7p

Kicsit spanyol, kicsit katalán, kicsit francia – vagy tán egészen az. De nem Párizs és nem Provence, hanem egy különleges hangulatú nagyváros Franciaország déli részén, közel a tengerparthoz. A Világjáró tavaszi célpontokat kínáló sorozata ezúttal Perpignan-ba visz el. 

Megfejthetetlen, hogy mi és miért pont az az élmény marad meg a fejünkben egy-egy út emlékmorzsáiból. Többnyire inkább a hétköznapi apróságok, mint a régi, hatalmas paloták látványa vagy a múzeumok kincse.

Mert meleg a tenger és sekély

Perpignan nekem már örökre az osztrigát jelenti, amelyet nem utaztatnak ide-oda, hogy aztán méregdrágán, nagy hajcihővel, ezüst tálcán, pezsgővel szervírozzák egy ötcsillagos szállodában. A turista ellátogat az osztrigatelepekre, ahol megtermett, napbarnított, feltűrt nadrágú és ingujjú tenyésztők szolgálják ki, persze ma már ott sem aprópénzért.

Franciaországnak ez a része régóta híres osztrigafarmjairól. Itt állítólag azért nőnek nagyra e puhatestűek, mert meleg a tenger, a homokos fenék sekély, és nincsenek erős áramlatok.

A másik, ami megfogott, hogy a legdélibb francia nagyváros úgy viselkedik sokszor, mint egy álmos katalán kisváros. A nők rúzs nélkül is kimennek az utcára, ami példátlan Franciaországban, igaz, ez nem az üzleti negyedre jellemző.

Kicsit spanyol, kicsit katalán, kicsit francia – Perpignan belvárosa. Fotó: francecomfort.com
Kicsit spanyol, kicsit katalán, kicsit francia – Perpignan belvárosa. Fotó: francecomfort.com

Délután szieszta, minden zárva, a strandon sincsenek annyian, hogy ne lehessen lépkedni a törülközők között. Akkora csak a forgalom, mintha a hatvanas években lennénk, egy lusta délutánon Saint-Tropez-ban – és mintha mindenki ismerné a másikat, pedig egy nyüzsgő, ultramodern városról van szó.

Az itteni festői, termékeny völgyek és a kellemes éghajlat ideális miliőt teremtenek a borkészítéshez. Persze az üzletekben helyi borokat árusítanak, nem más régió nedűit reklámozzák, mint ahogyan az Magyarországra jellemző.

Amikor a bor fontosabb a menetrendnél

Az egyik legnevesebb pincében a szőlősgazda-borász váltig marasztalt bennünket, mi viszont izgultunk, mert hamarosan indult volna a gépünk a város repteréről.

Felvette a telefont és odaszólt a forgalomirányítónak, aki az unokatestvére volt, hogy tartsa vissza kicsit a gépet, mert még nem kóstoltunk végig minden tételt.

Amikor megérkeztünk, láttuk, mennyire nem örülnek eme gesztusnak az ott várakozó, öklüket rázó spanyol és arab utasok. (Igaz, ez nem mostanában történt.) 

Ha netán Spanyolországból tartunk errefelé, jó tudni, hogy Barcelona 200 kilométerre van ide. A Marseille-től Perpignan-ig tartó út az A9-es autópályán körülbelül három és fél órát vesz igénybe, a távolság 320 kilométer. Természetesen a francia és spanyol nagyvárosokból ide lehet utazni vonaton is.

Nyert ügyünk van egyébként is, ha vonattal érkezünk. A modern vasútállomás – ahová nemcsak Franciaországból száguldanak a nagy sebességű, formatervezett vonatcsodák – benti freskóit maga Salvador Dalí festette.

Dalí, Picasso, Miro és Dufy

Aki még több alkotását meg akarja tekinteni, látogasson el a Rigaud Múzeumba. Dali munkái mellett más spanyol és katalán mesterek festményei is láthatók itt, köztük Maillol, Picasso, Miro, Dufy művei, de klasszikus mestereké is, egészen a 16. századig visszamenőleg.

A Musée Rigaud  valójában egy 17. századi palota, gazdag gyűjteményében több alkotás található  a névadó Hyacinthe Rigaudtól is, aki a város szülötte és arról híres, hogy ő lett a Napkirály udvari festője.

Dalí nagy rajongója volt a városnak, egyszer azt mondta, hogy Perpignan a világ központja.

A festő-lángelme rajongóinak ajánlható a nevét viselő szálloda is, amely négycsillagosnak hirdeti magát, de Franciaországban azért ez kicsit mást jelenthet. A honlapja legalábbis azt is felsorolja érdemként, hogy a szobákban van tévé meg fürdőszoba, ami Magyarországon három csillagnál is természetes.

Spanyol és katalán hagyományok

A város életének minden szeletét erősen befolyásolják a spanyol hagyományok, amelyek a középkorig nyúlnak vissza. A legfontosabb látnivalók is ebből a korból származnak, és szerencsére jó állapotban fennmaradtak.

