Nem fog elszállni a ló az MNB-vel, 282 forint lehet az euró

Örök érvényűnek hitt igazságok dőltek meg a válság során. Korábban a monetáris politikában a jegybankoknak csak az inflációval kellett foglalkozniuk, ma az inflációs célkövetés lényegében halott – mondja Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője a bank sajtóreggelijén. Ma egyre inkább olyan dolgokról hallunk, mint a nominális GDP megcélzása.

Ezt mondják nemcsak nálunk, hanem például a leköszönő kanadai, leendő brit jegybankelnök is. Japánban is hasonló a helyzet, és sok komoly közgazdász veti már fel, hogy nem biztos, hogy a jegybanki függetlenség mindig hasznos, valamint nem konvencionális eszközöket is be kéne vetni.

Amit szabad Jupiternek...

Nem mindegy azonban, hogy ki, mit, hogyan mond, és mit csinál. A módszerek, amelyek a fejlett jegybankoknál működnek, azok nálunk lehet, hogy egyáltalán nem, vagy túl sok kockázatuk van. Amikor a kamatszint nulla százalékra csökken, akkor a nyugati jegybankok a mérlegfőösszegük növelésével operálnak.

A likviditás-ösztönzés és az eszközvásárlás a két fő eszköz a jegybankok kezében. A második esetben a bankok kikerülésével közvetlenül az értékpapír-piacon lépnek közbe. A fejlett országokban alkalmazott kamatcsökkentési ciklusnak és mennyiségi lazításnak azonban nem biztos, hogy nálunk is eredménye lenne - mondja Trippon Mariann (képünkön).

A piaci beavatkozáshoz piacra lenne szükség

A tőkepiaci beavatkozáshoz ugyanis tőkepiacra van szükség, és az angolszász országokban nagyon nagy a tőkepiaci finanszírozás súlya, így ott az működik, a fejletlen piacokon viszont nem. Nálunk csak a GDP 2-3 százaléka a vállalatikötvény- és jelzáloglevél-piacok súlya, másutt akár 50 százalék is lehet.

Állampapír-piacunk azonban van, így elvileg állampapír-vásárlásokat eszközölhet az MNB. Ám megfelelő gazdaságpolitika, bizalom, hitelesség híján ez is a visszájára sülhet el, és a monetáris finanszírozás vádja érhet bennünket.

Pániknak helye lehet

A devizatartalékok felhasználása pedig talán a legnagyobb tabu, ami létezhet. A devizatartalékok megfelelő szintje meghatározásának megvannak a maguk hüvelykujjszabályai, és ha a devizatartalékok túlságosan csökkennek, az öngerjesztő folyamatot, devizapánikot okozhat. A devizatartalékot elégetni életveszélyes, de ha adósságot fizetünk belőle vissza, az bizonyos mértékig rendben van – mondja Trippon Mariann.

Sok mindent nem lehet tehát, de akkor mi az, amit lehet? – merül fel a kérdés. A hazai monetáris politikának nagyon szűk a mozgástere, de azért van mozgástér. A bankrendszert közép- és hosszú lejáratú forrásokkal érdemes lenne ellátni, hogy betöltse feladatát. A régióban már mindenütt megindult a hitelállomány növekedése, csak nálunk nem, elszakadtunk a régiótól.

Hol a gazdaságpolitikai fordulat?

Sokan mondják, hogy hitelkereslet sincsen, mások szerint azonban a hitelkínálat is hibádzik. Van egy vállalati kör, amely szeretne beruházni, de nem tud vagy csak nagyon drágán tud ehhez hitelhez jutni. Nekik nagy segítség lenne, ha olcsóbban kaphatnának közép- és hosszú lejáratú hiteleket. A nem konvencionális monetáris politika sem csodaszer, segíthet egy bizonyos szintig, de amikor az újfajta eszközöket megkonstruálják, nagyon óvatosnak kell lenni, sok minden nálunk visszaüthet, balul sülhet el – mondja az elemző.

Amíg nincsen az országban egy gazdaságpolitikai fordulat, ami, ahogy már sokszor elmondtuk, visszaépíti a bizalmat, addig egyik ágazat sem képes a gazdaságot mozgásba hozni, és addig nincs igazi mozgástér sem – húzza alá Trippon.

Sokba kerül nekünk a PEMÁK

Egyik oldalról örülhetünk annak, hogy az ÁKK devizaforrásokat tudott gyűjteni belső forrásokból, a másik baj azonban az, hogy ez nagyon drága mulatság, kemény tízmilliárdokat jelent a költségvetésnek. Másrészt a kiszorítási hatás lép életbe, elviszi a megtakarításokat, elszívja a forrásokat – tette hozzá a vezető elemző.

Bárkinek hívják is majd a monetáris politika első emberét, monetáris ámokfutás azért nem várható – mondja az elemző. A külföldi befektetőket ugyanis meg kell nyugtatni, bizalmukat meg kell őrizni, ahogy most is kötvénykibocsátásra készül az ország. Ha most sikerül a nemzetközi piacokon kötvényeket kibocsátani, akkor ez az év finanszírozási szempontból várhatóan megnyugtatóan rendeződik.

Jöhet ismét a 282 forintos euró

A CIB az év végi alapkamatra 5,25 százalékot becsül, ebben az évben szerintük már korlátozottabb a tere a további csökkentéseknek. Az euró/forint az év során átlagosan 284 forint körül lehet, az év végére pedig 282 forintos eurót és 225 forintos svájci frankot várnak.

A számok alapján elvileg kikerülhetnénk a túlzottdeficit-eljárás alól Brüsszelben, de várhatóan politikai döntés fog majd születni. Ha ugyanis kikerülünk alóla, akkor az utolsó kontroll is megszűnik a gazdaságpolitikánk felett – mondta Trippon Mariann.