Az ezt alátámasztó nemzetközi kutatások irányítója, a cambridge-i egyetem szociológia professzora, David Stuckler az alapblognak adott interjúban azt állítja, hogy a gazdasági-pénzügyi krízis önmagában véve is sok ember életét teszi kockára, de a végső, az öngyilkossági szándékot előidézni képes kilátástalanság ott jelentkezik a legjellemzőbben, ahol az állam folyamatosan leépíti a szociális juttatásokat és eközben újabb és újabb adókkal kívánja sarcolni a lassan, de biztosan fizetésképtelenné váló polgárokat.
Ahol a válság, ott a kétségbeesés
Míg 2003 és 2007 között egész Európában csökkenő tendenciát mutattak az öngyilkossági adatok, addig a válság kirobbanása óta szinte már járványszerűen terjed az öngyilkosság – főként a kis- és középvállalkozó férfiak körében – az eladósodottsági krízisben szenvedő Görögországban, Olaszországban, Írországban, valamint a legsúlyosabb megszorításokat végrehajtó balti államokban.
A balti országok közül például Lettországban olyan páratlan gazdasági és szociális leépítés ment végbe, hogy az ország két-három év leforgása alatt elvesztette GDP-jének negyven százalékát.
David Stuckler szerint így nem véletlen, hogy Lettországban történik a legtöbb öngyilkosság, Kelet-Európa pedig hagyományosan továbbra is élen jár a szomorú statisztikákban - bár nyugaton – beleértve Görögországot is - erőteljesebben emelkedett az öngyilkosságok száma, mint például Csehországban vagy Magyarországon.
Támogatások helyett új sarcokat találnak ki a kormányok
A vizsgált országokban folytatott interjúk alapján Stuckler az állítja: az öngyilkossághoz rendszerint az vezet, hogy eltűnik minden kapaszkodó. Sehol a látótávolságon belül valamiféle utolsó menedék, ami – következzék be bármi is a gazdaságban – fedelet biztosít a maga és családja számára addig, amíg a válság el nem múlik.
Életükben most először – egyidejűleg - tapasztalják meg az olaszok, görögök, spanyolok, kelet-európaiak milliói, hogy nem kapják meg a pénzüket az elvégzett munkákért. Másrészt nem kapnak új hitelt a bankoktól, és harmadrészt az állam, az önkormányzat felszámolja az összes korábban nyújtott támogatást a vállalkozó, alkalmazott, munkanélküli, továbbá a család, az iskola, a kórház számára. Mindeközben ugyanez az állam, ugyanez az önkormányzat megállás nélkül újabb és újabb adókat vet ki a már csupán korábbi megtakarításaikat felélni képes polgárokra - mondta az alpblognak Stuckler.
A teljes interjút itt olvashatja >>
Öngyilkosságok a magyar médiában
| Ha nincs remény, ha más úgysem értené meg, talán mégis lesz egy ember, akivel tudna erről beszélni a 116-123 telefonszámon, a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatnál. |
A média- és hírközlési biztos nemrég ismertette az öngyilkosságok témájában médiaszakemberek számára készített ajánlását, a felelős, megelőzést segítő tájékoztatás ismérveit. Bodonovich Jenő szerint már az olyan kifejezések használata sem ajánlott egy tudósítás során, mint a „sikertelen öngyilkosság”, hiszen azt sugallja, hogy a halál lett volna a kívánt „eredmény”.
Az öngyilkosságot nem szabad ésszerű választásként, a problémák megoldásaként bemutatni, az ahhoz vezető tényezők általában sokrétűek és összetettek. Kerülendő az öngyilkosság módszerének, eszközeinek részletező leírása, hiszen ez növeli az utánzó magatartás kiváltásának esélyét, mintegy ötleteket adva ahhoz. Az öngyilkosság konkrét helyszínének megemlítése, bemutatása tervet ajánlhat annak, akinek esetleg addig „csak” öngyilkos gondolatai voltak, de konkrét terve, eszköze nem. Az ilyen tudósítás tehát megnöveli az öngyilkosság kockázatát, ezért a témakör megjelenítése rendkívüli körültekintést igényel.
Átlagosan hat nagybank van egy európai országban, a hét nem olyan sok – írja elemzésében az Mfor.hu. 
