Jelenleg az alacsony kamatszint mellett nagyon sokan keresnek alternatívát a megszokott bankbetétekkel szemben, és sokan ezt a befektetési alapokban találják meg, amint a szektor szédítő növekedési számai is jelzik. Ha viszont már valaki eljutott oda, hogy befektetési jegyet szeretne, választania kell magasabb, alacsonyabb és közepes kockázatú alapfajták között, ami nem könnyű feladat.
Inkább nyugodtan szeretnél aludni?
A statisztikák alapján manapság a két véglet a legnépszerűbb: a minimális kockázatú likviditási és pénzpiaci, vagy rövid állampapírokba fektető alapok, illetve az egyik legnagyobb rizikójú abszolút hozamú termékek. Az előbbiek a nyugodt alvást segítik elő, hiszen a befektetésnek alig van kockázata, az a bankbetétekéhez vagy az állampapírokéhoz hasonló. Hagyományosan sok nálunk a kockázatkedvelő ügyfél.
A nyugodt alvás azonban azt is jelenti, hogy nincs miért árfolyamokat böngészni, nincs igazán miért izgulni, de a befektetés hozama egy szűk sávon belül marad majd, az aktuális állampapír-hozamoktól és banki kamatoktól nem fog lényegesen eltérni. Lehet, hogy kicsivel ezek felett, lehet, hogy valamivel alattuk lesz. Például hiába értek el egyes likviditási, pénzpiaci alapok tavaly 7-8 százalékos hozamot is, az idén ezt valószínűleg nem fogják tudni megismételni. (Hacsak extrém mozgások nem következnek be.)
Nyugodt alvás egyenlő korlátozott hozam
Ezért azután a hozamuk is korlátozott: ha az állampapírok és a betétek például csak évi öt százalékot hoznak, és ebből még az alapnak a költségeit is le kell vonni, akkor a hozam is csak 4,0-4,5 százalék körül várható. (Ezek a számok csak nagyon durva becslésnek tekinthetők az év eleji állapotok alapján, az év közbeni változások – és az egyes alapkezelők ügyessége, az egyes konstrukciók költségszintje – sokat módosíthatnak rajtuk.)
Itt a sorrend
Így aztán itt lehet az ideje megfontolni, hogy legalább tőkénk egy részével kockázatosabb termékeket válasszunk. Ha már az ügyfél döntött, és kockázatosabb irányba mozdulna, akkor is sok választási lehetősége van. Egyrészt választhat magasabb és alacsonyabb kockázatú termékek között. A kockázati sorrend röviden az említett likviditási, pénzpiaci és rövid kötvény-alapoktól halad a hosszú kötvényeken és vegyes alapokon át a részvények felé.
Passzívan követhetik az indexeket
Egy másik választási lehetőség, hogy aktív vagy passzív portfólió-kezelést válasszon a kisbefektető. Az aktív kezelésű alapoknál az alapkezelő arra törekszik, hogy rendszeresen felülvizsgálva a portfóliót (az alap befektetéseinek összetételét), annak elemeit dinamikusan változtatva érjen el minél magasabb hozamot.
A passzív kezelésnél az alap összetétele valamilyen szabály alapján változatlan, a leggyakrabban valamilyen indexet követ. Az alapkezelő ekkor csak arra szorítkozik, hogy technikai jellegű változtatásokat hajtson végre, például az alap méretének vagy az index összetételének módosulása miatt.
Olcsóbbak és átláthatóbbak
A passzív portfóliókezelés legjellemzőbb elemei az ETF-ek, különböző egyéb indexalapok és esetleg egyes certifikátok lehetnek. Előnyük, hogy általában – főleg az ETF-eknél – alacsonyabbak a költségeik, mint az aktívan kezelt alapoké. Eközben átláthatók, a lefektetett szabályok alapján ugyanis mindig lehet tudni, mi az összetételük, milyen mutatókat követnek.
A passzív vagyonkezelés nálunk azonban még kevéssé terjedt el. Az ETF-ek (tőzsdén kereskedett alapok) sok brókercégnél és banki privátbanki részlegnél kaphatók már, de szinte kivétel nélkül devizáért, külföldi termékek. (A BÉT-en egyetlen ilyen van forintban a BUX indexre.) A certifikátok kínálata sem túl nagy a BÉT-en, ráadásul sok közülük félévente lejár, ilyenkor megújításuk költségeivel is számolni kell. Egyéb indexalapokból is kevés van, néhányan a BUX-ot vagy a MAX kötvényindexet követik.
Csipegetnek a részvények közül
Az aktív portfóliókezelők sokféle módszerrel igyekeznek jó eredményt elérni, szelektálnak gazdasági ágak között, próbálnak jól időzítve ki-beszállni a piacokra. Válogathatnak országok között, próbálkozhatnak egyes részvények kiválasztásával, és némelyik, mint a hedge fund-szerű abszolút hozamú alapok, mindenevők, egész termékcsoportok között is mozoghatnak (részvény, kötvény, árupiaci termékek, pénzpiac, ingatlanpiac, devizapiaci spekulációk). Magyarországon nagyon sok az aktív kezelésű alap, amelyek nagy része azonban egy-egy részpiacra korlátozza tevékenységét (európai részvények, magyar kötvények, feltörekvő piaci részvények stb.). Az abszolút hozamú alapok univerzálisabbak.
Az alfa jobb, mint a béta
A vagyonkezelők pozitív alfát szeretnének generálni, azaz jobbak szeretnének lenni, mint a piac – foglalhatjuk össze röviden az aktív portfólió-kezelés lényegét. Az alfa nevű pénzügyi mutató azt mutatja meg, hogy egy alap hozama hogyan alakul az ugyanolyan kockázatú hasonló termékek, többnyire a saját benchmark indexe hozamához képest. Ha ez a mutató pozitív volt, akkor az alap többet hozott, mint a referencia-indexe. (A béta pedig azt jelzi, hogy az adott piachoz, indexhez képest mekkora a kockázata.)
Arról, hogy nagy átlagban az aktív vagy a passzív vagyonkezelés hoz-e jobb eredményeket, megoszlanak a vélemények, pedig számos tudós kutatta már. Az azonban bizonyos: a világ leghíresebb befektetői aktívan kezelték vagyonukat, mint Warren Buffett vagy Soros György. Az is bizonyos, hogy hosszú távon általában magasabb kockázatot kell vállalni a magasabb hozam érdekében, de ez sok évet jelent, ha nem inkább évtizedeket.
Nem szeretné, ha a feje fölött osztanák újra a világot. 