Nézzünk néhány „kötelezőt”.

A Castillet a régi középkori, katalán stílusú városmag, melynek egykori falait lerombolták, de megmaradt a régi városkapu és erődítmény – a várost védelmező bástyaerőd Perpignan régi címerében szerepelt.

A téglából készített erőd belsejében található a Casa Pairal, a helyi népművészeti és helytörténeti múzeum.

A Loge de Mer egykor a tőzsde volt, sarkánál hajó formájú szélkakas áll. Az épület 1397-ből származik. A Hotel de Ville a régi városháza, egy részét még a 15. században építették. A homlokzatán három bronzkar látható, ezek valaha fáklyatartók voltak, de egyben a lakosságnak azt a három csoportját jelképezik, amelyek a városi tisztségviselők megválasztására voltak jogosultak. A Palais de la Députation pedig az aragóniai királyok korában a helyi katalán kormányzat székháza volt.

Érdemes megtekinteni a Maison Juliát, amely a város kevés, középkorból megmaradt magánházainak egyike, és  gótikus stílusban épült a 14. században.

A város főtemplomát, a Saint-Jean katedrálist 1324-ben kezdték el építeni, de csak 1509-ben szentelték fel.

Tapasok, francia módra

Jó ötlet sétálni a város kevésbé ismert, turisztikailag nem igazán frekventált részein is, ahol elsősorban nem franciák laknak. Itt olcsón lehet venni igazi észak-afrikai kávét, és kóstolni arab és spanyol ételeket. A piacokat se hagyjuk ki, igazi fűszer- vagy gyógynövény arzenálra bukkanhatunk.

Nem lennénk Franciaországban, ha a konyhaművészetet ne vennék halálosan komolyan, akár hétköznap, egy bisztróban is. A városban a spanyol és francia konyha legfinomabb ételeit kombinálják, a tapasok választéka kissé visszafogott, de fügét és olajbogyót szinte kötelezően kínálnak.

Mediterrán hangulat. Fotó: Wikipédia/Jorge Franganillo
Mediterrán hangulat. Fotó: Wikipédia/Jorge Franganillo

A legtöbb ételhez az itteni, különlegesen finom paradicsomot is társítják, amelyet apróra vágnak, és úgy rakják a vajas, friss kenyérre.

A tengerparthoz való közelség miatt a halak, kagylók, rákok mindenütt asztalra kerülnek, nem beszélve az osztrigáról. De nem hiányoznak az étlapról a gallok körében oly kedvelt kacsák sem, már inkább franciás stílusban elkészítve.

Kóstolt már csigakaviárt?

Napjaink talán legizgalmasabb ínyencsége mégis a csigakaviár, amely az éti csiga petéjéből készül. Sokféleképpen fűszerezhető, igen drága csemege. Erre a célra leggyakrabban a nálunk is őshonos közönséges éti csigát, a Helix pomatiát használják; Magyarország a kontinens egyik fő exportőre, javarészt éppen Franciaországba szállítanak. De ma már saját maguk is hatalmas csigafarmokon tenyésztik ezeket a puhatestűeket, több helyütt kifejezetten a peték kinyerése érdekében.

Ha ebédhez bort rendelnénk, a helyi Languedoc-fajtákból válasszunk, de érdemes megkóstolni a Baniel-t és más különleges édes fajtákat is.

A vidék – hivatalos nevén Roussillon megye – a Pireneusok keleti szegélyénél, a spanyol határ közelében húzódik, Franciaország egyik legnaposabb tája, nevezetes borvidék; fő szőlője a félédes nedűt adó, híres grenache. De a sörimádók sem járnak rosszul, mert Perpignan híres katalán söréről is.

A városban számtalan kiváló szálloda és étterem található, csupán pénz kérdése, hogy melyiket válasszuk. És se szeri, se száma a panzióknak, kiadó szobáknak is. Az éttermek között találunk street foodokat – szerencsére nem amerikai stílusban, hanem inkább mediterrán-közel-keleti módon elkészített ételekkel, no meg fine dining éttermeket, természetesen a francia ínyenc szemlélet jegyében.

Mindazonáltal itt is észrevehető, akárcsak bárhol Franciaországban, hogy a helyiek nincsenek elájulva a turistáktól, és nem is kényeztetik őket. Tisztában vannak vele, hogy hazájuk akkor is a világ legnépszerűbb úticélja marad, ha lazán veszik a marketinget vagy a turisztikai szolgáltatásokat.

