Hétfőn, az Izrael elleni Hamász-támadás utáni első kereskedési napon erősen megugrott az olaj ára a nemzetközi árutőzsdéken, öt százalékos pluszban is járt. Az Európában jegyzett, hollandiai szállítású földgáz pedig 14 százalékkal ugrott meg. Visszatértek vajon a régi nem szép idők, amikor elsősorban a közel-keleti politikai helyzet mozgatta az energiahordozók árfolyamát? Merre tovább, olaj?

Az olajpiac reakciója egyelőre a politikai kockázatok emelkedésének köszönhető, nem pedig annak, hogy valódi hatással lett volna a – valódi háborúnak ígérkező – konfliktus az olajkínálatra – írta az Oilprice.com szaklap. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a múlt héten jelentősen csökkent az olaj ára a magas infláció – magas kamat – alacsony gazdasági növekedés – mérsékelt kereslet logika mentén.

Való igaz, nem is olyan régen, kevesebb mint két hete is a száz, sőt a 120 dolláros olajárat emlegette a pénzügyi sajtó, úgy, mint aminek bekövetkezése elkerülhetetlen. A Brent típus ára akkor jellemzően 94-95 dollár volt, ahonnét azonban múlt héten nagyot zuhant. Most pedig 84,50-ről csak 88,50-ig pattant fel.

Az olajár kulcsa Iránban van?

A befektetők árgus szemekkel figyelik, hogy Izrael ujjal fog-e mutogatni Iránra a Hamász-támadásért, és mik lehetnek az esetleges válaszlépések – idéznek egy olajipari stratégát. Irán az elmúlt hónapokban növelte olajtermelését és exportját, mivel az Egyesült Államok nem érvényesítette olyan szigorúan a szankciókat, mint korábban. De ha a reflektorfény felé fordul, fennáll a lehetősége, hogy szigorúbb szankciókat vezetnek be, ezzel pedig csökken az olajkínálat a világpiacon.

Elemzők szorosan figyelik, hogy Izrael nyilvánosan vádolja-e Iránt a támadásokban való közvetlen vagy közvetett részvételért, és hogy a konfliktus Izraelből és a Gázai övezetből átterjed-e a szélesebb közel-keleti térségre.

Mikor éppen minden olyan jól alakult

A “háborús prémium” tért vissza hétfőn az olajárakba a Hamász Izrael elleni támadása után egy másik elemző cikk szerint is. Pedig pénteken a The Wall Street Journal még arról számolt be, hogy Szaúd-Arábia, a világ legnagyobb nyersolaj-exportőre hajlandó lehet a jövő év elején növelni olajkitermelését. ha az olajárak túl magasak lesznek, hogy elnyerje az amerikai kongresszus jóindulatát.

Egy ilyen esetleges megállapodás azt is eredményezte volna, hogy Szaúd-Arábia elismeri Izraelt az Egyesült Államokkal kötött védelmi megállapodásért cserébe. A nagy olajtermelő Egyesült Arab Emírségek (EAE) is megkezdte a kapcsolatok normalizálását Izraellel. Az amerikai kormányzat állítólag szintén a szaúdi-izraeli kapcsolatok normalizálásán dolgozott. A Hamász-támadás azonban megzavarta a térségben uralkodó viszonylagos nyugalmat, amit az elemzők a  régióban tapasztalható feszültségek enyhülésének véltek.

A 110 dolláros olaj lesz a vízválasztó?

Egyelőre semmi jele annak, hogy Irán és a Hezbollah csatlakozna a konfliktushoz. Amíg ez így van, addig annak globális hatása korlátozott maradhat – mondta a CNBC-nek Zvi Eckstein, a Bank of Israel volt kormányzóhelyettese, közgazdászprofesszor. Az Iránból származó olajkínálat az elmúlt hónapokban az amerikai szankciók gyengébb érvényesítése miatt növekedett, de most az elemzők szerint ismét zsugorodhat.

Ha a szankciók végrehajtása szigorodik, az legalább napi 500 ezer hordó olajkínálat kieséséhez vezethet. Így a Hamász támadása végül mégis hatással lehet az olajkínálatra és az árakra – mondta Pierre Andurand hedge fund menedzser.

A piac végül nagyobb szaúdi kínálatért könyöröghet, ami szerintem nem fog 110 dollár alatti Brent mellett megtörténni – tette hozzá.

Annak a valószínűsége sem nulla, hogy közvetlen konfliktus alakul ki Iránnal.

Olajhiány fenyeget?

Nemrég a 100, 120 dolláros olajárral riogató elemzők fő érvei között szerepelt, hogy a kínálat korlátos, a kereslet pedig könnyen tovább nőhet. (Ezt prognosztizálta a napokban az OPEC is.) Lehet, hogy ezek az érvek háború nélkül is megállták a helyüket, függetlenül a múlt heti átmeneti áreséstől? Az Investing.com szerint például

• a világ naponta több mint 103 millió hordó olajat fogyaszt és csak mintegy 100,9 millió hordót termel
• a Biden-kormányzat “visszaél az USA stratégiai kőolajkészletével”, amely egyes mérések szerint nagyjából 17 napra elegendő, szemben a hosszú távú átlag 33 nappal.

Betenne a gazdaságunknak

Elemzők évek óta hangoztatják, hogy az olajiparban nem történik elég beruházás, ezért a meglevő lelőhelyek kimerülésével olajhiány lép majd fel. Ráadásul az amerikai termelés háttérbe szorulásával egyre inkább az OPEC+ szervezet határozza meg a piacot, akárcsak a hetvenes években. Ott pedig a tagok – mint Szaúd-Arábia és Oroszország – legelemibb érdeke a magas olajár.

Lehet, hogy a konfliktus gyors rendeződése – ami nem túl valószínű – sem akadályozná meg, hogy az olaj masszívan emelkedő pályára kerüljön? Ez messzemenő következményekkel járna az egész világgazdaságra. Aláásná a jegybankok inflációellenes törekvéseit, visszavetné a növekedést, a vállalati nyereségeket. A magas kamatok és a vállalati nyereségek csökkenése miatt pedig csődhullám is kialakulhat, pénzügyi válságba is torkollhat a folyamat.