Példa nélküli, hogy egy írónő, akit sokáig elfeledtek, akkora népszerűségre tegyen szert a számára elképzelhetetlenül távoli XXI. században, hogy filmek, tévésorozatok készülnek a regényeiből és az életéről, könyvklubok és Facebook-csoportok viselik a nevét. Turistacsoportok zarándokolnak oda, ahol lakott, és amelyek ma nemzeti örökségnek tekinthető irodalomtörténeti emlékhelyek.

Ahol a Büszkeség és balítélet született

Jane Austen Hampshire megyében, azon belül Steventonban született, de legfontosabb műveit Chawtonban alkotta. A falucska – ahova mi is személyesen ellátogattunk – így került fel a világ turistatérképére.

A szülői ház már nincs meg, de a Jane Austen-ház (ma már múzeum) hasonló, mint amilyet helyszínként kiválasztott a legsikeresebb filmes feldolgozás, az 1995-ös Büszkeség és balítélet rendezője: nem hivalkodó, de elég tágas, emeletes, hiszen sokgyerekes családról van szó.

A Büszkeség és balítéletben öt lány alkotja a fiatal generációt, a valóságban Jane-nek hat bátyja és egy nővére volt. De rajtuk kívül természetesen a szülőknek és még a szolgáknak is kellett alvóhely, vendégfogadó nappali, és valahol mosni is kellett ennyi ember számára.

Itt születtek a legfontosabb művek, közte a Meggyőző érvek, ami olyan ikonikus lett, hogy még a Ház a tónál című nagy sikerű amerikai filmben is felbukkan, mint a Sandra Bullock alakította főhősnő kedvenc regénye, amely kulcsszerepet játszik a Keanu Reeves által játszott férfival fellobbanó románcban.

Austen-hétvégék korhű ruhákban 

De a Jane Austen reneszánszban – ne tagadjuk – legnagyobb szerepe a harminc éve forgatott rendkívül sikeres angol sorozatnak, a „Büszkeség és balítélet”-nek van, amelyben Colin Firth a tóból kimászva, vizes, mellkashoz tapadó ingben és hullámos fürtökkel dobogtatta meg a lányszíveket. Ez indította el Firth-t a világsztár státusz felé. Partnere, a bájos Jennifer Ehle, aki jóval később Szabó István egyik filmjében is szerepelt, már nem ért el ekkora karriert.

Az „Értelem és érzelem” feldolgozása a másik nagy siker, amire Emma Thompson és Hugh Grant szerepeltetése volt a garancia. Ez szintén hozzájárult az írónő elképesztő népszerűségéhez és a köré épült látogatóözönhöz.

Olyannyira, hogy (csak) az Észak-Amerikai Jane Austen társaságnak nyolcvan regionális csoportja működik. Vezetőjük, Suzanne Boden évek óta szervez Austen-hétvégéket a vermonti birtokán.

Ilyenkor a résztvevők korhű ruhákban kortyolgatják a teát és hozzá angol kekszeket ropogtatnak, miközben megbeszélik, melyik a legjobb feldolgozás, illetve részletesen megvitatják, hogy Alan Rickman, azaz Brandon ezredes vajon miért szeretett bele Marianne-ba, vagyis Kate Winsletbe.

A hajdani idők megelevenítése egészen odáig fajul, hogy különféle korabeli foglalkozásokat szerveznek a látogatóknak.

Ma már nemcsak Chawton veszi ki a részét a látogatóáradatból, hanem Bath is, valamint Southampton, ahol szintén lakott a család.

Bath igen előkelő üdülőövezete Angliának, aki több napot szán egy ilyen túrára, annak itt érdemes megszállni. A kisebb településeken találhatók olcsóbb panziók. Minden nevezetes épületet, ahol Jane megfordult, meglátogatják a turisták, mint például a templomot, ahol édesapja prédikált.