A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
Szubjektív A legírebb sziget, ahol több a whisky, mint az ivóvíz
Durucz Dávid | 2025. október 4. 06:01
„Van itt három templom, három iskola, hat kocsma és egy bolt, szóval rendben vannak a prioritások” – mondta kísérőnk Európa egyik legkülönlegesebb szigetén, Inishmore-on, ahová körülményes eljutni, de ahonnan lélekben hazatérni sokkal nehezebb. A Világjáró ezúttal Írország ősi részéről jelentkezik.
Szubjektív Miért kap adókedvezményt, akinek több Birkin táskája van, mint gyereke? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 3. 19:11
A héten ismertté váltak a kormány és a Tisza Párt egyaránt 5-5 pontból álló azon kérdései, amelyekre várják a választópolgárok reakcióit. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában ezek mentén beszélgetett Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Imre Lőrinc újságíró. Például az édesanyák és a fiatalok adómentességéről, a társasági adóról, valamint arról, hogy Magyar Péter már az egymilliárd forint feletti vagyonokat is megadóztatná. 
Szubjektív Dübörög az orosz befolyásolási gépezet – Magyarországra is gyakorolnak Csehországban és Moldovában?
Litván Dániel | 2025. szeptember 28. 18:16
Álhírek öntik el Csehországot és Moldovát, de valós erőszakba is át-átcsap már az orosz hibrid és információs hadviselés szerte Európában. Felkészül: Magyarország? Jegyzet.
Szubjektív A tömegturizmus tépázza, de még állja a sarat a világ egyik legeredetibb városa
László Éva Lilla | 2025. szeptember 27. 06:01
Aki térre, tisztaságra és andalgós városnézésre vágyik, ne Velencét válassza egy hosszabb vakáció színhelyéül. Aki viszont imádja a pezsgést, nem rettenti el a szelfiző turistatömegek nyomakodása, és szívesen barangol a csatornák mentén, jól teszi, ha előre felkészül: mit hol tud megvenni, megenni és megtenni. Főleg, ha gyerekekkel érkezik. A Világjáró e heti állomása Velence, ahol pár napos gasztronómiai és kulturális „ámokfutás” során legalább egy hónapra való impulzust gyűjtöttünk. 
Szubjektív A királyság nukleáris védőernyő alá húzódik
Káncz Csaba | 2025. szeptember 22. 10:07
Szaúd-Arábia új védelmi paktuma Pakisztánnal jelzi a kapcsolatok történelmi mélyülését, és jól mutatja, hogyan alakítják át a változó közel-keleti törésvonalak, az USA habozása és Irán árnyéka a Perzsa-öböl menti térség biztonságát. Jelenleg arra utalnak a jelek, hogy több ország is szeretne hasonló mechanizmusokat létrehozni Iszlámábáddal. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív „Maximum a saját hazánkat kell megvédenünk” – az utca embere a lengyelországi dróntámadásról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. szeptember 20. 10:21
Egyre fokozódik a feszültség a NATO és Oroszország között, miután múlt héten orosz drónok hatoltak be Lengyelországba. Ennek apropóján kérdeztünk járókelőket arról, hogy legyen-e ismét kötelező a katonai szolgálat itthon, mi a véleményük a hadikiadások a NATO által elvárt növeléséről, illetve küldjünk-e katonákat a NATO keretében Lengyelországba egy orosz támadás esetén, ha Varsó erre kérne minket?
Szubjektív Vulkánok, szakadékok, keselyűk földjén – poroszkálás Peruban
Eidenpenz József | 2025. szeptember 20. 06:01
A négy kilométer mély kanyontól a hat kilométer magas, havas tetejű vulkánokig, a múmiáktól a kondorkeselyűkig, a spanyol építészettől a teraszos földművelésig számos érdekességet rejt Arequipa tartomány. A Világjáró ezúttal Peru kevésbé ismert, déli részén járt.
Szubjektív Lefegyverző kampány: a Tisza nyakában lohol a Fidesz – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. szeptember 19. 19:01
A héten írtuk meg, hogy az első félévben 80 milliárdba került nekünk az a közmédia, amelynek híradója egy friss kutatás szerint is a kormánypárt kommunikációs céljainak van alárendelve. De mire lesz elég a fideszes médiahenger? Miért közelít a kormánypárt népszerűsége a Tiszáéhoz? Mire gyúrnak a Harcosok klubja edzőtáborában? Mennyire közügy Gyurcsány Ferenc magánélete? Mit mutatnak a friss KSH-s béradatok, és mi a valóság? Mi köze Hajdú B.-nek a NER-hez? És kik azok a dolgozó szegények? Erről is vitatkozott az Ez Viszont Privát e heti adásában Wéber Balázs vezető szerkesztő, valamint Bózsó Péter és Vég Márton újságíró.   
Szubjektív Válság az EU és Szerbia között: válaszúthoz érkeztek
Káncz Csaba | 2025. szeptember 16. 18:31
Nagyító rovatunkban ezúttal a Belgrád és Brüsszel közötti parázsló válságot vesszük górcső alá. Egy olyan időszakban, amikor az európai diplomaták nyakába szakadt az ukrajnai konfliktus, az egyre fenyegetőbb szerb krízis kezelése sok külügyminiszter számára másodlagos szempont. Pedig Belgrád egyre inkább rácsúszik arra az útra, amelyre Grúzia rátért – áldemokráciává válva, amelyre az EU-nak már nincs befolyása. Káncz Csaba jegyzete.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG