Ez a cikk eredetileg a Piac & Profit magazin legfrissebb számában jelent meg.
Megannyi egyeztetés után tavaly ilyenkor készült el a törvény, mely a 2019-ben elfogadott európai uniós irányelvhez igazodva betiltja Magyarországon az egyszeri használatra készült műanyag termékek forgalomba hozatalát. Ez az új beszerzésekre vonatkozik, vagyis, akinél még vannak ilyen eszközök, az felhasználhatja a készleteket, de újat nem vehet. Az érintett cégek egy évet kaptak a felkészülésre, ez most ketyegett le: július elsejétől tilos fültisztító pálcikát, műanyag evőeszközt, -tányért, -szívószálat, -italkeverő pálcikát, -lufipálcát, expandált polisztirol (leánykori nevén hungarocell) ételesdobozt, -italtárolót és -poharat, illetve – a biológiailag lebomló verziók kivételével –olyan műanyag zacskót, szatyrot forgalmazni, amelynek a falvastagsága 15 és 50 mikron közötti. 2023-tól pedig tilos lesz forgalomba hozni az egyszer használatos műanyag poharakat is – ezek azok a klasszikus horpadós-összegyűrős poharak, melyekbe több helyütt például a kávét, fröccsöt kapjuk.
Termeltünk becsülettel
A felsorolt cikkek egy részéből a koronavírusos 2020-ban feltehetőleg a megszokottnál kevesebb fogyott, más részéből pedig biztos, hogy több, mert míg mondjuk a lezárások idején a lacikonyhák nem tudták műanyag tányérban elénk tenni a sült kolbászt, addig a házhozszállításra, elvitelre dolgozó éttermek a korábbinál jóval több dobozt, szatyrot használtak el csomagolásra, hogy jóllakathassák a home office-munkaerőt. És bár egyre több szolgáltató tér át a papírcsomagolásra, tavaly így is több műanyagszemét termelődött a kiszállítás miatt, mint korábban.
Magyarországon békeidőben évente 350 ezer tonnányi műanyag csomagolás kerül forgalomba. Mivel buzgón zacskózó nép vagyunk, ebből 7–9 ezer tonnát tesznek ki a nejlontasakok, melyeket elhasználunk. Járványmentes időkben ezek java részét bevásárláskor rángatjuk le a pékárupolcoknál, zöldségesládáknál felszerelt zacskórolnikról, ám tavaly a lakosság egy része ebben is átállt a kiszállításra, ahol jellemzően papírba pakolják az árut. Ezzel együtt azonban a piaci szereplők által készíttetett és publikált adatok szerint az ételkiszállításban használt csomagolóeszközök felhasználása nem kevesebb, mint 50 százalékkal ugrott meg tavaly – beleértve tehát a nejlonszatyrot és a polisztirolhab ételdobozt is –, ezért végeredményben az így képződött szemét tömege 2020-ban 10 ezer tonna fölé került.
Szándékunkon kívül, mondhatni, még egyszer, utoljára jól kidorbézoltuk magunkat az egyszer használatos műanyagok fogyasztásában, a jövőben viszont az új törvény miatt akkor sem tudjuk megismételni ezt a mutatványt, ha ismét átsöpör rajtunk egy pandémia.
A pénz fele beragadt
A tavalyi koncepció szerint a kormány évi 10 milliárd forinttal támogatja az új szabályozás által érintett hazai csomagolásgyártó cégeket. Pénzt kapacitásbővítésre és technológiaváltásra lehet kérni – új gépek beszerzése, telephelybővítés, tanácsadás igénybevétele, munkaerő-továbbképzés és a megújuló energiaforrást hasznosító technológiák alkalmazása szerepel a támogatható projektek listáján. Az is a terv része, hogy 2021–2025 között erre lehetőség szerint EU-s pénzeket folyósítsanak a pályázóknak.
Kérdésünkre, hogy hányan, illetve mely hazai cégek folyamodtak a segítségért, Farkass Gábor, a Magyar Műanyagipari Szövetség igazgatója sem tudott válaszolni. Szerinte ezek az erősen bizalmas információk körébe tartoznak, az érintett vállalatok nem nyilatkoznak ilyesmiről. Annyit azonban megosztott velünk, hogy a kormányzati támogatás – vélhetően a feltételei miatt – csak mintegy 50 százalékban fogyott el. "Reméljük, a következő csomaggal jobban eltalálják a feldolgozókat" – mondta.
"Ismereteim szerint a műanyag-feldolgozók között többen nem csomagolási terület irányába nyitottak. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a technológiaváltó fejlesztések drágább termékeket eredményeznek. Jelenleg amúgy is az alapanyagárak drasztikus emelkedésének vagyunk tanúi. A kiváltó okot csak korlátozottan lehet a koronavírus okozta fennakadásokkal magyarázni"
– állítja Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára.
Nagy arra is rámutatott, hogy az új műanyag-szabályozás nemcsak a betiltott termékek előállítóit érinti, hanem azokat a gyártókat is, akik ugyan nem műanyag-feldolgozók, de kiváltásra alkalmas termék előállítását tervezik, ehhez pedig ugyancsak fejlesztéseket kell elindítaniuk.
"A szabályozás, egyre inkább úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb jelentőséggel bír a csomagolástechnikára, mint eredetileg gondoltuk. Ráadásul a magyar kormány a tervezetben lévő szigorúbb rendelkezéseivel a hírek szerint még tovább nehezíti a törvény végrehajtását"
– fűzte hozzá Nagy.
Maradtak még kérdőjelek
Ilyen nehezítés a CSAOSZ szerint például az is, hogy a hazai törvény egy kalap alá veszi a többi nemkívánatos termékkel azokat a papírpoharakat is, melyeket az átázás megelőzése miatt belül műanyag fóliával vontak be. Július elsejével ezek forgalmazása is tilos Magyarországon. Ez szigorúbb az EU-s szabályozásnál, mely azt írja elő, hogy uniós szinten ezek fogyasztási korlátozás alá esnek, a 2022. évi kibocsátáshoz képest 2026-ra érdemi csökkenést kell elérni.
A CSAOSZ ezért levélben fordult a szabályozás felett bábáskodó Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM): a környezetvédelmi termékdíj törvény azon rendelkezésére hivatkozva, miszerint a legalább 90 százalékban egy alkotóelemet tartalmazó anyagokat egyanyagúnak minősítik, azt javasolták, hogy a műanyag bevonatos papírpoharakat is tekintsék sima papírpohárnak, tehát ez alapján kapjon kivételt a tiltás alól. A minisztérium csak annyit válaszolt a felvetésre, hogy értik a probléma jelentőségét, megoldást azonban egyelőre nem kínáltak.
A szövetség azt is felvetette a minisztériumnak, hogy amíg az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó irányelv a csomagolóanyagok forgalomba hozatalát nemzeti, tagországi szinten kezeli, addig a csatolt útmutató az egységes európai piac szemléletét követi. Ez a CSAOSZ szerint súlyos kereskedelmi zavarokat vetít előre a tagországok közötti áruforgalomban. Az ITM egyetértett a szövetség álláspontjával, és továbbította az aggályokat az Európai Bizottság felé.
"Az egyszer használatos műanyagtermékek európai szintű szabályozása nagyon képlékeny, mi, akik ezzel komolyan foglalkozunk, még sok meglepetésre, vitára számítunk"
– összegzett a CSAOSZ főtitkára.
Felkészül a PET palack
A most egérutat kapott műanyagok sem ússzák meg végleg. Az uniós elvárások szerint 2025-re az országos forgalomba kerülő italpalackok 77 százalékát vissza kell gyűjteni, 2030-ra pedig a 90 százalékukat, de úgy, hogy azt mind újra is hasznosítsák. A szelektív gyűjtés önmagában erre nem alkalmas – a színes kukákban landoló műanyagszemét kis százaléka kap csak második esélyt – ezért le kell porolni, és széles körben újra elterjeszteni egy régi, ma már korlátozottan élő gyakorlatot: a palackvisszaváltást. Tavaly decemberben a parlament meg is szavazta a kötelező italcsomagolás-visszaváltást, amely értelmében várhatóan 2023. július 1-től kötelező lesz visszavinni a PET palackokat, valamint az alumínium és papír italosdobozokat.
Nyakunkon az alapozás: a visszaváltási rendszer tesztidőszaka a műanyagtörvény első fázisával együtt július elsején indul, és egy évig tart az ország erre kijelölt helyein. A második ütemben, 2022. július elsejétől már széles körűen biztosítani kell az egyutas műanyag- és üvegpalackok, valamint a fémdobozok visszaváltását, a továbbiakban pedig a rétegzett italkarton-csomagolások, vagyis a gyümölcslevek, tejtermékek dobozainak visszaváltása jön. A volumen így fog kinézni: 2025 végéig el kell érnünk, hogy az éves, hulladékká vált csomagolás tömegének 65 százalékát újrahasznosítsuk, ezen belül a hulladékká vált műanyag-csomagolások esetében az aránynak minimum 50 százalékosnak kell lennie. 2030 végére a csomagolószemét 70 százalékába kell új életet lehelnünk, ezen belül a műanyagok esetében az 55 százalék lesz a minimum.
Lesz mit újrahasznosítani
Magyarországon évente több mint egymilliárd PET palack kerül a szemétbe. Nem olyan egyszerű viszont visszaszoktatni az embereket az üvegvisszaváltásra. A fő dilemma az, hogy mekkora legyen a palackok betétdíja: ha túl magas, akkor megdrágíthatja az egész visszaváltásos rendszer működését, ha meg túl alacsony, akkor valószínűleg nem vinnénk vissza annyi palackot, amennyit a gyártók szeretnének. Ha nem éri meg kikászálódni a fotelből, és elmenni az üres üdítőspalackkal a legközelebbi visszaváltóhelyre, akkor a kólásüveg repül a papírkosárba
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
