább növelné a megosztottságot, szétszakítottságot és a feszültséget kontinensünkön.
Meloni és Trump személyes viszonya is számíthatott. 
