Miközben egy fiatalokkal és fiatalsággal elbűvölt kultúrában élünk, társadalmaink öregszenek, és a világot egyre idősebb vezetők irányítják. A politikai hatalom világszerte egyre inkább azok kezében összpontosul, akik túllépték a hagyományos nyugdíjkorhatárt. Donald Trump 79 éves, Hszi Csin-ping Kínában 72, Vlagyimir Putyin 72, Narendra Modi Indiában 74, Recep Tayyip Erdogan pedig 71 éves.

Ők nem csupán egyedi esetek, hanem egy globális változás képviselői. A vezetők kora hozzájárul a politikai konfliktusok intenzitásához. Az öregedő vezetők a „sors emberének” tekintik magukat, lenyűgözi őket népeik történelme és benne a saját szerepük. Ezzel szemben a fiatalabb generációk kis létszámú csoportok, nincs elég erejük preferenciáik érvényesítésére, ami az egyik oka lehet a demokráciával való elégedetlenségüknek.

Afrika keresztje

Afrika a Föld legfiatalabb kontinense, ahol 2020-ban az átlagéletkor mindössze 19,7 év volt – több mint tíz évvel alacsonyabb, mint bármelyik másik kontinensen. Ennek ellenére több, hatalmas befolyással rendelkező vezetője 70-90 év közötti, és a hatalmukkal szembeni növekvő ellenállás ellenére sem hajlandók átadni a hatalmat.

Nemrégen több ezer ember tüntetett Elefántcsontparton, miután az ország választási bizottsága kizárta az ellenzéki vezetőket az októberi választásokról, amelyeken a 83 éves Alassane Ouattara elnök negyedik ciklusra pályázik. Azt mondta: „Hazánk alkotmánya lehetővé teszi számomra, hogy még egy ciklust kormányozzak, és az egészségi állapotom is megengedi.” Ouattara 2010 óta kormányoz, valójában azonban legfeljebb két ciklus megengedett. Az elnök azonban azzal érvel, hogy egy alkotmánymódosítás 2016-ban nullára állította a ciklusainak számát. Kár, hogy csak a kormányhoz hű jogászok osztják ezt a véleményt.

A kihívókat nemrég Kamerunban is kizárták a közelgő választásokról, megnyitva az utat a 92 éves Paul Biya elnök előtt, hogy a nyolcadik hétéves ciklusát megnyerje, és valószínűleg 100 éves koráig uralkodjon. A világ legidősebb államfője külföldön elsősorban arról ismert, hogy inkább a genfi Intercontinental luxusszállodában lakik, mint hazájában. Folyamatosan pletykák keringenek arról, hogy Biya meghalt, legutóbb 2024 végén, amikor hetekig eltűnt a nyilvánosság elől.

Hasonló a helyzet Ugandában is. Ott a 81 éves Yoweri Museveni 2026 januárjában szeretné újraválasztatni magát. Museveni egykor forradalmár volt, 1986-ban, több éves gerillaháború után ragadta magához a hatalmat. Pártja ma is nyomtat pólókat, amelyeken az áll: „Látnok vezető”. De a legtöbb ugandai számára ez gúnynak hangzik. A lakosság csaknem fele még mindig kevesebb mint két dollárból él naponta.

A gerontokrácia generációja

Egy, a 2018 és 2021 közötti választásokról készült tanulmány megállapította, hogy a választásokon részt vevő 28 afrikai ország közül csak egy – Etiópia – választott 50 év alatti elnököt vagy miniszterelnököt. A 28 győztes közül 19 volt 60 év feletti, és 2024 végén 11 volt 70 év feletti.

Köztük van a 82 éves Teodoro Obiang Nguema Mbasogo Egyenlítői-Guineából, aki 45 éve van hatalmon, és a 79 éves Denis Sassou Nguesso Kongóból, aki 40 éve vezeti az országot. A második legidősebb, a 83 éves namíbiai Nangolo Mbumba 2024 végén lemondott a hatalomról, de csak azért, hogy átadja azt 72 éves utódjának, Netumbo Nandi-Ndaitwah-nak.

Idén májusban a nyugat-afrikai Togo az 59 éves Faure Gnassingbé elnök alkotmánymódosításával került a címlapokra, amelynek értelmében ő maga korlátlan ideig töltheti be az ország minisztertanácsának elnöki posztját, míg az ország tényleges elnöke, Jean-Lucien Savi de Tove csupán névleges vezetőként marad. A kritikusok és az utcán tüntetők ezt „alkotmányos puccsnak” tekintették, amelynek célja a Gnassingbé család 60 éve tartó hatalmának határozatlan idejű meghosszabbítása volt.

A jövőre nézve: a 73 éves nigériai elnök, Bola Tinubu máris pártja támogatását élvezi a 2027-re tervezett választásokon, míg a 80 éves libériai elnök, Joseph Boakai megpróbálja végrehajtani reformprogramját egy országban, amely még mindig a polgárháborúból lábadozik.

Mi a politikai hatása ennek?

A kritikusok szerint a választók és a vezetők közötti korkülönbség könnyen zavargásokhoz, elnyomáshoz és forradalomhoz vezet. Példaként említik Zimbabwéban Robert Mugabét, akit 2013-ban 89 évesen újraválasztottak, majd négy évvel később puccsal eltávolítottak a hatalomból. Ráadásul, amikor a régóta hatalmon lévő vezetők uralkodásuk végéhez közelednek, gyakran heves és néha erőszakos hatalomátvételi harcok törnek ki, nem ritkán az elnöki családokon belül. Egyszerűen fogalmazva: a kormányzás törékennyé válhat, ha a vezetők soha nem távoznak.

Mindez megnehezítheti a régió számára, hogy megbirkózzon egy sor sürgető problémával, köztük a militáns mozgalmakkal, a dzsihádista erőszakkal, a puccsok hullámával, valamint a külső verseny és beavatkozás fokozódásával.

És van még egy további aggodalom: a névlegesen demokratikus intézmények eróziója vagy visszaélése a demokrácia eszméjével szembeni kiábrándultságot táplálja. Bár az afrikai országokban végzett közvélemény-kutatások még mindig azt mutatják, hogy a többség támogatja a demokráciát és ellenzi az egyemberi uralmat, ez a támogatás az utóbbi években meggyengült, míg a katonai uralom elfogadottsága fokozatosan nőtt. Amikor a polgárok egyre inkább a demokráciát a gerontokráciával azonosítják, ezek a tendenciák érthetőek.

Van reménysugár is

Számos országban látszik azonban, hogy éppen a fiataloknak elegük van a korrupt, idős elitből. Mozambikban tavaly októberben nagy tüntetések törtek ki, miután az 1975 óta kormányzó párt megkérdőjelezhető választási győzelmet aratott. Togo és Kenya is tanúja volt az elmúlt hónapokban kormányellenes tüntetéseknek. Kenyában a rendőrség tavaly óta több, mint száz tüntetőt ölt meg.

Egyes mutatók szerint a demokrácia Afrikában legjobban a kontinenst körülvevő kis szigetállamokban működik. A Freedom House nevű agytröszt minden évben elkészíti a leggyakrabban hivatkozott demokrácia-indexet. Az afrikai országok közül a legjobb eredményt legutóbb a nyugat-afrikai szigetcsoport, Zöld-foki-szigetek érte el. 100 lehetséges pontból 92-t kapott. Ez nyolc ponttal több, mint az Egyesült Államok eredménye.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)