Azt is mondhatnánk, ő az első női szupersztár művész. Tamara de Lempicka előkelő, gazdag lengyel-orosz családba született. Életének magyar szálai is közismertek, második férje Kuffner Raoul felvidéki magyar gyáros és földbirtokos volt. Imádta a luxust, a gyors autókat és a titokzatosságot, születési helyéről és idejéről nem nyilatkozott egyértelműen. Újabb kutatások szerint 1894-ben született, de azt állítólag nem sikerült kideríteni, hogy Varsóban vagy Moszkvában.
Először a kubista hatások fogták meg, majd az art déco nagymestere lett. Első korszakában főképp portrékat készített, melyeken a nagypolgárság és az arisztokrácia rangos képviselői, illetve az előkelő szalonok világa jelenik meg. No meg ő: szinte majd mindegyik nőalakjának arca, orra saját magára hasonlít, holott híven ábrázolja a megrendelő arcvonásait is – mindez nem ritka a művészvilágban. Stílusa azonnal felismerhető. Ahogyan az omló, fényes selymeket megörökítette, az egyedi és utánozhatatlan.
Előkelő, gazdag családba született az Orosz Birodalom „védnöksége” alatt akkor létező Lengyelországban. Eredeti neve Maria Górska. Apja, Boris Gurwik-Górski orosz zsidó ügyvéd egy francia kereskedelmi cég alkalmazásában állt. Svájcban tanult, ahogy az az akkori felső tízezer köreiben gyakori volt, 1911-ben a telet nagyanyjával Olaszországban és a francia Riviérán töltötte, ekkor találkozott először a nagy olasz mesterek műveivel.
1917-ben kitört az orosz forradalom, férjét letartoztatták a bolsevikok. Hetekig kereste őt a börtönökben, majd a svéd konzul segítségével elérte, hogy szabadlábra helyezzék. Koppenhágába, Londonba, végül Franciaországba menekültek.
Párizsi modern lakásukat Robert Mallet-Stevens építész tervezte, art déco stílusú bútoraikat pedig a nővére, a tervezéssel foglalkozó Adrienna Górska. Kezdetben a családi ékszerek eladásából éltek. Ahogy az egyik művészeti szaklap cikkírója fogalmaz,
„a nincstelenné vált Tamarát felbosszantotta és cselekvésre ösztönözte a szegénység, és elhatározta, hogy Párizs leghíresebb festője lesz, aki a drágán eladott képeinek árából gyémántkarkötőket vásárol, ezek pedig a csuklójától a könyökéig beborítják majd a karját.”
Adrianna se volt kevésbé okos és céltudatos. Ő volt az első nő, aki a 20-as években építészetből diplomát szerzett az École Spéciale D′Architecture-ön, Párizs több modern épületét is ő tervezte. Adrianna mesélt a nővérének az akkor még formálódó, új, üveget, acélt és nyersbetont használó építészeti stílusról is, aminek akkor még nem volt saját művészete, kialakult festészeti formája, neve se. Arra biztatta testvérét, hogy próbálkozzon ezzel az irányzattal, miközben megteremtette saját art déco festészetét.
Első nagy kiállítására 1925-ben, Milánóban került sor. Hat hónap alatt 28 festményt készített. Átlagosan három hét alatt készült el egy-egy portréval, amivel 50 ezer francia frankot (akkor 2000 dollárt) keresett. Ekkoriban festette meg egyik fő művét, a Tamara zöld Bugattival című önarcképét, amit a német Die Dame divatmagazin megbízásából készített. (A dolog pikáns részlete, hogy állítólag az autó sárga volt és nem zöld, no meg Reanult és nem Bugatti. De miért kérnénk számon egy ilyen apró, valóságbeli eltérést egy művésztől.)
Az 1920-as évek alatt Párizs bohémvilágában gyakran időzött, Picasso, Jean Cocteau és André Gide társaságában. 1928-ban régi pártfogója, diószeghi Kuffner Raoul báró (1886–1961) megbízta, hogy fesse le a szeretőjét. (A magyar nemességet kapott Kuffner családnak cukorgyára volt a Felvidéken, Diószegen.) A férfi és a festőnő között szerelmi kapcsolat szövődött.
Hamar meghódította Amerikát
Életében először 1929-ben hajózott az USA-ba. Rufus T. Bush olajmágnás számára kellett egy portrét megfestenie, illetve egy kiállítást megrendeznie a saját munkáiból Pittsburgh-ben, a Carnegie Intézetben.
A gazdasági válság állítólag nem volt hatással életszínvonalára, mert jelentős megrendelők keresték. A korai harmincas években megfestette XIII. Alfonz spanyol király és Erzsébet görög királyné arcképét, s ebben az időben kezdték el gyűjteni műveit a múzeumok is. 1933-ban Chicagóba utazott, ahol Georgia O'Keeffe, Santiago Martínez Delgado és Willem de Kooning művészekkel dolgozott együtt, akik a korszak legnagyobb amerikai alkotói voltak,
Férjével korán felismerték, hogy újabb világháború közeledik, és kelet-európai vagyonukat Svájcba menekítették. Nagy visszhangot váltottak ki a női aktképei, mert akkoriban még botrányosnak számított, ha egy nő egy másikat lefestett. 1939-ben a házaspár nyaralni indult Amerikába. Kiállítást akartak szervezni New Yorkban, de végül úgy döntöttek, hogy inkább Hollywoodba, Beverly Hillsbe mennek.