Southamptonban gyakran szerveznek a tiszteletére irodalmi túrát, amely során felkeresik azokat a helyeket, ahol az írónő sétált. Gyakran rendeznek vásárt és olyan könyvkiállítást is, ahol a nagy becsben tartott néhány eredeti példány is látható.

Marianne kottái és Elinor akvarellje

Austen és a család eredeti tárgyai féltve őrzött kincsek lettek. A chawtoni múzeumban nemcsak megtekinteni lehet az emlékeket, hanem bele lehet merülni egy hajdanvolt világba, mintha a tévésorozatok elevenednének meg. A látogatók bejelentkezhetnek különféle szórakoztató programokra, amelyek egy-egy regényt dolgoznak fel.

A ház különböző szobáiban a regény szereplői által „hátrahagyott” tárgyakat fedezhetünk fel, Marianne kottáitól Elinor akvarelljeiig.

Jane leveleinek nagy részét a nővére megsemmisítette a halála után, a családi intim szféra védelme érdekében. A múzeum az évek során kisebb vagyont költött a fennmaradt kevés tárgy megszerzésére . Ezek közül a legemlékezetesebb az íróasztala, amelyen a szemüveges írónő leghíresebb regényein dolgozott. Az emeleten látható a jáde gyűrűje, amelyet kétségtelenül viselt, az általa írt levelek töredékei, valamint az ágya.

Kincset érő családi tárgyak

Könyveinek különböző első kiadásai is itt vannak kiállítva: az olvasóteremben megtekinthetjük például az orosz nyelvű Mansfield Parkot vagy egy Marvelgrafika-szerű változatot. Az egyik szobában azt is megtudhatjuk, hogy amikor Jane halála után rendezték a hagyatékát, az „Értelem és érzelem” eladásából 200 font, a „Büszkeség és balítélet”-ből pedig mindössze 110 font gyűlt össze. Ez akkor nem volt kis összeg, de gazdagságot sem hozott.

Lehet igényelni éves jegyeket, bérleteket is – ez felnőtteknek 25 fontba kerül –, bár ez inkább az angliai rajongók számára praktikus, de jelzi a nagy érdeklődést. A helyieknek ingyenes a belépés.

Anélkül, hogy ne innánk itt egy teát – ami valójában komplett étkezést jelent – nem mehetünk haza. A másik, nagyobb épületben, a Chawton House hajdani konyhájában lévő teaházba érdemes előre foglalni helyet.

Az 1592-ben épült ház földszintjén a szolgák éltek és dolgoztak, itt volt a mosogató, a konyha, a borospince, a vadhúsok tárolására alkalmas kamra, a kútház és a szivattyúterem.

Teázás közben számos korabeli tárgyat megfigyelhetünk, mint például a téglafülkébe épített, kora viktoriánus tűzhelyet, egy ősrégi komódot, a rézforralókat és a munkaasztal feletti faoszlophoz rögzített kávédarálót. Az udvarból romantikus kilátás nyílik a könyvtár teraszára és a kertre.

A parkban tett séták ingyenesek, a Tea Shed pedig a Chawton House területén kívül található, így azok is megpihenhetnek itt, akik nem vettek jegyet a múzeumba. Nemcsak teával várják a vendégeket, hanem frissen pörkölt kávéval, forró csokoládéval, tipikus háromszög alakú, uborkás angol szendvicsekkel, scone-nal, muffinnal.

Nem ment férjhez, fiatalon meghalt

Jane Austen 1775-ben született, és fiatalon 1817-ben hunyt el. A kritikai realizmus egyik úttörőjének számít. Írásaira jellemző a feszes kompozíció és az ironikus látásmód, ami akkor igen ritkának számított, mint ahogy az is, hogy hősnői éles kontrasztban álljanak környezetük balgaságával, és ezt ki is fejezzék – ahogy az irodalomtörténészek fogalmaznak.

Sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, ám az eljegyzést később felbontották. Visszavonultan élt, mert súlyos betegségben, az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melynek következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé.

1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de július 18-án meghalt. A winchesteri székesegyházban temették el.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.