Mitől félnek a magyar bankok, ha egyszer ekkora profitot termelnek?

Az 55. Közgazdász-vándorgyűlés Pénzügyek szekciójának záró panelbeszélgetésén hat bank vezetősége képviseltette magát, a beszélgetést Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság Pénzügyi Szakosztályának elnöke vezette.

Résztvevők (a képen balról jobbra, jobb szélen Nagy Márton):

• Zolnai György vezérigazgató, Raiffeisen Bank
• Jelasity Radovan vezérigazgató, Erste Bank
• Vida József igazgatósági elnök, FHB Bank, a TakarékBank elnök-vezérigazgatója
• Wolf László vezérigazgató-helyettes, OTP Bank
• Balog Ádám vezérigazgató, MKB Bank
• Hegedüs Éva elnök-vezérigazgató, GRÁNIT Bank

Mik a legnagyobb kihívások a hazai bankrendszer előtt?

Erre a kérdésre a bankvezetők többnyire a digitalizáció terjedését, a szabályozási kritériumoknak történő megfelelést, valamint az alacsony kamatkörnyezet által jelentett kihívást jelölték meg legfontosabb kihívásnak – ez utóbbihoz kapcsolódóan a banki jövedelmezőség fenntartását is többen említették. A bankvezetők szerint a közeljövőben elengedhetetlen lesz a hatékonyság növelése, ez szintén a komolyabb megoldandó feladatok között merült fel. Jelasity Radovan hozzátette: kihívásként élik meg azt is, hogy az ügyfelek figyelmét egyre inkább fel kell hívni arra, hogy a bankban is lehet hitelt felvenni, nem csak az autókereskedőnél vagy épp az ingatlanközvetítőnél – erre a tájékoztatásra sok erőforrást fordít az utóbbi időben az Erste. Vida József szerint fontos kihívást jelent az, hogy a kibertérben hogy lehet fenntartani a bizalmat – ez leginkább a legfiatalabb generáció pénzügyeivel kapcsolatban merül fel.

Mitől félnek a magyar bankok, ha egyszer ekkora profitot termelnek?

A veszteséges bankok száma hosszú évek óta nem látott alacsony szinten van, 2016-ban 6 kisbank volt veszteséges a nagyjából 40 magyarországi bankból. A saját tőkére jutó nyereség 12-15 százalék körül várható átlagosan, ez azt jelenti, hogy visszatérnek a válság előtti profitabilitáshoz. Vajon mennyire fenntartható ez? – tette fel a kérdést Nagy Márton.

Hegedűs Éva szerint nem fog visszatérni a válság előtti aranykor, ugyanis egyszeri tételek is felelősek azért, hogy ilyen magas banki eredmények születtek 2016-ban. Az alacsony kamatszint nem kedvez a bankok jövedelemtermelő képességének, ez biztosan nyomást jelent majd – kérdés, hogy milyen választ adnak erre a bankok. Hegedüs Éva szerint két lehetséges válasz van erre: az egyik a konszolidáció, vagyis a bankok felvásárlása-összeolvadása, a másik pedig olyan niche piacon való jelenlét, ami képes a költségekhez mérten stabil, fenntartható profitabilitást biztosítani.

Balog Ádám szerint sem tartható fenn ez az eredménynövekedési tempó, legfeljebb nagyon erős konszolidáció esetén. Az igazi kérdés az, hogy a jövőben fejlesztett banki termékek milyenek lesznek, milyen jövedelmezőség érhető el rajtuk.

Wolf László elmondta: a kiugró eredmény hátterében az áll, hogy sok bank visszaírja a korábban képzett kockázati céltartalékot, a kamat- és díjbevétel azonban a legtöbb banknál nem nő. Közben a fejlesztések sok forrást visznek el – ezek egy része a digitalizáció, másik része a hatósági szabályozásnak történő megfelelés miatt szükséges. Az azért tény, hogy a lakossági és vállalati hitelfelvételek végre elkezdte beindulni, a volumenek növekedése segít a marzs csökkenésének ellensúlyozásában – mondta az OTP vezérhelyettese. Egyszer persze majd elkezdenek növekedni a most jó ideje mélyben lévő kamatok – ez azonban a kockázatok növekedését is jelenti majd. Wolf László szerint a kockázati területen addig sem szabad kompromisszumot vállalni, így a későbbi ebből származó veszteségek minimalizálhatók.

Vida József azt mondta: az integrációban nem fenntartani, hanem javítani szeretnék a jövedelmezőséget – ennek érdekében a meglévő 120 takarékszövetkezetből a folyamatban lévő összeolvadások után 12 jön létre. A helyzetük speciális, sok helyen ugyanis már-már szociális funkciót is betöltenek a takarékszövetkezetek, ami nem a jövedelmezőséget javítja, de továbbra is szeretnének ennek is megfelelni. A szövetkezeti fiókhálózat fenntartásához a politika is ragaszkodik, dolgoznak a megoldáson. A takarékszövetkezeti integrációt ha valóban egyként kezelik, akkor valódi tényezőt jelent a banki rendszerben, az optimális üzemméret pedig segít a piaci kihívásoknak való megfelelésben.