Fotó: Könyves magazin
Itt a részben magyar származású King Vidor filmrendező hatalmas villájában éltek. Tamarának a misztikus Greta Garbo lett a példaképe, akit utánozni igyekezett. Sikerült is neki – a hajdani, fekete-fehér fotókon látni, hogy a Queen Mary fedélzetén állva még az öltözködési stílusa és a testtartása is rá emlékeztet.
Gyakran járt el forgatásokra, ahol Tyrone Power, Walter Pidgeon, George Sanders és mások munkáját figyelte és barátságot kötött velük. 1941-ben megszervezte, hogy a lánya el tudjon szökni a nácik által megszállt Párizsból, Lisszabonon át. Néhány művében Salvador Dalí és a szürrealizmus hatása érződik.
Rendszeresen utaztak Európába, részint azért, mert a férje Magyarországon menekültügyi munkát végzett. Ebben az időben a portrékon kívül csendéleteket, sőt absztrakt képeket is festett. Végül egy egészen új stílust alakított ki, festőkést használva az ecset helyett. Új munkáit azonban nem fogadták kedvezően,
1961. november 3-án, útban New York felé, a Liberté óceánjáró fedélzetén szívrohamban elhunyt a férje. Értékeit eladta, és három föld körüli hajóutat tett. 1980. március 18-án hunyt el.
Színdarab, regény és film készült az életéről
Utolsó éveiben egy új generáció fedezte fel magának, az 1973-as retrospektív kiállítása elismerő kritikát kapott. A Gabriele D’Annunzióval való találkozásáról színpadi mű készült, ami a legtöbbször játszott színdarab volt abban az időben Los Angelesben.
Egyik legnagyobb mai gyűjtője és csodálója Madonna, aki színpadi megjelenésében is utánozta őt. Jack Nicholsonnak és Barbra Streisandnak is nagy kedvence.
Pár éve dokumentumfilm készült az életéről, A túlélés művészete címmel, amelyet tavaly májusban mutattak be a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban magyar felirattal, a budapesti Lengyel Intézet szervezésében. A filmvetítéssel egyidejűleg tartották Grzegorz Musiał lengyel szerző Én, Tamara című életrajzi regényének bemutatóját.
A közelmúltban a Nagymező utcai Lengyel Intézetben festményeinek nyomataiból volt látható egy kiállítás, amelynek akkora sikere volt, hogy a megnyitón hosszú sorokban álltak az érdeklődők kint az utcán. Műveiből gyakran rendeznek kiállításokat, főleg Amerikában, április 10-én éppen Detroitban nyílik egy nagyszabású tárlata.
Árverési rekordok a Sotheby-nél és a Christie’s-nél
A művészeti szaklapok gyakran közreadják az árverési rekordjait: 2019 novemberében, a Sotheby’s New York-i árverésén 6-8 millió dollárra becsült La Tunique Rose (A rózsaszín tunika) című festményét a licitek végén 11,3 millión ütötték le, vagyis a vevő a jutalékokkal együtt végül 13 362 500 dollárt, azaz több mint 4 milliárd forintot fizetett a képért,
Ugyancsak emlékezetes, hogy 2020-ban egy Párizsban fellépő brit kabarészínésznőről készített Marjorie Ferry portréja című alkotását a Christie’s árverésén a vásárlója végül 16 280 000 fontot, több mint 6 és fél milliárd forintot fizetett érte.
Tizenhárom, eddigi legdrágábban elkelt alkotásai nőket ábrázolnak. A férfiakat megörökítő képei közül a legmagasabb összeget eddig a d’Afflitto márki portréja című festményéért fizették ki: ez 2012 novemberében négy és félmillió dollárért kelt el a Christie’s New York-i árverésén – olvasható a papageno.hu-n.
Egyre többet érnek az alkotásai
A Boucard doktorról kalapács alá kerülő portré legutóbb 1985-ben szerepelt a műkereskedelemben, amikor is a Sotheby’s New York-i árverésén 255 ezer dollárért cserélt gazdát.
Azóta azonban Łempicka árai igencsak megemelkedtek a műtárgypiacon: egyre növekvő sikerét jól mutatja, hogy a hat legnagyobb összegű eladása az elmúlt hét évben történt, és a már említett, több mint 21 millió dolláros jelenlegi rekordja közel 150 százalékos növekedést jelent a 2018 előtti 8 482 500 dolláros csúcsárához képest. Ezt még 2011 novemberében érte el, a Sotheby’s New York-i árverésén Az álom – Rafaëla zöld háttér előtt, című, 1929-ben festett képével.
Az öregedő társadalom egy újabb átka. 
A magyar eszközök most immunisak a globális válságra – Klasszis Podcast
Uniós pénzek, hozamok és a hatékonyság csapdája – Klasszis Podcast
