„Amerika aranykora most kezdődik. (…) A Trump-adminisztráció minden egyes napján, nagyon egyszerűen, Amerikát helyezem majd az első helyre” – ezekkel a mondatokkal kezdte Donald Trump beszédét hétfőn, helyi idő szerint délben, miután néhány pillanattal korábban letette elnöki esküjét a washingtoni Capitolium kupolacsarnokában.
Kinek hős, kinek szélhámos
Az Egyesült Államok elnöke megosztó személyiség, és akkor még finoman fogalmaztunk. Sokan megvetik, a „kőbunkó amerikai” prototípusának tartják, aki az üzleti életből hozott gátlástalanságával a politikában is utat tört magának, semmibe veszi a politikai normákat, és pontosan azt mondja az embereknek, amit hallani akarnak – szerintük éppen ezért annyira sikeres.
Rajongói viszont olyan hősként tisztelik és szeretik, aki végre szembeszáll a baloldali-liberális mainstreammel, nem tesz lakatot a szájára, saját országát teszi az első helyre, és – némi korrekcióval – visszahozza a „régi, konzervatív, biztonságos” Amerikát, amely talán valamikor a múlt század derekán létezett.
Fotó: MTI/AP/Reuters pool/Kevin Lamarque
Tény, hogy Donald Trumpot idén januárban jogerősen elítélték egy pornószínésznőnek fizetett hallgatási pénz ügyében. A Washington Post tényellenőrző vizsgálata szerint pedig az első elnöki ciklusa során több mint 30 ezer (!) olyan állítást tett, ami hamis vagy félrevezető.
Tény ugyanakkor az is, hogy – akár programjának, akár személyiségének köszönhetően – egyre nagyobb tömegek támogatják: 2016-ban 63 millió, 2020-ben 74,2 millió, 2024-ben 77,3 millió ember adta rá (egész pontosan az őt képviselő elektorra) a voksát. És már nemcsak a fehér, vidéki, kevésbé iskolázott amerikaiak között népszerű, hanem például a latin-amerikai származásúak körében is.
Trump négy évvel ezelőtt, amikor Joe Biden legyőzte őt, választási csalást kiáltott, feltüzelt hívei pedig betörtek a Capitoliumba. Ezt követően – megtörve egy régi hagyományt – el sem ment a demokratapárti elnök beiktatására.
Biden ugyanakkor ott volt Trump beiktatásán, mint ahogy ott volt minden, még élő amerikai elnök, Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama is. Mindannyian kezet fogtak és váltottak vele néhány szót.
Ez a tiszteletadás persze nem igazán Trumpnak, inkább az országnak, a demokráciának, a hatalom legfőbb birtokosának, a népnek szólt. Egy elnöki beiktatás az Egyesült Államokban ugyanis a demokrácia ünnepe – az emberek úgy döntöttek, ahogy, de azt tiszteletben kell tartani.
Trump berúgta az ajtót
A látszólagos idillt rögtön darabokra törte Trump, amikor beszédében – bár nem ejtette ki Biden nevét – földbe döngölte a leköszönő elnököt. Többek között korrupt elitről, bizalmi válságról és egy olyan kormányról beszélt hívei lelkendezése közepette, amely nem képes kezelni a kríziseket, „nem tudja megvédeni” az amerikai polgárokat, miközben „védelmet nyújt veszélyes bűnözőkkel szemben”, akik „illegálisan léptek be az országunkban szerte a világból”. Szerinte „az amerikai polgárok számára 2025. január 20-a a Felszabadulás Napja.”
A színpadon közvetlenül Trump mögött helyett foglaló Biden láthatóan megrendülten hallgatta, ahogy utódja az egész világ előtt leszámol vele. (Csak egyszer tapsolta meg felállva: amikor Trump az izraeli túszok kiszabadításáról beszélt.)
És a „java” még csak ezután jött. A régi-új elnök bejelentette, hogy még aznap „történelmi rendeletek sorát” fogja aláírni.
Vészhelyzetet hirdet a déli határon és megkezdi a tömeges deportálásokat, a mexikói drogkartelleket terrorszervezetnek minősíti, országos energiavészhelyzetet hirdet és feltölti a stratégiai tartalékokat, vissza fogja venni a Panama-csatornát és át fogja nevezni a Mexikói-öblöt Amerikai-öböllé. Jelezte azt is, hogy a hivatalos amerikai kormányzati politika mostantól az lesz, hogy csak két nem létezik: a férfi és a női. (Részletes beszámolónkat itt olvashatják.)
Azóta már kiderült az is, hogy az Egyesült Államok kilép a Párizsi Klímaegyezményből és az Egészségügyi Világszervezetből, Trump pedig teljes kegyelemben részesít mintegy 1500 olyan elítéltet, akiket a 2021. január 6-i zavargásokban való részvétel miatt ítéltek el. Február elsejétől 25-25 százalékos vám kivetését tervezi Kanadára és Mexikóra – és még sorolhatnánk.
Radikális hangnem, radikális és azonnali lépések – Donald Trump teljes erővel berúgta az ajtót Washingtonban.
Egy percet sem akar elvesztegetni, azonnal végre akarja hajtani „misszióját”. „Azért mentett meg az Isten, hogy ismét naggyá tegyem Amerikát” – mondta, a fél évvel ezelőtti merényletkísérletre utalva, amikor pár centin múlott az élete.
De hova tűnt Orbán Viktor?
A beiktatási ünnepségről hiányzott a magyar miniszterelnök, aki korábban jóval hosszabb utakat is bevállalt azért, hogy közösen ünnepeljen ideológiai szövetségeseivel – ott volt például a brazil Jair Bolsonaro és az argentin Javier Milei beiktatásán is. Egybehangzó amerikai sajtóértesülések szerint kapott meghívót, ő azonban – az argentin elnökkel vagy éppen Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel ellentétben – nem ment el az ünnepségre. Inkább egy, az uniós elnökséget értékelő konferencián szólalt fel Budapesten. Ez bizony furcsa.
A hivatalos magyarázat szerint – amit Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai tanácsadója tolmácsolt az Indexnek – azért nem utazott el, mert egy ilyen „buli” nem alkalmas időpont a tárgyalásokra. Más értesülések szerint ugyanakkor az utazás elmaradása valamilyen módon összefüggésben áll azzal, hogy az Egyesült Államok január elején szankciós listára tette Orbán Viktor jobbkezét, Rogán Antalt. Sőt, talán nem csak őt. (Erről az Ez Viszont Privát című műsorunkban beszéltünk részletesen.)
Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy az Orbán-kormány nagy hátszelet kap majd az új washingtoni adminisztrációtól, legalábbis szavakban. De mit ér mindez a gyakorlatban?
Gazdasági téren vajon milyen előnyökre számíthatunk egy olyan elnöktől, aki „minden egyes napján” Amerikát helyezi majd az első helyre, a munkahelyek hazahozását ígéri és kvázi vámháborúval fenyegeti a fél világot?
Trumpnak bő egy éve van arra, hogy megtámogassa az Orbán-kormányt, amely politikailag és gazdaságilag is egyre szorultabb helyzetbe kerül – lehet, hogy jövő tavasztól itthon is más szelek fújnak majd.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Megelégelte az időhúzást az amerikai hivatal. A Mol is felmerült, mint lehetséges vásárló. 
