A Highclere-kastély, ahol a Downton Abbey-t forgatták

Nem volt szerencsém a kastély valódi tulajdonosával, Lady Carnanvannal találkozni, aki ma is itt lakik. Pedig szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy milyen érzés a XXI. században ebben az ódon palotában és a Downton Abbey című történelmi filmsorozatban oly gyakran szereplő, gyönyörűen gondozott, 2000 hektáros parkban és birtokon élni, sétálni.

Ami elsőként szükséges ahhoz, hogy élvezzük a túrát, az – a pénzen kívül, mert a Downton Abbey-túrák széles árskálán mozognak, forintban 50 és 200 ezres ajánlat is előfordul – egy nagyon kényelmes cipő. A túra nem akadálymentesített, és sok a lépcső.

Liftnek anno még se híre, se hamva nem volt errefelé, a személyzet úgy félt minden – többnyire Amerikában feltalált – géptől, mint a tűztől; a kenyérpirító, a varrógép és a hűtő is ördöngősségnek számított. Mint minden, ami új.

Az angol arisztokrácia világában csak a réginek, a hagyománynak volt becsülete.

Bár a kastély majd 60 szobáját soha nem használták egyszerre, azokat is rendben kellett tartani. Bármelyikből kialakíthattak a szolgálók egy-egy hálószobát, ha népesebb vendégsereg jött.

Ahol igazat mondani és dolgozni kínos volt

Az arisztokrácia tagjai, ha utaztak, nem szállodában laktak, hanem a londoni házukban vagy egy másik arisztokrata családnál. A szálloda és sokáig a nyilvános bár vagy étterem is olyan illetlen dolognak számított, mint igazat mondani. Mindenki mindenről mellébeszélt. Utalt rá, hazudott, titkolózott, finomította a mondandóját, másról kezdett beszélni. Legfeljebb odaszúrt pikírten, mint Lady Violet. Legalább olyan kínos volt nevén nevezni a dolgokat, mint bármilyen hasznos munkát végezni.

A világ egyik legnépszerűbb tévéfilm-sorozatát az Oscar-díjas Julian Fellowes találta ki és valósította meg, a felesége, Emma segítségével. A siker egyik titka, hogy nemcsak a felső szintet, azaz az urak világát mutatta be reálisan, de a szolgálókét is.

És bár szigorú társadalmi szakadék húzódott az uralkodó osztály és az alattvalók között, sok helyütt egybefonódott az életük.  

Aki meg akar ismerkedni az angol és érintőlegesen a világtörténelemmel, annak bátran ajánlható ez a rendkívül igényes sorozat, amely a Titanic tragédiájával kezdődik, és a szériák után forgatott filmekkel együtt majd 30 évet ölel fel. Mindennek köszönhető, hogy több mint 15 évvel az első széria után is nagyon sokan nézik az ismétléseket.

Kemény hierarchia

A kastély földszintjén több mint két tucat ember élt: főkomornyik, alkomornyik, inasok, házvezetőnő, komornák, szakács, konyhalányok. Itt dolgoztak a faluból bejáró mosogatófiúk, mosónők, kertészek, árubeszállítók.

A sofőr már egy magasabb rangú személy volt, de ő is alkalmazott, aki a személyzettel étkezett. A főkomornyik tegezhette az inast, de az csak magázhatta őt. A személyzeti postát is rangsor szerint osztották ki.

 A szobalányokat nem is láthatta Lord Grantham, mert mire az urak felkeltek, már be kellett gyújtani a kandallóba, majd ki kellett osonni a hátsó ajtón. Ha véletlenül akkor nyitott be a lord, amikor még ott voltak, elnézést kellett kérniük.

A végzetes légyott helyszíne 

A belső jeleneteket nem itt forgatták, hanem a konyhában, a lenti ebédlőben és a többi kiszolgáló helyiségben. A felső emeleti szobákban játszódó sztorik nagy részét pedig az Ealing stúdióban vették fel. Ugyanakkor néhány szobát a kastélyban is berendeztek a film díszleteinek imitálásával, hogy megláthassuk például, milyen impozáns környezetben zajlott a végzetes légyott Mr. Pamuk és Lady Mary között. A szoba sokkal nagyobb a valóságban – szinte teremnyi –, mint amennyi a filmben látszik belőle.

Amint azt az idegenvezetőtől megtudtuk, a Bampton nevezetű falu Oxfordshire-ban a film külső jeleneteihez szolgáltatott helyszíneket, akárcsak a St. Mary Templom és a könyvtár, amely a kórház bejáratául szolgált. A helyszínen beléphetünk Matthew Crawley édesanyjának képzeletbeli házába is, meg a falu templomába. Az I. világháborús harctéri jeleneteket viszont Franciaországban vették fel.

