Bécs kicsiben – Stájerország ékszerdoboza

Mindössze három és fél-négy óra alatt odaér az ember Ausztria második legnagyobb városába, Grazba, Stájerország fővárosába. Hogy Bécs után hol foglal helyet, az is mutatja, hogy mindjárt megérkezéskor, a hotelünkkel szemben álló Stadthalle oldalán hatalmas plakát hirdeti a december 4-i Simply Red koncertet. Persze azért is tűnik fel, mert a budapesti, december 6-i fellépésükre nekünk is jegyünk van, s ezek szerint innen érkeznek majd.

De gyorsan be a centrumba! Először jegyet veszünk, utána tudjuk meg, hogy a belvárosban ingyenes a villamos. Aztán míg a főtérre érünk, nem kell sok hozzá, már el is kap minket az a bizonyos bécsi érzés. Tényleg olyan, mintha az osztrák fővárosban járnánk az óváros sétálóutcáit, mert ugyanúgy mosolyognak ránk a gyönyörű kirakatok, a hívogatóbbnál hívogatóbb kávézók, pizzériák, éttermek, az emberek ráérősen sétálgatnak és kávéznak egy szimpla szerda délután. Csak minden kisebb léptékű.

Csúszda a hegy gyomrában

Kiérve a főtérre, a Hauptplatzra, ahol a Városháza is áll, már sajnáljuk, hogy nem az adventi fényekben látjuk. Állítólag ugyanolyan vonzó a karácsonyi vásár itt is, mint Bécsben. De nem kell nekünk karácsony, hogy az osztrák kis ékszerdobozra rácsodálkozzunk, nem véletlen, hogy Graz egész óvárosa felkerült az UNESCO világörökségi listájára, amivel most, hogy ott jártunk, mélyen egyet is értünk.

Mielőtt megnéznénk a város leghíresebb látnivalóját, egyben jelképét, a Schlossberget, elcsábulunk egy Wiener Schnitzelre (16 euró), amelyet rendhagyó módon fekete áfonya lekvárral kapunk, s a vicces elnevezésű Puntigamer sörrel (5 euró) öblítünk le. A hegy tetejére siklóval kapaszkodunk fel (1,5 euró csak felfelé). A kilátás páratlan, ahogy felülről rálátunk a vörös háztetők és a modern házak egyvelegére, melyek között megcsillan a Mura folyó, ami később még meglepetéseket is tartogat. Már innen kitűnik a "kék gömböc", de erről kicsit később.

A hegyen van egy szabadtéri színpad, ahol nyaranta koncerteket, színházi előadásokat, de még sporteseményeket is rendeznek. Régen börtönként szolgált, ezért egészen különleges hangulata van. Épp csak egy kicsivel lejjebb, a város fölé emelt erődből csak az Óra- és a Harangtorony maradt meg, ahonnan a bátor vállalkozók a hegy gyomrába épített csúszdán is leérhetnek. Mi a 260 lépcsőt választjuk lefelé, de előtte egy melange (3,5 euró) és a híres Apfelstrudel (5 euró) meleg vaníliaöntettel kötelező.

A Schlossberg egyébként a rácsodálkozások hegye, ugyanis a belsejében még egy mesevasút is várja a gyerekeket.

Ultramodern építmények

Remegő lábakkal érünk le az óvárosba, ahol irány a Mura túloldala. Itt jön az első meglepetés, ahogy hirtelen előbukkan az alkonyodó estében a váltakozó fényben fürdő Murinsel, a folyón lebegő, minden elképzelést felülmúló, több funkciós modern sziget és híd, amely ezen kívül kávézó és szórakozóhely is. Alattunk hangos zúgókkal tarkítva robog a folyó, ahol jó időben raftingolni is lehet.

A "nyugalom szigete" nincs rögzítve a folyómederhez, 5 métert tud fel-alá mozogni vízállástól függően. A lenyűgözően modern alkotás 2003-ban épült, mikor Graz volt Európa kulturális fővárosa.

Átérve a túlpartra, mindjárt érződik a Lend negyed kicsit visszafogottabb aurája, s itt is beigazolódik a törvényszerűség, hogy a folyók másik partján általában más hangulat fogadja a turistát. Itt aztán mindjárt jön a másik ámulat, mert egy másik modern alkotásba, a Kunsthausba ütközik az ember. Ez az a bizonyos, a helyiek által „kék gömböc”-nek nevezett, a sündisznó és az amőba kereszteződésére hajazó látogatóközpont, melyet már a hegy tetejéről kiszúr az ember.

Szintén 2003-ban, a város megújulásakor építették, s már a létezésével is sokat lendített a negyeden, amely ezért olyan fejlődésnek indult, hogy itt is szívesen bandukol az ember a kisebb üzletek, kávézók, termelői piacok között.

Kulcsra zárt kastély nyitott angolparkkal

A Lend negyeden át visz ki a villamos az 1666-ban épült, szintén UNESCO-világörökség Eggenberg kastélyba, amely nagy sajnálatunkra épp előttünk két nappal zárt be a nyári időszak után, így csak kívülről csodálhatjuk meg, ugyanis a belépőjegy töredékéért (2 euró) az angolparkba azért beengedik a látogatókat, ahol pávák grasszálnak. A kastélyra különlegesen átfogó asztrológiai-számmisztikai összefüggés jellemző: kelet felé néz a főbejárata, az égtájaknak megfelelően négy saroktornya van a nap óráira utaló 24 reprezentációs teremmel, az épületen pedig összesen 365 ablak néz bele a világba. Emeletenként 31 szobát alakítottak ki a leghosszabb hónapokra utalva, s a bolygótermet 8 ablakkal látták el, ennyi bolygót számláltak ugyanis akkoriban.

A falak és a mennyezetfreskók az állatöveket és a bolygórendszert szimbolizálják, de még további összefüggések is várnak az április-október között érkező turistákra. Lenyűgöző a tudatosság, amivel egykor Belső-Ausztria kormányzója, Hans Ulrich Eggenberg felépítette a kastélyt, s ha valakinek beugrana a csehországi Eggenberg sörgyár, jól gondolja, a családé volt az is.

Még több gasztro

A világ legnagyobb, harmincezer darabos fegyvergyűjteményére, a Zeughausra, valamint a botanikus kertre már nem volt időnk, a Medve-szurdokot pedig a súlyos kőomlások miatti lezárások miatt kellett ejtenünk, de mivel Graz kiérdemelte az Ausztria kulináris fővárosa címet, a gasztroélmények valamelyest kárpótoltak minket. A pizzázóktól kezdve a borkorcsolyákat kínáló bisztrókig, a híres tökmagolaj-fagyin és az ínycsiklandó pékárukon keresztül az ír kocsmákig Graz sok mindennel vár mindenkit, aki szeretne egy hétvégén jó nagyot harapni a hanyatló nyugatból. Sőt, legjobb, ha hosszú hétvégére megyünk.

A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.