Mik a lakossági megtakarítási szokások?
Kutatócégek és pénzügyi intézmények számos felméréséből egytől egyig az derül ki, hogy a hazai lakosság legfeljebb 50-60 százaléka rendelkezik megtakarítással. A megtakarítással rendelkezőknek pedig mintegy fele mindössze akkora összeget tudhat magáénak, amelyből 1-3 hónapig fedezni tudja a család megélhetését. Hogy ennek milyen súlyos kockázatai lehetnek, arra éppen a járvány, annak kitörése világított rá: egy váratlan helyzet, a munkahely elvesztése vagy egy hosszabb betegállomány egész családokat hozhat kilátástalan helyzetbe.
Ezzel is összefügghet a pénzügyek területén jellemző, rövidtávra szóló gondolkodás, ami régóta jellemző beidegződés Magyarországon és erőteljesen megmutatkozik például a nyugdíj-előtakarékossági szokásokban is.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a hazai lakóingatlan-állomány enyhe növekedést mutat, s a lakóingatlanok száma ma már közelíti a 4,5 milliót. Az ingatlanok túlnyomó többsége komfortos. A KSH adatai alapján a lakások/lakóházak kevesebb, mint hét százaléka nem rendelkezik vízöblítéses WC-vel, hat százalékukban nincs fürdőhelyiség, és az ingatlanok közel négy százalékának esetében nem áll rendelkezésre vezetékes víz.
A lakások zsúfoltsága csökkenő tendenciát mutat: 2013-ban 100 szobára 225 lakó jutott. A 2020-as adatok ennél kedvezőbbek, a statisztika szerint 100 szobán országos átlagban 218 lakó osztozik.
A lakáscélok dominálnak a takarékoskodásban
A hazai lakáspiacot jellemzi – sok más Európai Uniós országgal ellentétben – a nagyon alacsony bérlakásállomány. (Történeti okok miatt, a rendszerváltás után a tanácsi lakások tömeges méretű privatizációja következtében.) Az ingatlanok döntő része magántulajdonba került.
A hazai lakosság legértékesebb vagyontárgya így már évtizedek óta jellemzően a lakása vagy háza. De például az osztrák vagy a német piaccal összehasonlítva nem jellemző ránk az a tulajdonosi attitűd, hogy a lakosság rendszeres megtakarítással előtakarékoskodik a lakóingatlan majdani karbantartására, felújítására, állagmegóvására.
Ugyanakkor a saját otthon, lakás vagy ház vásárlása a lakosság prioritási listáján előkelő helyen szerepel. A Fundamenta egyik felméréséből kiderül, hogy a részvevők 41 százaléka „lakáscélra” takarékoskodik. Az ingatlan felújítása, korszerűsítése, bővítése is előkelő helyen szerepel a megkérdezettek prioritási listáján.
Ha nem az én lakásom, akkor a gyereké
A fontos pénzügyi célok között található még a gyerekek jövőjéről való gondoskodás (például az iskoláztatás), s ezen belül a gyermek majdani lakáshoz juttatása is. Ennek ellenére korántsem általános a rendszeres előtakarékosság az időről időre aktuálissá váló felújítási munkák anyagi fedezetének megteremtésére, és nem jellemző annak beépítése a családi költségvetésbe.
Mindez összefüggésben állhat azzal, hogy – mint egy, a közelmúltban készült OECD-felmérésből kiderült – a magyarok pénzügyi ismeretei „átlag alattiak”.
A 2020 júniusában közzétett elemzés szerint az országban a pénzügyi műveltség ugyan némi javulást mutat a 2015-ös állapothoz képest, de – a Magyar Nemzeti Bank értékelése szerint – továbbra is igen nagy szükség van a pénzügyi szemléletformálásra. A pénzügyi műveltséget mérő komplex mutató a maximális 21 pont 60 százalékát, 12,3 pontot ért el (az OECD-átlag 13 pont volt), amivel a 26 vizsgált ország között a 14. helyen állunk.
Lakás- és ingatlanvásárlás főleg hitelből
A hazai lakosság jellemzően hitel felvételével vásárol lakást, s elenyésző, tíz százalék alatti azoknak az aránya, akik kizárólag saját forrásból, külső finanszírozás nélkül is képesek megoldani az ingatlanvásárlást. Az önerő megteremtésére azonban lakásvásárlás esetén minden esetben szükség van. A jogszabály az ingatlanfedezet forgalmi értékének 80 százalékát írja elő, mint finanszírozási plafont, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a bankok ennél alacsonyabb szinten határozzák meg a finanszírozás értékét.
Más a helyzet felújítás, bővítés, korszerűsítés, helyreállítás esetében, amikor jellemzően kisebb összegű és arányú hitelösszegről van szó. Ilyenkor általában nincs szükség önerő felmutatására. Az egyes bankok egyéni előírásai változóak, de az önerő nemcsak készpénzben, számlapénzben, hanem esetenként akár a helyszínen tárolt, még be nem épített építési anyagban, munkáltatói és lakásépítési támogatás formájában, illetve lakás-takarékpénztári szerződés keretében megtakarított összeggel is kiváltható.
A leggyakoribb tévhitek, hibák, ellenvetések
Banki felmérésekből kiderül, hogy a lakosság körében gyakori az a magatartás, amelyet a „reménytelen helyzet” attitűdjének nevezhetnénk. Ennek lényege, hogy a megemelkedett lakásárak elriasztják a majdani vásárlókat, és sokan egyenesen elképzelhetetlennek tartják, hogy valaha is képesek lesznek egy önálló lakás árát összegyűjteni. Ezen segíthet a jövőtervezés és az idejében megkezdett, rendszeres, hosszútávra szóló előtakarékoskodás.