A valóságban is működött itt kórház

A Highclere-kastélyban, amely a délkelet-angliai Hampshire megyében található, ma is laknak a grófi Carnarvon család leszármazottai. Őseik 1679-ben telepedtek le, de a birtok már azelőtt évszázadokig lakott volt. 749-ből is maradtak fenn írásos bejegyzések.

A magán lakrészekbe természetesen nem lehet belépni. Aki ide látogat, kaphat egy példányt Lady Carnarvon könyvéből, ez benne van az árban. Ebben a saját „Downton Abbey-beli életüket” meséli el, persze kihagyva a magánéleti konfliktusokat.

Érdekesség, hogy a kitalált forgatókönyv másolja az életet: az I. világháború kezdetén kórházat nyitottak itt a háborús sebesültek számára, a néhai Lady Carnarvon pedig ápolónőként is segített a szervezésben.

A sorozatban szerepel egy virágkiállítás és verseny is, mint unaloműző program a hölgyeknek. Ennek is van valóságalapja: a néhai Carnarvon gróf szenvedélyes kertész, 1833-ban bekövetkezett haláláig a Királyi Kertészeti Társaság alelnöke volt. Ebben az időben számos dísznövényt, hibridet és különleges fajtát termesztettek a birtokon.

De hogy kerül ide egy egyiptomi kiállítás?

Egy másik Carnarvon gróf lelkes amatőr egyiptológus volt, 1907-ben Thébában nemesi sírok feltárását támogatta, és Howard Carter régészt bízta meg Tutanhamon fáraó sírjának felkutatásával. Az egyiptomi leletek ma már világszerte láthatók, például itt, Highclere-ben is. Vajon mikor fognak visszakerülni eredeti lelőhelyükre?

A távoli országokból érkezők természetesen összekötik a kastélytúrát egy oxfordi kirándulással, valamint egy londoni városnézéssel, hiszen onnan indulnak a turistabuszok. Kutyával és háziállattal nem lehet érkezni, viszont a kényelmes cipő mellett szükséges a készpénz is.

Érdekesség, hogy már a Downton Abbey előtt is forgattak itt filmet, de erről kevesen hallottunk. Maga a kastély, valamint az egyiptomi kiállítás és a kertek a nyári hónapokban, valamint az év többi részében, például karácsonykor és húsvétkor nyitva állnak a nagyközönség előtt. A kastélyban esküvőt is szoktak rendezni, akárcsak kulturális programokat.

Urak szmokingban, hölgyek estélyiben

Amit rettentően sajnáltunk a séta során, hogy nem lehetett bekukkantani a zseniális, folyton hangosan perlekedő szakácsnő, Mrs. Patmore konyhájába, és megkóstolni filmekben szereplő, rengetegféle, munkaigényes és valódi, saját birtokról származó alapanyagokból készített finomságot.

Ráérős reggeli, sietős, könnyű ebéd és az elmaradhatatlan ötórai tea – a tea persze csak ürügy, még ha fontos is a minősége.

A rendkívül szertartásos vacsorán – ahol szmokingos uraknak és estélyi ruhás hölgyeknek szervírozták a szupét, ahogy arra a Hyppolit a lakájból emlékszünk – minden nap fogások tucatjait tálalták fel. Bár az angol konyhát dicsőítették – ami furcsa mondjuk egy francia vagy magyar számára –, valójában számos úri kreáció tartalmazott francia elemeket, miközben óhatatlanul az ír és a skót konyha hatásai is érezhetők.

Mit ettek pikniken és lóversenyen?

Ha valaki Highclere-be készül, ne sajnálja betenni a bőröndbe Annie Gray: A hivatalos Downton Abbey szakácskönyv című művét! Vagy ha nem tud odamenni, de szeretné megtapasztalni a filmsorozat mögötti világot, feltétlenül olvassa el! A világ egyik legigényesebben írott és fotózott, életmódot bemutató alkotása. Hosszan felsorolja, mit illett enni egy pikniken, vadászaton, lovasversenyen, krikettmeccsen, ünnepen, és mit hétköznap. 

A könyv a halak, marhasültek, pudingok, hasék, gyümölcszselék, torták, gyümölcsös piték és fagylaltok elkészítésének leírása mellett betekintést enged az akkori arisztokrácia terítési-tálalási illemébe is.

De nemcsak abba, hanem a személyzet számára külön főzött-sütött egyszerűbb, de laktató fogások műhelytitkaiba is.

Mintha csak Mr. Carson és Mrs. Hughes állna ott mellettünk, és éppen azon morfondírozna, hány centire kell lennie egymástól az osztrigás kanálkának meg a fagylaltosnak, milyen magasan kell tartani – fehér kesztyűben – a tálat, hogy kényelmesen szedhessünk belőle, valamint hogyan, hány fokon és milyen pohárba kell kitölteni a whiskyt vagy a sherryt…

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.