Radovan Jelasity szerint sem fenntartható a 2016-os profitnövekedés – a nettó kamateredmény ugyan nőtt valamelyest, de azért, mert a bankok drasztikusan visszafogták az ügyfeleknek fizetett kamatokat. A díjbevétel eközben nem változott, drasztikusan megnőtt viszont a kockázati költségek visszaírása, ami egyszeri tételként dobta meg az eredményt – ez 2017-ben még megismétlődhet, esetleg részben 2018-ban is, de hosszú távon biztos nem. Ilyen tempóban növekedni csak akvirálás útján lehet.

Zolnai György is arra hívta fel a figyelmet, a korábbi 12 százalékos növekedésnek csak 4-5 százalékos része az, ami fenntartható. A kockázati költség a mostani helyzetben furcsamód valójában bevétel – javul az ingatlanpiac, a konjunktúra, így visszaírható a korábban megképzett tartalék, de ez semmiképp sem egy fenntartható növekedési pályát jelent. Ha a kamatok elindulnak felfelé, az segíthet, de kérdés, hogy az MNB mikor indul el ezen az úton. A 4-5 százalékos növekedést sem tartja fenntarthatónak.

Csökkenteni kellene a költségeket – de mi van, ha a fejlesztő bankelnöki fizetést kér?

Nagy Márton hozzátette: ha figyelembe vesszük, hogy a kockázatmentes hozam most 0 százalék, a 4-5 százalékosnak tűnő fenntartható növekedés valójában ennél jóval több, sokkal inkább a válság előtti szinteket közelíti. A jegybank a marzsok csökkenése mellett a hatékonyság javulását is várja a bankoktól, ami így ahhoz vezetne, hogy nem csökken a profitabilitás. Wolf László erre közbevetette: a fejlesztők a digitalizáció és a hatósági szabályoknak megfelelés miatt rengeteget költenek fejlesztésre, így az elvárt költségcsökkentésnek komoly korlátai vannak.

Balog Ádám is arról beszélt: a költségeket nagyon nehéz lejjebb vinni, bár nem lehetetlen. Nagyon sok a költségek emelkedése felé mutató kockázat, amit még nem látni tisztán – a munkaerőpiaci kihívásokat például már érzik, de még nem tudják számszerűsíteni. Különösen informatikai fronton találnak nehezen munkaerőt. Volt olyan fejlesztő, aki elvárt fizetésként bemondta az én béremet – mondta az MKB elnöke.

Mi lesz a hitelezéssel?

A lakáscélú hitelezésben megindult az élénkülés: az új folyósítások szintje kezdi elérni a válság előtti szinteket (persze az összvolumenre ez nem igaz). A lakásárak is gyorsan emelkednek. Vajon hogyan alakulnak a jövőben a háztartási hitelezés feltételei?

Zolnai György elmondta: Bécsben, Prágában, Varsóban, Pozsonyban is magasabbak az átlagos ingatlanárak, mint Budapesten – több statisztika is azt mutatja, hogy nem szaladtak el túlságosan az ingatlanárak Magyarországon. Az eladósodottság szintje sem túlságosan magas, van lehetőség az organikus növekedésre.

Jelasity Radovan ezt azzal egészítette ki, hogy a bérek is nőnek, ami a lakásvásárlásokat is megdobhatja. A hitelezési kritériumokban valóban érezhető némi lazulás. Ami aggodalomra ad okot, hogy milyen mértékben tud a bankszektor közvetlenül hitelezni, és mennyire szállnak be a folyamatba közvetítők – egyre inkább erősödik a verseny, félő, hogy az ügynöki tevékenység a válság előttihez hasonló helyzetet eredményez.

Vida József is arról beszélt: a lakásárak felfutnak, a csok is sokakat segít saját lakáshoz. Bár lehet, hogy lazulnak a hitelezési feltételek, a kialakított védőháló erős: a jövedelemarányos törlesztőrészlet, a gazdaság fehéredése mérsékli a kockázatokat.

Wolf László szerint a hitelállomány valóban növekszik, de egyelőre meg sem közelíti a válság előtti szintet. Ez azt jelenti, hogy van hova fejlődni – ráadásul kockázat nélkül. Ráadásul a lakásépítések is felpörögnek, ami jó hír. A gond az, hogy ez elég koncentráltan történik: Budapesten és a vidéki nagyvárosokban van szinte az összes projekt, így fizikailag koncentráltabb piacra számítanak.

Balog Ádám pozitívnak tartja, hogy a hitelfelvevők, a bankok és a hatóság is óvatosan áll a hitelezéshez, szép lassú egészséges fejlődést láthatunk. Kihívást jelent a fix törlesztőjű, hosszú futamidejű hitelek terjedése -  az ügyfelek ezt szeretik, a bankoktól viszont nagyon körültekintő kockázati számításokat igényel.

Vajon tovább folytatódik a bankfiókok számának további csökkenése?