Nemcsak a lakásvásárlásban gondolkodók réme, hanem a téma szakértői szerint is általános az a jelenség, amelyet az „életszínvonal-infláció” csapdájának neveznek. Ez az a jelenség, amikor a jövedelem növekedésével, például fizetésemelést követően, az összeg beérkezésével párhuzamosan növeljük az életszínvonalunkat, és azt rövid időn belül ugyanolyan természetesnek fogjuk érezni, mint a korábbi állapotot. Azaz, nem leszünk sem elégedettebbek, sem boldogabbak, sőt, már egyáltalán nem is érezzük a különbséget.
Hosszú távon így sokkal jobban járunk, ha még mielőtt hozzáigazítanánk a magasabb jövedelemhez az életszínvonalunkat, valamely nagyobb pénzügyi célunk megvalósításának szolgálatába állítjuk a plusz forrást. Félre tehetünk a gyerekek majdani lakáshelyzetének megoldására, illetve elkezdhetünk gyűjteni egy jövőbeli, nagyobb beruházásra, például egy későbbi kiadáscsökkentést generáló, környezetbarát energiaforrás telepítésére.
A megoldás a tudatosság, a tervezés
Már az iskolai években, amikor csak egy korlátozott összegű zsebpénzből gazdálkodhatunk, érdemes rászokni arra, hogy tudatosak legyünk a pénzügyeinkben. Mindig kísérjük figyelemmel, hogy mire és mekkora összeget költünk, illetve mindig gondoljuk végig, hogy valóban szükségünk van-e az adott tárgyra, szolgáltatásra. Ha igen, akkor megengedhetjük-e magunknak. A tudatosság fél siker, megágyaz a következő, igen fontos elemnek, a tervezésnek.
A pénzügyeink tervezése
A tervezés megóv a fölösleges kiadásoktól, segítségével el tudjuk kerülni az „impulzív” vásárlásokat. Töltsük le a mobiltelefonunkra valamelyik ezzel kapcsolatos applikációt, nyissunk meg egy Excel-táblázatot, vagy csak vegyünk elő egy kockás füzetet – bármelyik megfelelő lehet, a lényeg, hogy kezdjük el írni, hogy pontosan mikor, mire és mennyit költünk. Meglepetésekben biztosan lesz részünk: gyakran el sem tudjuk képzelni, hogy a szokásos reggeli kávé a sarki kávézóban vagy az ötletszerűen megejtett online ruhavásárlások évente mekkora összeggel dobják meg a kiadásainkat.
A saját költségvetésünk
A következő lépés a költségvetés elkészítése. A „Bevételi oldal” az egyszerűbb (és általában a rövidebb.) Számoljuk ki, és írjuk fel, hogy mekkora az az összeg, amely minden hónapban befolyik a kasszánkba. Írjunk fel mindent: rendszeres jövedelem, különmunka díja, túlórapénz, esetleg valakinek kölcsönadtunk és azt visszakapjuk stb.)
A költségvetésünk „Kiadási oldalán” vegyük sorra, tételről tételre, hogy melyek azok a havi fix kiadások, amelyekre mindenképpen költenünk kell. Ilyenek a rezsi (fűtés, víz, világítás stb.), a hiteltörlesztés, a biztosítás, a közlekedés, az étkezés, a tisztítószerek, a gyerek óvodája, iskolája stb.
A költségvetés készítése kulcskérdés lehet. A már korábban említett OECD-kutatás szerint Magyarországon csökkenő tendenciát mutat azoknak az aránya, akik készítenek háztartási költségvetést. 2010-ben a válaszadók 32 százaléka készített ilyet, 2015-ben 25 százalékuk, míg 2018-ban már csak a megkérdezettek 20 százaléka foglalta írásba bevételeit és kiadásait.
Lásd még: Családi költségvetés, diákköltségvetés és takarékoskodás
Megtakarítani pedig kell
Fontos, hogy ne felejtkezzünk meg a megtakarításokról sem: mindenekelőtt a váratlan kiadások fedezésére, váratlan helyzetek megoldására szolgáló vésztartalékról, a ház/lakás majdani felújítására szolgáló megtakarításról sem. Például a lakás-takarékpénztári szerződéshez kapcsolódó előtakarékosságról, a gyerekek jövőbeli lakására szolgáló összeg elkülönítéséről stb.
A „reménytelen helyzet” attitűdre leghasznosabb gyógyír az időben megkezdett előtakarékosság. A pénzügyi célok felállítása és az időben megkezdett takarékosság a hosszú futamidővel karöltve „csodát tesz”. Az az összeg, amelynek összegyűjtése első ránézésre elérhetetlennek tűnik, a kisebb összegű, de rendszeres megtakarításnak és a megtakarításra kapott kamatoknak köszönhetően, hosszútávon megvalósítható.
Lakásra lakás-takarékpénztár
Létezik olyan hosszabb távú lakáscélú előtakarékosságot célzó termék a piacon, például a lakás-takarékpénztár, amelynek kondíciói – a futamidő hossza, a kapcsolódó kamat és bónusz, a később a szerződéshez felvehető hitel fix és kedvező kamatozása – éppen az ilyen élethelyzetekre nyújtanak megoldást. A rendszeres megtakarítás mellett ezen termékek másik pozitívuma, hogy a megtakarításhoz kapcsolódó hitelfelvétel kondícióit már a szerződéskötéskor fixálják, és az nem változtatható, bármennyire is megemelkedne időközben a kamatszint.
Kapcsolódó írásainkat lásd: Diákverseny felkészítő anyagok - tartalomjegyzék
A jeges idő ellenére is utcára mentek. 