Hegedüs Éva erre azt válaszolta: a Gránitnak csak egy bankfiókja van, ezt a számot tehát nem fogják csökkenteni – de nem gondolja, hogy minden hazai bank számára ez a jó út. Összességében csökkenésre számít.

Balog Ádám elmondta: az MKB nem voltak benne a bankfiók-építési boomban, így a bezárási lázból is jórészt kimaradnak. A bankfiókok számának jelentős csökkenésére számítanak, de van egy jelentős réteg, aki ragaszkodni fog a személyes kapcsolathoz, és ez még nagyon sokáig így lesz.

Wolf László szerint az ügyfelek igenis akarják a fiókokat. Inkább tanácsadásra fogják használni ezeket, a tranzakciók, különösebben az egyszerűbbek átterelődnek más csatornákra. A mostaniaknál kisebb fiókok lesznek, kisebb dolgozói létszámmal. A contact centereket nem kell tovább fejleszteni, nem kell mindenhová mindenhez értő profikat ültetni - előtérbe kerül az internetes kapcsolattartás. Wolf felidézte: régen még azért is betértek az OTP-fiókba az emberek, mert csak ott volt légkondi, így tudtak hűsölni – ez is nagyot változott mostanra, ahogy az elektronikus tranzakciók száma is nagyot nőtt.

Vida József elmondta: rengeteg fiókjuk van, komoly feladat mindet nyitva tartani, de nem készülnek fiókbezárásra – ahogy már említette, a takarékok feladata ugyanis túlmutat a banki feladatokon. Idén és jövőre legalábbis biztosan így lesz, utána a digitalizáció további térhódításától függően elképzelhető, hogy fiókbezárásra kényszerülnek.

Jelasity Radovan hozzátette: korábban a fiókok szolgálták ki az ügynöki hálózatot is, az ügynökök számának csökkenése önmagában is a fiókok számának csökkentéséhez vezetett. Egy beszédes számot is ismertetett: mobilon, interneten 4-5-ször többen keresik fel az Erste bankot, mint személyesen.

Zolnai György elmondta: a Raiffeisen már túl van a komoly „fogyókúrán”, 140-ről 70-re csökkentették a fiókok számát. Ennyi fiókra azért szükség van, a mi régiónk nem Skandinávia, hogy mindenki mobilon bankoljon – további fiókbezárásokra nem készülnek.

A régióban Magyarországon a fintech-piac mérete elmarad a többi országtól, a digitális csatornák fejlesztésében le vagyunk maradva. Mik a kilátások ezen a téren?

A statisztika csalóka, sok fejlesztés nem látható – az, hogy a külföldi bankok hazai leánybankjai mit csinálnak az anyabankon keresztül – hívta fel a figyelmet a Raiffeisen és az Erste képviselője is.

Wolf László szerint a digitalizációnak köszönhetően az adatelemzés sokkal precízebb lesz, pontosabb személyre szabott ajánlatokat tudnak adni – más kérdés, hogy a szigorodó uniós adatvédelmi szabályozás, a GDPR ebbe a folyamatba alaposan bekavarhat. Balog Ádám elmondta: az MKB-nál az alaprendszerek stabil, gyors és hatékony működése határozza meg a jövő fejlesztési irányait.

Hegedüs Éva azt emelte ki: a banküzem egy bizalomra épülő, személyes szolgáltatás, ezt azonban digitális csatornákon is meg lehet teremteni, biztonságos módon.

Ha a jövőben a pénzügyeink is digitalizáltak lesznek, nem leszünk nagyobb veszélyben? Mi lesz, ha jön valami komoly zsarolóvírus?

Hegedüs Éva erre a felvetésre úgy reagált: az is egy kockázat volt, amikor készpénz volt a zsebünkben – a digitalizáció folyamata nem visszafordítható, meg kell teremteni a biztonságosság feltételeit. Balog Ádám is azt emelte ki komoly energiát kell ráfordítani a biztonságra.

Wolf László szélesebb körben vizsgálná ezt a témát: a kiberbiztonság ugyanis nem bankspecifikus kérdés, erőművet is állítottak már le kibertámadással. Az OTP-nél (és minden banknál) egyébként pontosan meghatározott protokollok vannak támadás esetére.

Vida József a „surranópályán bejövő” fintech-cégekre is felhívta figyelmet: vajon őket hogyan lehet ugyanúgy szabályozni, mint a bankokat? Ha minden kihívásra ugyanúgy kell felkészülniük, mint a bankoknak, akkor az komoly gondokat okozhat számukra.

Radovan Jelasity elmondta: a legutóbbi zsarolóvírus-támadás megkongatta a vészharangot a bankoknál is, megmutatta, mikre kell felkészülni a valóságban. Zolnai György felhívta a figyelmet: a bankoknál az ilyen fenyegetésekre óriási felkészülés zajlik, rengeteg pénzt fordítanak rá, biztosan felkészültebbek, mint a legtöbb iparág – pedig azok is ki vannak téve ilyen támadásoknak.